'Külön női intelligencia nem létezik'
A Ridikül stúdiójában, de sokszor a sminkszobában, vagy az adás felvétele után, amikor a vendégek úgy belejönnek a témába, hogy még a folyosón, az öltözőkben is folytatják a beszélgetést, olyan történetek hangzanak el, amelyeket még hónapokkal, sőt, évekkel később is jó felidézni. Miközben Balanyi Bibiánával éppen a korábbi adásról beszélgettünk, jött az a rendkívüli hír, hogy a világ legintelligensebb embereit magába gyűjtő szervezet, a Mensa International őt választotta elnökének. Érthető módon,most csak és kizárólag erről beszélgettünk.
„Nálunk, a Mensában az az okos, akinek az intelligenciahányadosa magas. A magyar tagszervezetnek, a Mensa HungarIQuának tagja az lehet, aki az emberek 98%-ánál intelligensebb – ezt régebben egy bizonyos IQ, vagyis intelligenciahányados értékének eléréséhez kötötték, de mivel többféle számítás létezik, ma már inkább így fogalmazunk, mert pontosabb.
Hogy ezek az emberek okosak-e? Okosnak az átlagosnál jobb értelmi képességekkel rendelkezőket nevezzük, de ebbe a fogalomba sok mindent belemosunk: az átlagember ideérti a műveltet, a tájékozottat, a rafináltat, a kreatívan gondolkodót, és azt is, aki gyorsan oldja meg a problémákat.
Az IQ-nál több szó esik manapság az EQ-ról, vagyis az érzelmi intelligenciáról – én azt mondanám, az egyik a szezon, a másik a fazon –, és nem akarnék senkit megsérteni, aki az érzelmi intelligenciára esküszik, remélem, hogy nekem is jutott belőle, de egy érzelmi dimenziójú dolgot hogyan tudnánk mérni, vagyis számokban kifejezni? Nem fából vaskarika ez? Bár, ha arra gondolunk, hogy most minden intelligens, az autó, a mosópor, végül is pozitív konnotációjú dolog lett, divatos szó.
A mérés alapja az összehasonlítás, vagyis valakinek az intelligenciáját, az elmebeli képességeit a hozzá hasonlókéhoz kell mérni. Az arapapagájét az arapapagájéhoz, az emberekét az emberekéhez. És a korcsoport is fontos, vagyis a nyolcvanéveseket csak a többi nyolcvanévessel szabad összehasonlítani. A gyerekeknél ez még nyilvánvalóbb, és máshogy is mérjük, ugyanis ha egy négyéves egy nyolcéves szintjén beszél, játszik, esetleg ír-olvas, akkor ő kétszer okosabb, mint a négyévesek. Ám ha egy negyvenéves teljesít a nyolcvanévesek szintjén, az nem feltétlenül előnyös.
Külön »női intelligencia« viszont nem létezik, a nőkét nem mérjük másként, mint a férfiakét. Bár igaz, hogy a szervezetnek több férfitagja van, mint nő. Érdekes, hogy miért: a németek készítettek is erről egy felmérést. Először azt kérdezték, kit mennyire foglalkoztat a maga és a mások IQ-ja. Erre a nők nagyobb arányban válaszolták azt a férfiaknál, hogy őket érdekli.
Ám amikor arra kerül sor, hogy jelentkezni kell, aztán el kell menni, és megírni egy intelligenciatesztet, a nők már sokkal kisebb arányban jelennek meg. Úgy gondoljuk, hogy egyrészt kevésbé kell nekik a számszerűsített önigazolás, mint a férfiaknak, de az is szerepet játszhat, hogy egyszerűen félnek a teszttől. Nemcsak attól, hogy túl alacsony lesz az érték, hanem valószínűleg attól is, hogy esetleg túl magas. És ezt az a sztereotípia okozhatja, hogy egy nő vagy szép, vagy okos, és egyszerre szép és okos nem lehet; ha pedig túl okos, akkor valami más baj van vele.
Nálunk, Magyarországon is körülbelül egyharmad-kétharmad a nők és a férfiak aránya a szervezetben. Kevesebb nő jelentkezik, de aki részt vesz, azoknál a siker aránya közel azonos – vagyis itt is igaz, hogy azért van kevesebb nő, mert kevesebb jön el, és nem azért, mintha nem érnének el ugyanolyan eredményt.
A Mensában, és az ismeretségi körömben is azt látom, hogy hasonló hasonlót választ, vagyis szerintem a másik sztereotípia, miszerint a férfiak kevésbé szeretnék az okos nőket, nem igaz. Ha valaki partnert keres, akkor szellemi társat is keres. Hogy aztán sok-sok év múlva is legyen kivel beszélgetni, és legyen miről.
Az intelligencia egyébként fejleszthető, és bár nem mindegy, milyen géneket hozunk magunkkal, fontos, hogy gyerekkorunkban mennyire ösztönző közeg vett körül. Ez nem azt jelenti, hogy egy kevésbé intelligens gyermekből is Einstein-szintű zseni lehetne a nevelés hatására, apró különbségek ezek. De a legfontosabb, hogy a gyerekek mindent segítséget és ösztönzést megkapjanak, ami által fejlődni tudnak.”
Még nincs hozzászólás