Kopaszságom története
Tallós Rita színésznő fiatal lányként hosszú, szőke hajjal hódított, majd a Jóban-Rosszban sorozatban már vagányabb, rövid, de világos hajjal láthatta a nagyközönség. Pedig előfordult olyan is, hogy vörös parókában lépett színpadra. És a paróka alatt kopasz volt.
„Negyvennégy éves voltam, amikor úgy döntöttem, hogy megszabadulok a hosszú, szőke fürtjeimtől. Úgy gondolom, hogy a hosszú haj a fiataloknak való, és egy bizonyos kor felett már inkább ront a viselőjén, mintsem javít. Levágattam a hajam, és új fejezetet kezdtem – ebben az új életemben pedig lehetőséget kaptam az akkor induló Jóban-Rosszban sorozatban” – meséli a színésznő.
Állandóság kontra változás
Tallós Rita a közelmúltban csatát vívott a rákkal. Betegségét az első perctől kezdve felvállalta, ezzel hatalmas erőt adott a sorstársainak. A színésznő arcát mindig tökéletes, gyönyörű, szőke fürtök keretezték, ám a kemoterápia miatt kihullott a haja. Egy országszerte ismert és elismert művész vajon hogyan viselte az egyik védjegye elvesztését?
„Világéletemben szőke voltam, de amikor beteg lettem, beszereztem egy rövid, vörös parókát, és rendre abban léptem színpadra az Alt Duettben. A magánéletben középhosszú, szőke parókát viseltem, ami hasonlított az eredeti hajamhoz. A sors fintora, hogy többen is megkérdezték, ki az új fodrászom. Egyszer egy szórakozóhelyen az egyik barátnőmmel elmentünk a mosdóba, ahol megint csak a hajamra terelődött a szó, és mindenképpen ki akarta deríteni a fodrászom telefonszámát, mert épp ilyen frizurát szeretett volna – válaszként nemes egyszerűséggel levettem, majd nevetve odanyújtottam neki a parókámat, a következő szavak kíséretében: tessék, itt van!”
A rákban szenvedő hölgyeknek nem elég a betegséggel megküzdeniük, sokakban szégyenérzetet vált ki a kopaszság is, és elkezdenek kendőt, sapkát hordani. „Az első pánik, amikor szembesül az ember a kopaszságával, bennem nagyon hamar elmúlt. Vásároltam én is otthonra kis sapkákat, hogy ne kelljen mindig parókát hordanom, de sose használtam őket, nem volt rá szükségem.”
Haladni a korral
A legtöbben a hosszú hajat még mindig a szépséggel azonosítják, pedig egyáltalán nem mindegy, hogy mennyire ápolt az a haj, illetve az sem elhanyagolható, hogy a viselője most tapossa a húszas éveit, vagy már bőven ötven fölött van.
„Akármilyen jól is tartja magát egy nő, el kell fogadnia, hogy az öregedés, bizony, az élet velejárója. Ezt a természetes folyamatot meg kell tanulnunk méltósággal viselni, még ha nehéz is. Érdekes, de sokan leragadnak a huszonöt éves tükörképüknél, és ennek megfelelően próbálnak meg kinézni. Pedig egy érett nőnek sokszor rosszul áll a nagyon hosszú haj, öregíti, és nénissé teszi. Sokan még tetézik azzal, hogy különböző kiegészítőket is tesznek a hajukba – masnikat vagy virágos csatokat...
Igaz, a nyugati kultúrákban nem fordulnak meg egymás után az emberek, és nem mutogatnak ujjal a másikra, kerülik az ítélkezést – mondta Rita, majd így folytatta a gondolatait: – Figyelnünk kell rá, hogy első benyomásként mit szeretnénk sugározni magunkról.
Óhatatlanul a külső jegyek alapján ítélünk először, így a hajviseletről is, és mindenki igyekszik pozitív képet kialakítani magáról. A kamaszkor természetesen kivétel ez alól. Ennek a korszaknak a velejárója a kísérletezgetés, a környezet bosszantása, a különböző hajszínek és fazonok kipróbálása – ilyenkor a legjobb hagyni lázadni a gyereket – javasolja Tallós Rita, nevetve hozzátéve: – hiszen a haj úgyis megint kinő.”
Még nincs hozzászólás