Kézilabdatitkok
Mocsai Lajosnak gyerekkorától a sport az élete, és évtizedek óta azon dolgozik, hogy másoké is az legyen. És pontosan tudja, kivel hogyan kell bánni, mert bizony más a kulcs a férfiakhoz, és más a nőkhöz!
„1978 óta tanítok a Testnevelési Egyetemen – akkor még főiskolán –, ahol az volt a szokás, hogy az iskola csapatait a legfiatalabb tanárok vitték. Nekem olyan csapatok jutottak mind a férfiaknál, mind a nőknél, ahol a játékosok válogatottak is voltak.
Ez nagyon jó iskolának bizonyult, már egészen fiatalon komoly edzői munkát folytathattam – és dolgozhattam mindkét nemmel, úgyhogy később egy cseppet sem volt furcsa, hogy előbb női, majd férfi csapatot irányítottam. A nők sokkal jobban tűrik a monotóniát, nagyon fegyelmezettek, és rendkívül szorgalmasak tudnak lenni.
A férfiaknak más az ugró-, a lövőerejük, más a kézilabdához való hozzáállásuk, náluk ez inkább individuális sportág, amit az is mutat, hogy a nők a gólok kilencven százalékát a szaggatott vonalon belülről lövik, míg a férfiak inkább a tizenkét méterig tartó támadás-befejezéseket választják.
Már a főiskolán is megvolt a magam elképzelése a kézilabdáról, és amikor 1982-ben a Vasas női csapatának vezetőedzője lettem, egészen újfajta munkavégzést vezettem be. De ahhoz, hogy ezt keresztül tudjam vinni, az is kellett, hogy az évszázad kézilabdázójának választott Sterbinszky Amália odaálljon a fiatal edző és az újfajta munka mögé.
Sokat köszönhetek neki, egyszer az öltöző előtt sétáltam, s véletlenül hallottam, hogy Amál azt mondja: »Lányok, ha én harmincnégy évesen mindent megcsinálok, amit ez a fiatalember kér, akkor nektek is kötelességetek. Majd ha nem sikerül elérnünk a célunkat, akkor az év végén számon kérjük, ne féljetek!«
A sikeres edzői és vezetői modellek nagyon hasonlítanak egyébként egymáshoz. Fontos elemei a szakmai hitelesség, a megfelelő kommunikáció és a közösség hatékony motivációja. Persze, mit sem ér az egész, ha az ember nem képes azokat az iszonyú lelki energiákat valahogy megmozdítani a csapat érdekében, ami a játékosokban benne van.
Ehhez kell egy olyan értékrend, ami több generáción át vitt erkölcsiségből táplálkozik, és egy erős, nyugodt és biztos családi háttér, hogy a munka közben keletkező feszültségek kisimulhassanak.
Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen harminc éve küzdhetek a csapataimmal a világ élvonalában, és az az álmom, hogy továbbra is ezen a szinten maradjak. A visszavonulásom után is aktív életet szeretnék élni, csak épp nem fogok ennyit utazgatni. És ha befejezem az edzői pályafutásomat, végre lesz időm borászkodni!"
Még nincs hozzászólás