Külföldre költözik a család
Mikor Angliába költöztünk a három gyermekünkkel, nagyon is végiggondoltuk, milyen lesz odakinn az életük. Sokat olvastunk arról, mi a legjobb időpont, hogy új nyelvet tanuljanak, és megismerjenek egy másik kultúrát. Bár minden ismerős azt mondta, hogy várnunk kellene, amíg nagyobbak lesznek, mi úgy gondoltuk – egyetértésben a szakemberekkel –, hogy minél kisebb egy gyerek, annál kisebb trauma számára a költözés.
„Talán a legfontosabb az, hogy a szülők beszéljék az adott ország nyelvét, különben a gyerek és a család között szakadék nyílik, ami nem tesz jót a kicsik biztonságérzetének” – figyelmeztet Nagy Brigitta pszichológus, akinek segítségével végigvettük, melyek a legfontosabb szempontok az egyes életkorokban.
Kis gyerek – kis gond
Három-négy éves korig a gyerekeknek valójában teljesen mindegy, hogy hol vannak. Észre se nagyon veszik a költözés tényét, és nem zaklatja fel őket, ha más nyelven szólnak hozzájuk.
Ami nehézség lehet: „Egy új országban nincsenek ott a nagyszülők, a barátok, akiket meg lehetne kérni a gyerekfelügyeletre, és mivel apa általában dolgozik, ezek nagyon magányos évek lehetnek – állítja a szakértő. – Ráadásul külföldön bölcsődébe kerülni jóval nehezebb, mint itthon, az ára is sokkal borsosabb. Ha több gyerek van egy családban, akkor sok anyuka éveken át háztartásbeli szerepbe kényszerül, ez pedig, ha nem beszéli jól a nyelvet, kiszolgáltatottá teszi, így nagyobb a depresszió és a pánikbetegség esélye, mint otthon, a szerető család és a barátok között.”
Ovisokkal könnyű
Ebben a korban a gyerekek többsége könnyen barátkozik, és pillanatok alatt magukba szívják az új nyelvet, méghozzá erőfeszítés és akcentus nélkül, második anyanyelvként. A régi életüket gyakran teljesen elfelejtik, ritkán emlegetik az otthon maradt barátokat, családtagokat, főleg, ha a család nem tud gyakran hazalátogatni, hiszen aki fontos (anya és apa), ott van velük.
Ami nehézség lehet: ha otthon sok időt töltöttek a nagymamával (mondjuk minden délután nála voltak), akkor őt is a szűk családhoz számolják, és megviselheti őket a veszteség. Megkönnyíti az átmeneti időt, ha minél több mindent hozunk át a régi életükből – bútorokat, játékokat, mesekönyveket, és gyakran főzünk hazai ételeket. Ebben a korban a gyerekek akár az anyanyelvüket is képesek elfelejteni, többéves külföldi tartózkodás után pedig akcentusuk is lehet.
Kisiskolásként tiltakoznak, de nem sokáig
Az általános iskolások többsége szereti a megszokott dolgokat, és megriadnak, ha ezeket el akarják venni tőlük. Nehéz őket a majdani hosszú távú előnyökről meggyőzni, ijesztőnek találják a sok változást, ami előttük áll. Ám tapasztalatok szerint csak az első pár hét vagy hónap nehéz, ezután a gyerekek többsége pillanatok alatt felzárkózik az osztályhoz, és ugyanolyan jól tanulnak, mint a többiek.
Ami nehézség lehet: mivel több országban jóval korábban, akár ötévesen elkezdenek iskolába járni a gyerekek, előfordulhat, hogy egy nagycsoportos óvodás kinn egyből második osztályba kerül, ahol elvárják tőle, hogy már tudjon írni-olvasni.
„Ez főleg akkor okozhat gondot, ha a gyereknek valamilyen részképességzavara van, így számára különösen nehéz lehet idegen nyelven írni-olvasni tanulni – magyarázza Nagy Brigitta pszichológus. – Ráadásul azoknál a gyereknél, akik az ovi után rögtön külföldi iskolába kerülnek, később gyakran gondot okoz a magyar helyesírás és az olvasás. Érdemes keresni egy magyar iskolát, vagy tanárt, aki segít ennek a pótlásában.”
A kiskamaszoknak csak a kaland vonzó
A kiskamaszok már többet tudnak a világról, és kíváncsiak is arra, milyen máshol az élet. Ebben a korban sok gyerek érzi úgy, hogy az iskola túl sok időt elvesz, egyre szigorúbbá válnak a tanárok, egyre unalmasabb a tananyag. Van egyfajta elvágyódás bennük: nem véletlen hogy rengeteg tinikönyv kezdődik költözéssel, új iskolával, új élettel. Ez egy vonzó álom lehet számukra, ráadásul ma már szinte minden osztályban van olyan gyerek, aki külföldre ment, így első kézből hallhatják, hogy a kinti iskolák lazábbak, és a beilleszkedés sem ördöngösség.
Ami nehézség lehet: kalandra vágynak ugyan, és irigylik azt, akinek ez kijut, de hogy ők maguk itthagyják a megszokott életüket?! Na, azt már nem! Tíz-tizenkét éves kor után a kortárs kapcsolatok egyre fontosabbak lesznek, és sok gyerek számára kifejezetten traumatikus, hogy maga mögött kell hagynia a régi életét.
„Biztonságot adhat számukra, ha már itthon elkezdik a nyelvtanulást, hiszen ebben a korban külföldön is nagyobb az elvárás a gyerekek felé, és sokkal mélyebb nyelvtudásra van szükségük ahhoz, hogy az iskolában elvárt tudományos szövegeket is megértsék. A kezdeti döccenők után a többségük megszereti a kinti életet, az itthon maradt barátokat pedig ma már egyáltalán nem kell elfelejteni – a net segítségével akár napi kapcsolatban maradhatnak” – mondja a szakértő.
A nagykamasz akár már segíthet is
Egy gimnazista már érti, milyen haszna lehet annak, hogy pár évet külföldön tölt, tudja, hogy ez segítheti a későbbi továbbtanulását, karrierjét is. Érdemes bevonni az előkészületekbe, a döntésbe, és akár feladatokat is rá lehet bízni, hogy megtudja, milyen kinn az iskolarendszer, milyen lehetőségek várnak rá, ha kiköltözik a család. Sok országban tizenhat éves kor fölött már nem jár alanyi jogon a közoktatás, de számos egyéb lehetőség adódik a továbbtanulásra.
A nyelvtanulás ebben a korban már nem olyan természetes, mint a kicsiknél, sokkal több munkát és energiát kell belefektetni, ám az eredmények hamar érzékelhetőek, és ha sikerül kinti barátokat találni, azok meggyorsítják ezt a folyamatot.
Ami nehézség lehet: ez az első szerelmek kora – amiről nagyon nehéz lemondani. Ritka a jól működő távkapcsolat, és a kamasz se tud a kinti életre koncentrálni, ha a szíve hazahúzza. Előfordulhat, hogy a tiniszerelem kedvéért úgy dönt, inkább itthon érettségizne le, és csak később követné a családot, vagy ragaszkodik hozzá, hogy gyakran hazajöhessen. Mivel ő már szinte felnőtt, érdemes okos kompromisszumot kötni vele.
Még nincs hozzászólás