Kis szavak, nagy hatással
Kevés dolognak tudunk annyira örülni, mint egy jól eltalált bóknak. Közben mi magunk szűkmarkúan bánunk vele, mert azt gondoljuk, a másik úgyis tudja magáról, milyen nagyszerű. Pedig nem így van. Ráadásul a kedves visszajelzések valóban mosolyt csalnak az arcunkra.
Mikor mondott másnak valami igazán kedveset? Mikor méltatta utoljára a párját, a gyerekét, a közvetlen kollégáját, akivel nap mint nap együtt húzzák az igát az irodában? Sokáig kell gondolkodnia a dátumon? Nos, akkor ön is azok közé tartozik, akik túlságosan szűken mérik a kedvességet.
Annak oka, hogy nem bókolunk eleget, gyakran abban rejlik, hogy nem találjuk a megfelelő szavakat hozzá, és hogy nehogy sutának, esetlennek tűnjünk, inkább hallgatunk.
Az igazi bók mindenképpen őszinte, hiszen egyébként aligha lehetne autentikus megnyilvánulás. Szakemberek szerinte a jó bókolás a következőképpen történik: mélyen a másik szemébe nézünk, a keresztnevén szólítjuk az illetőt, és lényegre törően fogalmazunk. Ha ugyanis nagyon cifrázzuk, máris hiteltelennek fogunk tűnni.
Bókot nemcsak adni kell jól, hanem fogadni is, hiszen sokak számára ez sem egyszerű. Némelyekből mások őszinte kedvessége feszültséget vált ki, ezért zavarukban – és mert úgy gondolják, hogy az ilyesmit illik azon nyomban viszonozni – ők is rögtön kipréselnek magukból egy (viszont)dicséretet, vagy szabadkozni kezdenek (pl. „Ez a kopott rongy? Ugyan már, régen kiment a divatból!"). Ha ön is magára ismert most, próbálja ki, milyen „ha” és „de” szócska nélkül elfogadni egy bókot. Adja magát a kérdés: akkor hogyan reagáljunk jól, ha valaki kedves és hízelgő megállapítást tesz velünk kapcsolatban? Egyszerű! Köszönjük meg!
Még nincs hozzászólás