Kabátűző évszak
Lehet nem szeretni a tavaszt? Azt, ahogy a fakó tájra ráborul többtonnányi illatos festék? Színes lesz tőle minden, és virág- és fű- és napsütésillatú. Időnként, persze, esőillatú is.
Az időjárás ilyenkor egészen hebrencs, mintha maga sem tudná, mit akar. Kisüt, beborul, esik, néha még havazik is, a hőmérő higanyszála is tanácstalanul szaladgál. Az embernek több esélye van a lottószelvényen behúzni a megfelelő számokat, mint egy tavaszi napon eltalálni a szükséges öltözetet.
A csizmától a papucsig, a télikabáttól a pólóig minden játszik, és semmi sem igazán rossz döntés. Bármit is öltöttünk magunkra, a napnak biztosan lesz egy hosszabb-rövidebb szakasza, amikor büszkén kihúzhatjuk magunkat: lám, nekünk lett igazunk. És olyan is, amikor nem.
Van a tavaszban valami megmagyarázhatatlan magamutogatás. Ahogy rügybe borulnak a fák, és nyílni kezdenek a virágok. Ahogy megjelennek az első fecskék, velük együtt pedig felbukkannak az első rövidnadrágos-pólós pasik. És akkor valami megmozdul bennünk is.
Hanyag bátorságuk arra késztet, hogy elkezdjük mi is ledobálni magunkról a mindent eltakaró ruhadarabokat. Rövidülnek a szoknyák, egymásra licitálva kezdünk megszabadulni a kabátoktól és pulóverektől. Didergünk, fel-felszisszenünk a hűvös szélben, de tántoríthatlanok vagyunk.
Több hónapnyi önmegtartóztatás után az első napsugarakra a kedvenc nyári ruhánkkal reagálunk. Magabiztosan feszítünk a tükör előtt, szemből és jobbról, balról is tökéletesen mutatunk. Széles, kissé önelégült mosollyal lépünk az utcára.
Ilyenkor bármit veszünk fel, elárulunk magunkról valamit. Azt, hogy pesszimisták vagyunk, vagy optimisták. Hogy rámosolygunk-e az első napsugarakra, és bizalmat szavazunk nekik egy lengébb ruházattal, vagy a télbe burkolózunk komoran, és addig neki nem vetkőzünk, míg le nem olvad rólunk a télikabát.
Átmeneti évszakokban öltözködni olyan, mint egy túlélőtúrára bepakolni. Az ember megpróbálhat számolni minden eshetőséggel, a papucstól a gumicsizmáig, öltözködhet rétegesen is. Felkészülhet tudományosan, figyelheti az időjárás-jelentéseket. De a tavasz fittyet hány az előrejelzésekre. Mert a tavasz maga a győzelem. A napsütésé a komorság felett, a langyos melegé a fogvacogtató cidri felett.
Nevessenek ki, de ha reggel bátortalanul sütni kezd a nap, mindig úgy érzem, hogy csak támogatást vár. Szeretné, hogy valaki higgyen benne, és melléálljon, hogy valaki mosolyogva ledobja magáról a téli ruhákat. És akkor erőt merít, és megmutatja, milyen hatalma van a tél felett. Áttöri a felhőket, és mosolyogva magához ölel mindent és mindenkit.
Még nincs hozzászólás