Királylány születik
Hét éve nap mint nap felforgatja mindannyiunk életét. Szélvészként söpör végig mindenen, egyszer kenyérre lehet lenni, máskor cirkuszol, megsértődik és sír. Közben pedig mindenkit levesz a lábáról. Háromévesen kitalált egy szempilla-rebegtetést és egy nézést, ha valamit el akar érni, használja. Ha szerinte nem vagyok elég kedves az egyetlen kislányommal, kitör a világháború. Hiába, három fiútestvér mellett, ő a királylány.
Anyósom gyakran hangoztatja, hogy a fiúgyerek az VALAMI, a lánygyerek csak lány... Mélységesen nem értek egyet, és ahányszor eszembe jut, elhatalmasodik rajtam az érzés: hiszen nőként nőt nevelhetek! Anya nevelhet most anyát. Van, aki nem érzi ennek a jelentőségét? Pedig épp ugyanannyira fontos, hogy milyen nőt nevelünk a lányunkból, mint az, hogy milyen férfit a fiunkból. Már ha nevelünk. Deliága Éva pszichológus szerint a modern szülők már nem direkt nevelésről, hanem együttélésről beszélnek, mintát mutatnak, hiszen a gyermek óhatatlanul ezeket veszi át, úgy „nevelődik”.
„Míg a kisfiúktól szinte a kezdetektől azt várjuk, hogy ne sírjanak, legyenek kemények, addig a kislányokban azt keressük és látjuk, hogy milyen nőcis, milyen fifikás, az ujja köré csavarja a férfiakat. A lánygyerek legyen aranyos, csinos, csábító – a környezet az úgynevezett nőies viselkedést erősíti meg.”
Ha egy nő várandós lesz, sokszor előre elképzeli magában, milyen lesz a gyermeke. Lány lesz vagy fiú? Milyen színű lesz a szeme, a haja? Kire fog hasonlítani? „Ha lánygyermek születik, könnyebb a kötődés, hiszen sok az azonosság, a saját kislányában az anya meglátja önmagát, sőt, kifejezetten keresi is a hasonlóságokat” – meséli szakértőnk.
Ha az anya jól ráérez a lányára, fizikai és érzelmi szükségleteit ki tudja elégíteni, akkor egy jól megalapozott, szeretettel teli kapcsolatot építhetnek, ami kitart a kamaszkorban is, amikor talán a legfontosabb az egészséges női minta.
„Anyám annyira maradi!”
Tizenhat éves voltam, mikor egy orvosi vizsgálatra mentem anyukámmal. Az idős doktor mosolygott ránk, és arról magyarázott, hogy anya és lánya között nem csak szülő–gyerek-kapcsolat van, ők barátok is. Sokszor eszembe jut ez a mondat, mikor a kislányom azt mondja, én vagyok a legjobb barátnője. De akkor, ott, a kardiológiai rendelőben nem éreztem, hogy anyám lenne a legjobb barátnőm. Abban a korszakban gyakrabban gondoltam az ellenségemnek, aki csak tilt és visszafog; úgy gondoltam, kínosan maradi, pedig ezt valójában ma sem lehet ráfogni.
Deliága Éva erről azt mondja, az az egészséges, ha kamaszkorban a lány leválik az édesanyjáról.
„Kamaszkorban az anyánk ósdinak és maradinak tűnhet, de ha addig a stabilitást, a megbízhatóságot jelentette, akkor fiatal felnőttkorára a lány újra felismeri a szülői értékrend fontosságát, anya és lánya kapcsolata újra kiegyensúlyozott lesz.”
A kamaszkorra jellemző lehet a rivalizálás: a lány úgy érzi, ő is ér annyit, mint anyja, sőt, ő a jobb, a szebb, ráadásul fiatalabb is. Kritizálja az édesanyját, minden rossz, ami otthonról jön. „Ilyenkor a felnőttnek kell hátralépnie, a versengésbe nem kell és nem is szabad belemenni” – mondja a pszichológus.
Példát mutatni
Anyám mindig jó nő volt. Tíz centi magas sarkakon járt, még a piacra is magas sarkúban jött. Sminkelte magát, és mindig illatos volt. Rendszeresen vitt magával engem és a két lánytestvéremet a kozmetikushoz, a hajunkat fodrász vágta. Órákig képes volt velem piros cipőt keresni a belvárosban. Imádtam a bőre selymességét, az illatát. A kezei mindig ápoltak és gyönyörűek voltak, a divatot a mai napig követi.
Talán a legizgalmasabb része a „lánygyereknevelésnek”, amit átadunk. Bevallom, én nemcsak példamutatással, hanem kicsit direkt módon is teszem ezt. A saját hétéves szintjén mindig elmondom Panninak, mit miért, vagy miért nem teszünk, hogy bizonyos viselkedés a férfiakkal szemben nem feltétlenül jó, meddig mehetünk el, hol a határ. Persze, figyelembe veszem a személyiségét. A korának megfelelően beszélgetünk szerelemről, házasságról, arról, hogyan születik a gyermek. Már most készül az anyaságra, tíz gyereket szeretne...
Kozmetikusosat játszunk, neki is van gyerekparfümje, szájfénye, csillámtetkókat teszünk fel, krémezünk, manikűrözünk-pedikűrözünk. „Csajnapokat” is tartunk, amiket csak kettesben, vagy édesanyámmal együtt hármasban töltünk. Ilyenkor beszabadulunk a játékboltba, a ruhaüzletbe, cipőket és táskákat nézünk, merthogy egészen kicsi kora óta nagy érdeklődést mutat a divat iránt, időnként az is elhangzik a szájából: „tudod, anya, én vagyok a családban a divatdiktátor”. Mivel nekem kevesebb türelmem van a hosszas ruhabolti böngészéshez, ebben anyukám a jobb partner, vele hosszasan válogatnak, próbálnak. És mindig viszünk valami meglepetést a család férfitagjainak is.
„Ha a nő nem tudja elfogadni a saját nőiességét, csak azt hallja a 16-18 éves gyermeke, hogy ne fesd magad, ne járj ilyen ruhában, gyakorlatilag letiltja a nőiességet, azzal rossz, vagy éppen semmilyen mintát nem ad át lányának” – mondja szakértőnk. Tiltásból és szidalmazásból nem lesz jó kapcsolat.
Deliága Éva szerint ha az anya hiteles, jóban van önmagával, ha harmonikus a személyisége, azt a lánygyermek megérzi, elfogadja, és kettejük kapcsolata kiegyensúlyozott szeretetkapcsolat lesz.
Még nincs hozzászólás