Kismarton nagy napja
Igazán csak egy ugrás itthonról az ausztriai Kismarton, ahová Márton-nap körül azért érdemes ellátogatni, mert komoly hagyományokkal bíró tartományi ünneplést csapnak, és minden étteremben, lokálban és büfében libából készült finomságokat lehet enni. Sőt, kötelező!
Kismarton ma az ausztriai Burgenland tartomány fővárosa, Eisenstadt néven, ami arra utal, hogy nemcsak Szent Mártonhoz – aki az egész megye védőszentje –, hanem a vastermeléshez (Eisen németül vasat jelent) is köze van a bájos kisvárosnak.
Az osztrák tartományi székhelyek közül a legkisebb, mégis mindenből kijutott neki, a viszonylag békés osztrák történelmi viszonyok között is. Elértek ide és pusztították a tatárok, aztán a törökök, királyok adták-vették és ajándékozták, elfoglalta, majd eladta Mátyás király, Napóleon is meghódította. A 20. században hiába lett a trianoni békeszerződés után Ausztria része, 1955-ig mégis szovjet megszállás alatt állt.
Szent Márton – Nagy Márton – Vasemberek
Viszonylag nyugalmas időszaka Kismartonnak az alatt a 300 év alatt volt, amíg az Esterházyak tulajdonában állt a város, ekkor komoly fejlődésnek is indult a környék. Maga Kismarton 1648-ban 16 000 arany és 3000 mérő bor ellenében megváltotta szabadságát, és szabad királyi város lett.
A földrajzi etimológia szerint azért lett Kismarton, hogy megkülönböztessék a tőle nem messze fekvő Martinvárostól, amelyik nyilván nagyobb volt. A Soprontól mindössze 22 kilométerre fekvő település másik legendája szerint a falu várossá válásakor igazi, vaserejű emberek emelték a falakat, ezért kapta német nevét, és lett Eisenstadt.
Akárhogy is, november borongós napjai között mindenképpen fénypont és állami ünnep – munkaszüneti nap – Szent Márton napja. A fény fontos szerepet kap, hiszen az egyre korábban kezdődő sötétedés legyőzésére Szent Márton napján lampionos felvonulást rendeznek.
Nagy, kora esti látványosság ez, gyerekek viszik a gyönyörű világítóalkalmatosságokat, köztük rengeteg töklámpást, vigyorgó, sárga fejet a település utcáin. Közben a város patrónusáról és libákról szóló vallásos és világi dalokat énekelnek. A főtéren hatalmas vásár és kavalkád, a csinos bódék a libák valóságos arzenálját kínálják, a kitömött, életnagyságú daraboktól a kis fajátékokig.
Forralt bor és édes puncs illata keveredik a sült liba szagával. Itt állva is lehet már kóstolni a ropogós combból, de a helyiek inkább a város vendéglőiben fogyasztják el a Márton-napi menüt: libalevest maceszgombóccal, sült libát párolt káposztával, és az újbort isszák hozzá, még a gyerekek is. Vagy ők inkább édes mustot.
Az újbor a kismartoni Márton-nap másik lényeges eleme. A november 11-én délelőtt, a Szent Márton-dómban celebrált hosszú mise fontos része az újbor megszentelése: „Mindennek, ami újonnan születik a világra, meg kell kapnia a szent keresztséget – hangzik a cermónián a pap áldása –, az idei bor most született meg, és Isten segítségével indulhat útjára.”
Haydn és mások városa
A dóm Eisenstadt fontos látványossága. Üdítő ritkaság a töméntelen barokk egyházi építmény között az épület, amely újjáépítve is megőrizte gótikus jegyeit; a kerek ablakokat csúcsívesekre cserélték, és belső kialakítása is gótikus jegyeket hordoz. Ezzel emlékezteti a látogatókat, hogy már a 13. században állt a templom, amelyet egy oklevélben „capella Sancti Martini”-ként emlegetnek.
A templom egyik büszkesége a rokokó díszekben gazdag orgona, melyet a városban alkotó Haydn útmutatása szerint építettek. A Johann Gottfried Malleck bécsi orgonaépítõ által 1778-ban készített hangszeren természetesen Haydn is játszott.
A város híres zenésze, akinek egykori házát ma múzeumként meg is tekinthetjük, nem itt született, és nem is itt hunyt el, hanem Bécsben, ám Esterházy Miklós engedélyt kért Haydn földi maradványainak exhumálására, hogy a mestert Kismartonban, egy pompás síremlékben helyezzék végső nyugalomra. Tervét csak Adolphus Frederick herceg valósította meg évekkel később, aki a legendás, fej nélküli Haydn-maradványokat Kismartonba szállíttatta.
1932-ben Esterházy Pál építtetett Kismartonban egy Haydn-mauzóleumot, az egész horrorisztikus történetet pedig a mi irodalmi kortársunk, Esterházy Péter dolgozta fel Harminchárom változat Haydn-koponyára című színdarabjában, melyet 2009-ben a városkában rendezett Haydn-ünnepségekre írt, ekkor ünnepelték ugyanis a zeneszerző halálának kétszázadik évfordulóját.
Az egyszerűségében is kedves város nagyon büszke rá, hogy a halhatatlan zenész itt alkotott, ezért emlékháza utcai homlokzatán német nyelvű, kapualjában magyar emléktábla látható, ezzel a szöveggel: „Haydn József háza 1766–1778 – A halhatatlan polgárnak kit dalteremtõ lelke e szük falak közõl emelt a világ nagyjai közé. A kismartoni férfi dalárda 1898.”
Azt már kevesebben tudják, hogy a városnak több híres szülöttje is van. Innen származik Storno Ferenc műgyűjtő építész, Eötvös Pál író, Weigl József zeneszerző, és a festő Markó Ferenc. És innen származnak a mi magyar Esterházy hírességeink is, a labdarúgó, akit stílusosan Mártonnak is hívnak, és a már emlegetett író, Péter.
Az Esterházy-kastély pedig a legnagyobb, a leghíresebb és legkötelezőbb látványosság, amelyet érdemes magyar nyelvű vezetővel végignézni, miközben a borkészítésről és a helyi borászat fejlődéséről is képet kapunk. De a legjobb egy Haydn-koncertet meghallgatni itt. A libavacsora után. Vagy előtt.
Még nincs hozzászólás