Kérj energiát becsületes módon!
Csodálatos ez az univerzum. Mindent megad, amire csak szükségünk van. A mezők, erdők tele vannak zöldséggel, gyümölccsel, vadakkal, a tengerek hemzsegnek a halaktól, és gyógyító, frissítő energiához is bármikor hozzájuthatunk.
Az emberek mégis felhalmozzák, majd a szemétbe dobják a sok ételt, amíg az emberiség másik fele éhezik. Kiraboljuk a természetet, és kiraboljuk egymást. Egymás energiájából akarunk feltöltekezni különféle trükkös módon, miközben korlátlan mennyiségű éltető erő állna a rendelkezésünkre.
Lopni csúnya dolog
Olyanok vagyunk, mint az ovisok, akik egymás kenyeréről akarják lelopni a párizsit, miközben karnyújtásnyira van a szendvicsestál. James Redfield A mennyei prófécia című könyvében (a könyv sokkal tartalmasabb, mint a film) jól érzékelteti, milyen alapvető játszmákat folytatunk egymással, hogy időlegesen túlerőhöz jussunk.
Sokféle módszerünk van erre, de a leggyakoribb a panaszkodás. Miközben a másik sajnál, ömlik belénk az energiája. De lehet ezt rafináltabban is csinálni, például felcsigázni a másikat egy elejtett mondattal, aztán titokzatosan hallgatni. Szegény másiknak majd kilyukad az oldala a kíváncsiságtól, miközben észre sem veszi, hogy kiszivárgott minden éltető ereje.
Az agresszívabb egyének a ’vallató’ vagy a ’megfélemlítő’ típusba tartoznak. A vallató a kezében tartja a kontrollt, és minden cselekedetedért bűntudatot kelt benned, a megfélemlítő pedig eléri, hogy teljesen behódolj neki, mert ha nem, akkor baj lesz…! Aki rosszul érzi magát, gyűlöl, haragszik, szomorú, irigy vagy fél, az energiát veszít.
Aki pillanatnyilag nyerő pozícióban van a másikkal szemben, mert például megfélemlítette vagy rázúdította minden baját, az átmenetileg energiához jut tőle. De csak átmenetileg, mert – ahogy James Redfield ezt olyan pontosan ábrázolja – az univerzum törvénye alapján a másoktól lopott energia csak időlegesen tölt fel, azután súlyosan vissza kell fizetni, és még kevesebb lesz, mint volt.
Panaszkodni is csúnya dolog
Hasonló gondolatot boncolgat a mai idők egyik legnagyobb spirituális tanítója, Eckhart Tolle Új föld című könyvében. Ő azt mondja, mindannyiunk történetében találhatók rossz emlékek, melyek úgynevezett fájdalomtestté nőnek bennünk, sőt, akár egész embercsoportok is hordozhatnak magukban a történelmi tragédiák hatására kollektív fájdalmat.
Ez a fájdalomtest mintha külön életet élne, irányítja a gondolatokat, érzéseket anélkül, hogy ez tudatossá válna. Jellemzője, hogy akkor virul, ha rosszul érezzük magunkat, és ha másokban is rossz érzést kelthetünk. A fájdalomtest imád drámázni, balhézni, megsértődni, sivalkodni, panaszkodni, elégedetlenkedni. Van, akiben erősebb, másokban gyengébb, de egy biztos, a másik ember energiáiból, dühéből, bánatából, fájdalmából táplálkozik.
Amikor tehát panaszkodunk vagy veszekedést szítunk, energiát rabolunk másoktól a bennünk dühöngő vagy búslakodó fájdalomtest számára, hogy legyen ereje még intenzívebben kínozni minket. Tolle tanácsa a tudatosság elérése. Ha ugyanis odafigyelünk a gondolatainkra, akkor nyakon csíphetjük, amikor akcióba akar lépni a fájdalomtest, és megérthetjük, hogy ez NEM MI MAGUNK vagyunk, csupán egy gondolat, amelynek ha nem adunk energiát, vagyis nem ragadunk le benne, eltűnik.
A légzésünk figyelésével pár pillanatra tudatossá válhatunk, és elkülöníthetjük valódi énünket az egótól és az ego hozadékaitól, amilyen például ez a cudar fájdalomtest.
Feltöltődni, de becsületesen
Honnan juthatunk ’becsületesen’ energiához? Honnan máshonnan, mint természetes úton, a természet által, amitől mára úgy elszakadtunk, méghozzá azokkal a módszerekkel, amelyek mindannyiunk számára rendelkezésünkre állnak.
Légzésgyakorlatokkal, zuhanyozással, lazító vagy izzasztó sporttal. Adakozással, jó szóval, hiszen egy másik ember miattunk átélt öröme óriási energiát hoz számunkra is. A szeretettel. A szeretet akkor manifesztálódik, ha a nevében cselekszünk. Szeretni valakit azt jelenti, törődni vele, gondoskodni róla.
Megbocsátással. Amint elengedjük a szívünkből a haragot, a bosszúvágyat, a helyére édes béke száll. Meditációval, meditációs sétával a természetben. A meditációs séta azt jelenti, hogy tudatosítok minden látványt, illatot, érzést, élményt. Figyelem a testemet, izmaim mozgását, a légzésem áramlását, ami a növényekkel és minden élőlénnyel összeköt, tudatosítom, hogy minden, amit észlelek, általam észlelt, vagyis én vagyok az, aki mindezt megfigyeli és befogadja ítélkezés nélkül.
3 TIPP a felfrissüléshez
- A hasi légzés az ősi jógából ismert fogalom. Lehetőleg friss levegőn végezzük. Orron át szívjuk be a levegőt, de úgy, hogy csak a hasunk emelkedjen. A belégzés tartson 4 ütemig. Ezután jön a 8 ütemig tartó kilégzés, laposodjon le a has. Nem is kell szívni, fújni a levegőt, elég, ha a hasizmok dolgoznak, és megy magától. Végezzük el ötször.
- A Taichiből ismert gyakorlat a ’forró vasaló’. Lélegezzünk mélyen néhányszor, majd álljunk kisterpeszbe enyhén behajlított térddel. Dőljünk előre, vegyünk mély levegőt, és dörzsöljük össze a két tenyerünket úgy, hogy egymásra merőlegesek legyenek. Addig dörzsöljük, amíg forró nem lesz. Most tapasszuk a veséinkre a tenyerünket, és érezzük, ahogy az éltető energia beáramlik a testünkbe. Közben ne felejtsünk el lélegezni! Ha a szemünk, elménk fáradt, tartsuk forró tenyerünket az arcunk elé.
- Égi energiához juthatunk a következő gyakorlattal. Keressünk a természetben egy aránylag zavartalan helyet. Álljunk kényelmes terpeszbe, és bal karunkat tartsuk lazán az ég felé úgy, mintha a tenyerünkben egy gömb lenne. Fontos, hogy a jobb karunkat lógassuk le, hogy a felesleges energia távozni tudjon, különben túlpörgünk. Kis idő múlva érezni fogjuk, hogy a feltartott tenyerünkben mintha egyre forróbb lenne a láthatatlan gömb. Ez bizony az érkező energia. Addig álljunk így, amíg jólesik, mélyen lélegezve. Akinek van kedve, ki is mondhatja magában, hogy „fáradt vagyok, kérek szépen energiát, köszönöm.” Ha végeztünk, rázogassuk le mindkét karunkat.
Még nincs hozzászólás