Különórák felnőtteknek
Korunk új eszménye a kreatív élet, ami azt is jelenti, hogy a szabadidőnket tartalmasan töltjük el. Nyár végeztével általában sokan fognak valami újba az önkiteljesítés jegyében.
A közelmúltban hetvenharmadik születésnapját ünneplő Robert de Niro mondta: a tehetség a választásokban rejtőzik. Vagyis mindenki jó valamiben, ha pedig valaki még önmagához is szeretne jó lenni, nem árt, ha fejben tartja: kell a minőségi én-idő ahhoz, hogy időről időre kiléphessünk a mókuskerékből.
Így aztán a szeptember nemcsak az iskolakezdésről és a gyerek különóráinak megszervezéséről szól, hanem mi, felnőttek is elkészítjük az időbeosztásunkat, amelyben jó esetben van helye a hobbijainknak, vagyis a töltekezésre alkalmas tevékenységeknek is.
Jól tud sebességet váltani?
Képzeljük el, hogy az életünk egy torta, amely a számunkra fontos szeletekből áll. A kiegyensúlyozottság megteremtéséhez a tortaszeleteknek jól kell aránylaniuk egymáshoz. Amikor például a rengeteg munka miatt háttérbe szorítjuk a többi területet (a családi és baráti kapcsolatokat, a pihenést, a testmozgást vagy az alkotást), nagy árat fizethetünk azért, hogy ellensúlyozzuk a veszteséget, amit a többi életterület csonkulása okoz.
A túlhajszoltság és a bizonyítási vágy kortünet, mégsem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy kártékony. Ha kellő figyelmet fordítunk a regenerációra, és valóban meg tudjuk élni a pihenés perceit, ha ügyesen kapcsolunk vissza alacsonyabb fokozatba, kiküszöbölhetjük a túlhajszoltság gyötrő érzését.
Régen volt a hímzőkör…
Az ősz a betakarítás időszaka, amikor számot vetünk önmagunkkal, és megpróbáljuk szétválasztani a „gyomot” az értékestől, vagyis lelki rendrakást végzünk. Jane Austen hősnői órákig ültek a szalonban, ahol a közös hímzés nemcsak a kézimunkáról szólt, hanem arról is, hogy megbeszéljék az élet fontos dolgait.
Remek fóruma volt annak, hogy mindenki kibeszélje magából, ami éppen foglalkoztatta. Csakhogy mára kiszorultak az életünkből a ráérős tevékenységek. Kikapcsolódni, tanulni, fejlődni is gyorsan akarunk. Ezt jól mutatja, hogy szinte mindent tanulhatunk a gyorsítósávban, sőt, varázslatos húzószó a gazdaságos időkezelés.
A szövőkörök helyett a netről töltjük le a sablonokat, és egy tanfolyamhoz sem kell kitennünk a lábunkat otthonról, akár új képesítést is szerezhetünk a laptopunk társaságában. Ahhoz viszont már kell az önismeret, hogy ráérezzünk, a magányos alkotás vagy a társas tevékenység tud jobban kikapcsolni minket.
Megtalálni az igazit
Érdemes olyan komolyan venni a feltöltődésre szánt időt, mint a határidőinket. Amikor ellazulunk, a paraszimpatikus idegrendszer aktiválódik, a szervezet öngyógyító mechanizmusai beindulnak. Ez a leginkább a jó értelemben vett céltalanság állapotában valósul meg, amikor csak úgy vagyunk, és kizárólag azzal foglalkozunk, amihez kedvünk van.
Gondoljuk át, milyen keretfeltételekre van szükségünk ahhoz, hogy el tudjunk lazulni (társaság, csönd, irányváltoztatás stb.). Ha megfigyeljük azokat a pillanatokat, amelyeknél átéljük a testi-lelki ellazulás élményét, már meg is találhatjuk a nekünk megfelelő „különórát”.
Érdemes a munkánk típusától eltérő hobbit választani, hogy a személyiségünk másik oldalának is kedvezzünk, s egyéb készségeink is a felszínre törhessenek. Az új tevékenységek ugyanakkor a szakmai személyiségünkre is pozitív hatást gyakorolnak, hiszen ha az életkerekünk más területein sikereket érünk el, örömöt élünk meg, és ez az összes többi szeletre is kihat.
Szintén kapaszkodót adhat, ha átgondoljuk, miben voltunk igazán ügyesek gyerekkorunkban, mi adott sikerélményt akkoriban. Soha nem késő beiratkozni egy tánc-, vagy egy jobbagyféltekés rajztanfolyamra, esetleg még egy idegen nyelvet elsajátítani.
Telenaptár-szindróma
A szükséges változtatásokra szánt időt is hajlamosak vagyunk kidobottnak tekinteni, hiszen ami már szokássá vált, ahhoz makacsul ragaszkodunk. De ennek ellentéte is működik, amikor görcsösen telepasszírozzuk a naptárt, mintha attól tartanánk, az élet elmegy mellettünk, ha nem vagyunk folyton tevékenyek.
Sok tünet, az alvászavarok, a súlyingadozás, a gyakori fej- vagy hátfájás, de még a gyomorbántalmak is arra figyelmeztethetnek, hogy ideje megvizsgálnunk, hogyan viszonyul egymáshoz a teljesítőképességünk és az elvárásaink sora. Ha még a szabadidőnket is órára beosztjuk, rugalmatlanná válunk, és nem engedünk teret a spontaneitásnak, valamint a kreativitásnak.
Pedig a képességeink kibontakoztatásához nyitottságra, érzelmi intelligenciára és stabil önértékelésre lesz szükségünk.
Még nincs hozzászólás