Kalandozások Ötletiparban
Mikor utoljára találkoztunk, még egy egészségmegőrző műsor háziasszonya volt, és leginkább fogyókúrás módszerekről csevegtünk. Azóta nagyot fordult Pistyur Veronikával a világ, hiszen ma már a hazai startup vállalkozások által alapított Bridge Budapest nonprofit szervezet vezetője. Illetve nem is fordult olyan nagyot.
Amikor arról kérdezem, nagy pálfordulást hozott-e mindez az életébe, rávilágít, hogy az életformája nem változott sokat, mivel már akkor is vállalkozóként dolgozott a saját műsorgyártó cégében. Talán csak annyi a különbség – teszi hozzá –, hogy most igazi világsikerekkel foglalkozhat. Abban működik közre, hogy az az értékrend és üzleti kultúra, amelyet az alapítócégek (Prezi, Ustream, LogMeln, NNG) képviselnek, minél szélesebb körben elterjedjen itthon.
Sokrétű tapasztalattal
Veronika mindig több lábon állt, például egyszerre járt három egyetemre. „Ami valószínűleg annak tudható be, hogy örök elégedetlen vagyok. Ezen próbálok változtatni, és az adott pillanattal megelégedni. Ahányszor hiányérzet volt az életemben, igyekeztem a hézagokat betömni, és nem vártam arra, hogy más oldja meg helyettem. Igaz, a tanulmányaimban a hosszú távú céljaim jó darabig nem tükröződtek vissza.
Sokáig nem értette a külvilág, hogy mi köze egymáshoz a Filmművészetinek, a kulturális antropológiának és a nemzetközi kapcsolatoknak. A mostani munkámban ezek gyönyörűen összeérnek. Én végig hittem benne, hogy ha sok energiát forgatok bele, az egyszer majd megtérül.”
2010 végén hagyta abba a televíziózást, majd kíváncsiságból, és hogy vállalati tapasztalatokat gyűjtsön, alkalmazotti létre cserélte a szabadúszást. „Jólesett a biztonságos közeg, hogy nem voltam annyira magamra utalva. Addig inkább az intuícióim vittek előre, de ebben a körmyezetben kész rendszerek között kellett eligazodnom. Ugyanakkor hamar megláttam, hogy nem ez lesz az én utam. Aztán – miközben rengeteg munkát is tettem ebbe – mellém szegődött a szerencse, mivel egy startup programhoz mentorokat kerestek.”
Veronika úgy gondolja, főleg a sokrétű tapasztalatai miatt választották ki a feladatra. Kiderült, hogy a bizonytalanságokkal küzdő kezdő vállalkozásokat is képes segíteni. Ekkor – három és fél évvel ezelőtt – kezdett ismerkedni a startupok világával.
„Az álmok nem elegendőek”
A Magyarországról induló startupok vezetői sokat küzdöttek azzal, hogy az ő pozitív gondolatokkal, alkotással teli, jó közérzetű világuk és a között a világ között, amelybe utána kilépnek az utcára, nem volt átjárás. A szervezet azért jött létre, hogy megmutassák: a két világ között igenis építhető híd. „Nemcsak ennek a hídnak a létrehozására törekedtünk, hanem Magyarország és a világ közötti híd megépítésén is, hiszen alapítócégeink a globális piacon tevékenykednek.”
Veronika szerint itthon a tudáson és teljesítményen alapuló (szakmai) önbizalom a legnagyobb hiánycikk. Ők a Bridge Budapestnél történetmeséléssel próbálják bebizonyítani, hogy egy jó ötlettel, sok munkával és némi szerencsével bárki megvalósíthatja az álmait. We dream, we do – olvasható a honlapjukon, vagyis mindez nem csak az álmokról, inkább a megvalósításukról szól.
„Az álmok nem elegendőek – szögezi le Veronika, aki hozzáteszi, korábban ő is ahhoz a többséghez tartozott, akik hamarabb kezdik el sorolni, hogy mit miért nem lehet, mint azt, hogy mi sikerül majd. – Nem érdemes mindig mást hibáztatni azért, ha valami nem működik az életünkben. Én ezt a szemléletet kiirtottam a mindennapjaimból – hangsúlyozza. – Ezek a cégek felmérték, hogy gyorsan változó világunkban a vállalatoknak nagyfokú alkalmazkodásra van szükségük, ami olyan emberekkel, akik szorongva járnak dolgozni, nem kivitelezhető.”
„Meséld el, mit láttál!”
Veronika szerint az elmúlt három évben sokat nőtt a startup fogalmának ismertsége; mosolyogva fűzi hozzá, hogy már az anyukájának sem kell magyaráznia, mivel foglalkozik. Csillogó szemmel mesél az ösztöndíjprogramukról, ami szerinte szintén nem más, mint történetmesélés. A szerencsés kiválasztottakat a szervezet eljuttatja a Szilícium-völgybe vagy a Távol-Keletre, azokhoz a startup cégekhez, amelyek Budapestről indulva írták meg globális sikertörténetüket.
„Mi csak annyit kérünk tőlük, hogy hozzák haza a tapasztalataikat, és meséljék el mindazt, amit láttak. Ők kaptak egy lehetőséget, és már most érzik annak a felelősségét, hogy ebből valamit vissza kell adniuk, hogy az élményeikből mások is inspirálódhassanak.”
Ha már itt tartunk, az startupokat jellemző ötletiparhoz hozzátartozik az inspiráló környezet is. „Ahhoz, hogy kreativitás jöjjön létre, olyan munkakörnyezetre van szükség, ahol az emberek jól érzik magukat. Nincs kötött munkaidő: feladatok vannak, és narancsprés, fotelek, csokiautomata. Mindez azt a célt szolgálja, hogy ne kelljen azon görcsölni, mikor viszem el a gyereket orvoshoz, és ha már ezek a terhek nem szorongatnak, akkor teljes erőbedobással a munkámra koncentrálhassak. Hogy ne legyen teher, ha este jön egy munka e-mailed, mert napközben volt három órád, amikor azt csináltál, amit akartál.”
Közben a kávézó üvegfalán keresztül megcsodálunk egy hölgyet, aki boldogan biciklizik a tavaszi napsütésben. Látom Veronikán, kifejezetten vonzza ez az életérzés, de közben tudom, hogy hiába van tele a naptárja hetekkel előre, a munkáját átszövi a szabadság. Kell ennél több?
Még nincs hozzászólás