Kis kalaptörténelem
Cilinder, sombrero, barett és megannyi más nevű kalapfajta létezett és létezik a világon, a történelem kezdetei óta.
Ókori terrakottafigurákon és vázafestményeken látható, hogy már a görög asszonyok is viseltek a nap ellen védő szalmakalapot, tholiát, a fejüket is betakaró kendő tetején. A rómaiak ősei, az etruszkok csúcsos kalapkát, tutulust hordtak, a római nők később visszatértek az egyszerű fejkendőhöz. A volt rabszolgák is kalapot, az ún. pilleust kapták ajándékba felszabadításukkor.
A középkorban a férjes asszonyok kötelező viselete, a főkötő a 15. században egészen meghökkentő változásokon ment át. 1430-40 környékén a cornette, vagyis a koronás főkötő volt népszerű, amelyből jobbra-balra egy-egy félméteres szarv állt ki. Ezt követte az 1450-es években a hennin, a méteres, cukorsüvegszerű kalap, tetején fátyollal.
A 16. század húszas éveiben a festők tanúsága szerint a német hölgyek igen csinos, széles karimájú piros kalapot hordtak, fehér tollal, aztán a 18. században beütött a kalapőrület. Amikor 1783-ban a Montgolfier testvérek léghajója a levegőbe emelkedett, pár nap múlva a hölgyek fején ott lebegett a léghajó mása, a Montgolfier-kalap. Az angol ladyk ugyanebben az időben egyszerű, de ízléses, klasszikus kalapot hordtak.
A férfikalap változatai is újra meg újra feltűntek a divatban. A 15--17. század népszerű barettját a 19. században, a romantika idején a művészek hozták vissza a köztudatba. Az ókorból ismert frígiai sapka a francia forradalom idején lett a szabadságot szimbolizáló fejfedő.
A kalapok kalapja, a cilinder pedig már a 16. században is létezett, de csak a 18. század végén lett újra népszerű. A 19. század első felében utcai viselet volt, csak később vált az estélyi öltözet kiegészítő részévé.
Még nincs hozzászólás