Kiszámíthatatlan pálya a miénk
Békés időszakban élte vajdasági gyerekkorát. Jugoszlávia azokban az években a rizses csoki és a farmernadrág országa volt. Aztán Szentesre került, a drámatagozatos gimnáziumba, majd Budapestre, a színművészetire, és bizony nemegyszer figyelmeztették: ne menjen haza, mert beviszik tartalékosnak, vagy nem engedik vissza. Ide - haza. Kovács Lehel bátor fiú. Akkor is ment, ha szólt a légiriadó. Mindez már a múlté. Színművészként itt eresztett gyökeret, s családot is Budapesten alapított.
Lukáts Andor osztályában végzett, s még Zsámbéki Gábor szerződtette a Katona József Színházba. Színpadi szerepei mellett számos játékfilmbe és nem egy tévésorozatba is bekerült.
Ő volt a nőcsábász bőgős a Made in Hungariában, a Pánik szerelmes meleg rendőre, a férfiassága miatt aggódó lúzer az Intim fejlövésben. Legutóbb a Liza, a rókatündér neurotikus balfácánja és a Hajnali láz „nagyétvágyú” Harryja. A tévé képernyőjén öt éve „munkaügyes”, de a Kossuthkifliben is villantani tudott az érthetően érthetetlen beszédű Füzegy vitéz szerepében.
RIDIKÜL MAGAZIN Horgost, ahol tizennégy éves koráig élt, a migránsok tömege tette ismertté tavaly. Ott lépték át a szerb–magyar határt. Járt otthon azokban a hónapokban?
KOVÁCS LEHEL Nem, nem tudtam hazamenni akkoriban. Jó időszak volt ez nekem, szép, értelmes munkákkal tarkítva. De gyakran beszéltem az édesanyámmal, édesapámmal és a nővéremmel is. Legfőképpen azért, mert a szüleim negyven évig tartó házasság után a különélés mellett döntöttek.
RM Anyás vagy inkább apás gyerek volt?
KL Kiskoromban anyás voltam, aztán egy ideig apás, és bizonyos értelemben most is hozzá állok közelebb, mert ő maradt egyedül az új helyzetben. Nem ő döntött úgy, hogy valaminek vége szakadt, ezért úgy érzem, rá jobban kell figyelnem.
RM A nővérével milyen a kapcsolata?
KL Szoros. Annak ellenére is, hogy mindketten úgy sejtjük, ő azért nem tanulhatott orvosnak, mert voltam, vagyok én, akire kellett a pénz. Nyilván ez így maradt meg benne. Milyen kár! Hiszen nagyon okos és izgalmas nő. Ha mindez nem a délszláv háború idején történik az életünkben, mikor a fizetések semmit sem értek, máshogy alakul a sorsa.
Irányomban nincs benne semmi kellemetlen érzés, csak az én szakmám nagyon szem előtt van, és úgy tűnhet, ez egy boldog fáklyásmenet. S ez nem így van. De ő otthon nyilván azzal küzd, hogyan hal meg a falu. Ott már nincsenek lehetőségek. Se színház, se mozi. Én a színházat is szeretem, de egyre inkább a film közelében érzem jól magam.
RM Talán mert csupa jó filmben játszik...
KL A Liza, a rókatündérben az a szép, hogy egy ilyen különös világú, eredeti hangvételű film létre tudott jönni, és meg is nézték sokan. Ettől többszörösen boldog vagyok. A Hajnali lázban, Gárdos Péter rendezésében fontosabb szerepem van.
Kétszer mentem el a válogatásra, és csodálatos volt azt érezni, hogy egy színházszerető, instruálni tudó ember, aki a szülei történetét viszi filmre, az édesapja legjobb barátját játszatja el velem. Nagyon szép munka volt, mindannyian örömmel vettünk részt benne.
RM Mennyire viselte meg a lelkét ez az erős képekben megkomponált, igaz történet, amelynek a hősei koncentrációs táborból szabadultak, és svédországi kórházakban gyógyultak?
KL Ez egy szakma. Még a legrettenetesebb történetben is meg kell találni a színészi örömöt, hogy eljátszhassam a szerepet. A végén pedig éppen ezzel az örömmel kell kilábalni belőle. Hosszú távú pálya a miénk. Nem lehet belehalni még a leghalálibb helyzetbe sem.
RM A másik végletet, a „kis magyar abszurdot” a Munkaügyekben találhatta meg. Egy ilyen sorozat mekkora kihívás?
KL Volt olyan nyaram, amikor pokolba kívántam az egész forgatást. Megnyirbálták a szerepemet. Kihúzták belőle a drogfüggőséget, miközben ez volt a figura mozgatórugója. Hirtelen ott álltam játszanivaló nélkül. Mindenkinek volt valami őrülete körülöttem, csak nekem nem maradt semmi. Leültünk a szerzőkkel, és kerestünk olyan pontokat, amelyektől újra érdekes lehet a figura. Így a tavaly nyári forgatás megint nagyon jó volt.
RM Remek partnerekkel játszhat. Molnár Piroska, Fodor Annamária…
KL …Piroska elképesztő nő. Szerintem még alvás helyett is dolgozik. Ez tartja formában. Csodálom őt. Annamarival már eddig is sokszor segítettük egymást, hogy a párosunkból legyen valami. Sok mindent műveltünk mi már a háttérben, ami ezt a két őrült fazont, az övét és az enyémet előbbre vitte.
RM Felesége, Mórocz Adrienn a Budapest Bábszínház színésznője. Nem siették el a házasságkötést. Évekig tartó együttélés után mondták ki a boldogító igent.
KL Nem gondoltam, hogy nekem a házasság, a szertartás, a papír fontos lesz, de mivel Adrinak mindez lényeges lett, ő pedig nekem fontos, azt mondtam, legyen. Most már tudom, életem egyik legcsodálatosabb döntését hoztam ezzel. Bevallom, eleinte furcsának találtam, hogy egyetlen igennel annyi mindent ígér az ember, de az a nap mégis olyan volt, mintha mindig hatost dobtam volna.
Csodálatos volt az eskü, benne az ígérettel, hogy: Teveled megelégszem! Ha az ember ezt ki meri jelenteni, akkor megpróbálja ehhez tartani magát. Mert olyat, hogy az ég szakadjon rám, ha másra nézek, nem lehet mondani. Én azért vagyok a feleségemmel, mert nagyon szeretek vele lenni. Ebbe pedig ezer dolog beletartozik.
RM A kislánya születésénél rábeszélésre volt jelen?
KL Ott akartam lenni, és nagyon örülök, hogy láttam. Hiszek a családban, még akkor is, ha most otthon, a szüleimnél bajok vannak. Egyébként nagyon nehéz elkapni a legfontosabb pillanatokat a gyerek életéből. Ahhoz ugyanis otthon kell lenni. Én meg sokat játszom. De azért igyekszem mindenből kivenni a részem.
Ha a lányommal vagyok, elszáll belőlem az ambíció. Annál nagyobb boldogság, hogy ott piheg rajtam, és elalszik a hasamon! Ez akkora nyugalommal tölt el, hogy egyszerűen nincs miért elmennem otthonról.
Aztán majd eljön az a nap is, amikor azt fogja mondani, hogy: „Apa, most ne!” Mint én az édesanyámnak, jó régen. „Anya, ezt most ne csináld!” Én hamar eljöttem otthonról. Egyszer csak el kellett engedni. Nem voltam hosszan anyuka kisfia. Tizennégy évesen már csak hétvégén jártam haza.
RM Bemutatás előtt álló romantikus, kalandos, kosztümös filmjében, a Kincsemben sokat ül nyeregben.
KL Szép út vezetett a zsoké szerepéhez. Herendi Gábor a Diploma előtt című darabot rendezte a Madách Színházban. Van már pár éve. Az volt az első közös munkánk. Jó élmény volt. Ennek köszönhetően kerültem a filmbe. Nekem ez rettentő fontos. De ha azt mondom, hogy én játszom a zsokét a Kincsemben, mindenki az hiszi, én vagyok a főszereplő. Az viszont Nagy Ervin.
RM Korábban is ült már lovon?
KL Gyerekkori nagy élmény. Alighogy elhelyezkedtem a hátán, le kellett ugranom róla. Meg akarta hágni egy másik ló. A forgatás előtt jártam lovagolni, de a filmben többet ülök egy gép hátán, mert a futamokat nem velem vették fel. Azokon nem ülhettem lóra. Veszélyes lett volna. De nagy kedvet kaptam az egészhez. Valósággal beleszerettem ebbe a világba. Csak idő kell hozzá. Idő, idő, idő.
RM A zsokéról mit lehet tudni?
KL Valós személy volt. Egy brit sztárzsoké. Michael Madden. Szivarőrült. Eszelősen vágtázott.
RM Színház van, film van, család van. Minden van.
KL Igen, most határozottan jól vagyok. Nagyot koppintana rám az élet, ha nyavalyognék. Pedig kiszámíthatatlan pálya a miénk. Ritkán alakulnak úgy a dolgok, hogy minden klappoljon. Aztán lehet, hogy két hét múlva már panaszkodni fogok, hogy semmi sem sikerül. Ezek pillanatnyi állapotok.
Senki sem garantálja, hogy minden így marad. Most kell hát örülnöm, és örülök is nagyon. Vannak szebb és tehetségesebb kollégák, mint én, és ki tudja, miért, mégsem találja meg őket a film. Pedig megérdemelnék. Én meg itt állok most nagy boldogan, mert vár rám egy illatos gombóc, a kislányom. Az élet szempontjából ennek van a legnagyobb értelme, már tudom. Minden más csak utána következik.
Még nincs hozzászólás