Kell a kicsinek egy még kisebb!
A gyerekek kutyát akarnak. Jó, akkor cicát. Jó, akkor egy nyuszit vagy tengerimalacot. Na jó, egy hörcsögöt.
Ahogy az utolsó állatot leírtam, kicsit sírásra görbült a szám, mert pontosan átéreztem újra, amit hajdanán. Én még hörcsögöt sem kaptam, mert anyukám szerint pfuj de undorító.
Egérfarm
Az egyik osztálytársamnak viszont épp akkoriban születtek egerei, sok icipici, nagyon cuki, hófehér kis vak szerencsétlen. Nyolcan maradtak, mert néhányat felfalt az anyukájuk, iszonyat, tudom, vissza is tért álmaimban sokszor. Aztán az osztálytársnőm anyukája elmagyarázta, hogy az egér okos állat, nyilván csak a beteg és/vagy létszám feletti kölyköket ette meg, akiknek amúgy sem jutott volna cici, és éhen haltak volna.
Hát, ez a sok fényes információ lenyűgözött. Teljesen beleőrültem a tudományba, máris biológusnak éreztem magam, és azonnal egérfarmot akartam létesíteni (később állatkertet). El is határoztam, hogy az én kisegerem, aki az uborkásüvegben lakott, és a Poci nevet kapta, a következő hónapban szül nyolc új kisegeret, azok meg nyolcat, nyolcat, nyolcat stb., tovább nem tudtam számolni, mert akkor még nem tanultuk a szorzótáblát.
Csakhogy a következő hónap eseményei már egér nélkül zajlottak, mert anyukám még aznap este meglátta a szobámban Pocit, és sikítozni kezdett, hogy már megmondta, hogy pfuj de undorító! Az sem érdekelte, hogy Poci nem hörcsög, mert nem a származása a lényeg, hanem a csupasz farka hossza.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2023. évfolyama 2. számának 50. oldalán!)
Még nincs hozzászólás