Ridikül Magazin logo

Ki vagy te az online térben?

Az egyik rejtőzködik, a másik gátlástalanul megosztja a magánéletét; azonosulunk, mosolygunk, csóváljuk a fejünket, ledöbbenünk. Mindezt a közösségi oldalak teszik velünk abban a korban, mikor egy gombnyomásra vagyunk egy olyan világtól, amelyik nem igaz.

Fotó: Shutterstock.com

Bekebelezett minket a virtuális mátrix. Már akit. Van, aki tiltakozik, hogy őt bizony nem, és tudatosan távol tartja magát a közösségi médiától, van, akinek a napja elképzelhetetlen bármilyen ételfotó megosztása nélkül, míg más csupán csöndes megfigyelőként szörfözik a tartalmak között, mert kíváncsi.

Nem is lenne ezzel baj, ha tudnánk, hogyan használjuk jól azokat az oldalakat, amelyek észrevétlenül varázsolnak át minket egy hamis dimenzióba.

Elmosodó határok

Az utóbbi években számos tanulmány látott napvilágot arról, milyen következményei lehetnek annak, ha a személyiség a virtuális világban éli a mindennapjait. Egy-egy privát élmény megosztásával nemcsak az intimszféránk határai tűnnek el, hanem az identitásunk is megkérdőjeleződik.

A valóság megélése helyett ugyanis egy szirupos művilágot teremtünk, ahol kielégülést jelent mások boldogságot tükröző fotóiban gyönyörködni. Vagy épp ellenkezőleg: női felhasználóként például kifejezetten frusztrál minket mások tökéletes, bikinis testének a látványa.   

Menekülés a hamis tökéletességbe

„Az oversharing jelenség, az intimszféra határainak eltolódása kortünet. A pillanat megélése helyett sokan azonnal a publikáláson törik a fejüket, és túl sok, a nyilvánosságra nem tartozó tartalom kerül a világhálóra – mondja Geist Klára pszichológus. –

A megosztás lehetősége és a bezsebelt like-ok olyan örömforrások, amelyek nagyon erős rákattanást okoznak a szervezetben a felszabaduló, jutalmazó hatású dopamin miatt.

Az interneten könnyen kialakul egy hamis identitás, miközben a hétköznapi élmények sivárnak tűnnek, vagy nincsenek. A valós kapcsolatok megszűnnek, elhalnak. Mivel nincs személyes visszajelzés, az egyén a hamis tökéletességben él, a hétköznapi énjét elutasítja, nem tartja szerethetőnek.

A vágyott énkép és a visszajelzések az önértékelés mutatói. A valós életben ezzel szemben senkinek sincs tökéletes profilja, hiányoznak a gyors visszajelzések. A valódi kapcsolatok kölcsönösek, változóak, ám mindez nem jutalmazó hatású. Mi magunk is sokfélék vagyunk, a másik is többféle módon viselkedhet.

Ez frusztrációt okoz, amelynek következtében egyre erősebb a bezárkózás a leegyszerűsített reakciókat tartalmazó digitális világba. Az használja jól a virtuális teret, aki sokoldalúan, a való élet leképezéseként kezeli.”

Címkék: online személyiség, virtuális világ, oversharing

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!