A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Közös ágy, közös hivatás

Ismerünk házaspárokat, akik egész nap forródróton vannak, mert sosem érnek a megbeszélnivalóik végére. Mások meg otthon se szólnak egymáshoz tíz mondatnál többet. Most két együtt dolgozó pár mesél arról, mi a titka annak, hogy nemcsak hogy elviselik egymást a nap huszonnégy órájában, de még élvezik is az együtt töltött időt.

Baktay Zelka és Baktay Miklós
Fotó: Bulla Bea

Egyre ritkábban veszekednek
A Baktay házaspár azt vallja, minden konfliktus, amit megoldanak, valóságos kincs, hiszen ebből tudnak építkezni, tapasztalatot meríteni. Persze, ehhez tudni kell, hogy Zelka és Miklós párkapcsolati terapeuták. Miklós egyenesen azt tanácsolja, ha bármelyik családban hasonló dolog történik, tegyék be a vitrinbe, mint valami ereklyét, amiből sokat tanultak. „Múltkoriban a közös autózás során adódott némi lehetőség a tapasztalatszerzésre, amit aztán rövid úton elemeztünk, és a rossz érzés ezzel el is múlt – mondja Zelka. – De tény, hogy egyre ritkábban veszekszünk, amit egyikünk se bán. Amikor még friss szerelmesek voltunk, meg tudtam sértődni, ha úgy éreztem, hogy Miklós túl sok időt fordít helyettem mondjuk a sportra. Aztán rájöttem, hogy jó, hogy küzdősportokat űz, focizik, vízilabdázik, mert itthon így már semmi kedve harcolni. Ennek, és persze az alapvetően békés, simulékony természetének köszönhető, hogy kifejezetten könnyű, jó vele élni. Azt meg a pszichológiából mindig is tudtam, hogy az autonómia az ember alapvető szükséglete.”

Helyben vagyunk, hiszen az autonómia igénye bizonyára még fontosabb az olyan házaspárok esetében, akiket a munkájuk is egész nap összeköt.

„Közös anyagból dolgozunk – erősíti meg Miklós –, a nap nagy részét együtt töltjük. Ha egy pár hozzánk fordul segítségért, először együtt hallgatjuk meg a történetüket. Csak ezután válunk ketté: én a férfival, Zelka pedig a nővel dolgozik tovább. Majd a terápia egy későbbi szakaszában ismét »összeeresztjük« a feleket, megint négyesben beszélgetünk, adjuk a házi feladatokat.” Mint mondják, abban is egyet szoktak érteni, hogy min lehetne változtatni, mennyit bírnak el a felek, mennyire képesek a változásra. 

A házaspár ezer szállal kötődik egymáshoz. Két gyermekükkel a sok rájuk háruló feladat mellett rengeteg örömet megélnek.

„Mindketten nagyon szeretünk játszani. Társasozni, kártyázni a gyerekeinkkel, de akár felnőttekkel is – meséli Zelka. – Számomra a legjobb kikapcsolódás az erdőt róni a két kutyánkkal, és közben elmélyülni a gondolataimban. Ha Miklós is velem tart, akkor meg az benne a jó, hogy beszélgetünk. Szeretünk társaságba járni, de óvatosnak kell lennünk, mert nagyon kellemetlen, ha valaki összetéveszti a kerti parti helyszínét a rendelővel. Miklós már ügyesen hárítja az ilyen helyzeteket, de nekem még fejlődnöm kell ebben.”

Féltékenység helyett büszkeség
Vajon elég romantikus hely az ismerkedésre a műtő bemosakodója? A Knoll házaspár példája azt támasztja alá, hogy – legalábbis két ortopédsebész-traumatológus számára – igen. Ahogy mesélik, természetszerűen találtak egymásra egy műtét előtt öt perccel. „Azért öt perc nem volt elég – mondja Dr. Knoll Zsolt.Verus elsőre nem vette a lapot. Becsületére váljon, hogy egy hét után ő tette meg a következő lépést, és meghívott teázni.”

dr. Knoll Zsolt és dr. Börzsei-Knoll Veronika
Fotó: Lakos Gábor

„Zsolt nagyon tetszett, de soha nem szoktam semmit elkapkodni!” – ismeri el Dr. Börzsei-Knoll Veronika.

Immár kilenc éve teáznak, kávéznak, élnek együtt mint férj és feleség. Mivel Zsolt már befutott, ismert sebész volt, feleslegesnek tűnik megkérdezni, van-e közöttük szakmai féltékenység.

„Féltékenység helyett büszke vagyok a feleségemre, hogy azt a műtéti technikát, amit a külföldi képzéseken elsajátított, a nemrég idehaza tartott konferencián már oktatta. A műtőben pedig kizárólag én asszisztálok neki, hogy biztonságban érezze magát. Egyébként hihetetlenül ügyes keze van, megkockáztatom, ügyesebb, mint nekem, csupán a gyakorlata kevesebb. De ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen három ember munkáját végzi. Gyakorlatilag ő vezeti a magánklinikát, összefogja, szervezi a családi életünket, és csodálatosan neveli a két kislányunkat. Neki köszönhetően én megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy csak gyógyítással foglalkozzam. A klinika az ötlettől a megvalósulásig Verus műve. Ösztönösen jól csinálja. Igaz, ha éppen nem operálok, és szót szeretnék váltani a feleségemmel, rám szól, most dolgozom, ne zavarj!”

Ami pedig a szorosan vett szakmai munkát illeti, ott sincs ok nézeteltérésekre, mert igazságosan felosztották maguk között az emberi testet. 

„A szakmai érdeklődésünk is szerencsésen alakult, hiszen Zsolt elsősorban a térd és a váll betegségeivel foglalkozik, én pedig az előláb deformitásaira szakosodtam” – mondja Veronika.

Megkerülhetetlen a kérdés, mennyi gondot visznek haza a közös munkahelyről az otthonukba.

„Minimálisat. A négy- és hatéves lányaink két mondatot sem vesznek jó néven, ami nem rólunk szól. És mi ezt egyáltalán nem bánjuk.”

Címkék: munka, orvos, párkapcsolat, pszichológus, családi vállalkozás

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!