A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Itthon megtűrték, Európában ünnepelték

Nyolcvanöt évét meghazudtolóan fiatal és energikus Mészáros Márta, aki ismét forgat. Ő az első magyar filmrendező nő, akit az európai filmművészet legnagyobbjai között tartanak számon. Legújabb munkája mellett családjáról és a számára fontos férfiakról mesélt. Beszélt a szabadságról is, amiről semmi áron nem mondana le. Még akkor sem, ha egy szerelemből barátság lesz emiatt.

Mészáros Márta
Fotó: Pitrolffy Zoltán

RIDIKÜL MAGAZIN  Nagyon korán elveszítette az édesapját és édesanyját. A fiatal család a harmincas években költözött a Szovjetunióba. Mennyire emlékszik azokra az időkre?

MÉSZÁROS MÁRTA Nem sok mindenre emlékszem, illetve összekeverednek bennem a saját személyes emlékeim azokkal a dolgokkal, amiket másoktól hallottam róluk és a korról. Kirgíziában éltünk, kicsi voltam, amikor elvitték apámat. Sose láttuk többé. Egyedül maradtunk édesanyámmal. Ő folyamatosan próbálta kideríteni az NKVD-nál, hogy mi lett vele, ám egyszer csak rejtélyes körülmények között kórházba került, ahol másnap meghalt.

Édesapámat később rehabilitálták, amiről kaptunk papírt Kádáréktól és az oroszoktól is. De még akkor is hazudtak arról, hogy valójában milyen körülmények között halt meg. Göncz Árpádot kértem meg, amikor köztársasági elnökként Kirgíziában járt, hogy segítsen megszerezni az apámra vonatkozó iratokat. Azokból derült ki, hogy kémkedéssel vádolták, és a letartóztatása után egy hónapon belül ki is végezték. Nincs sírjuk, nem tudni, hová temették a szüleimet.

RM Hogy kerültek a Szovjetunióba?

MM Édesapám szobrász volt, itthon és Olaszországban is tanult. Amerigo Tot az osztálytársa volt, aki sokat mesélt nekem a fiatalkorukról. Apám művészként kiemelkedett a korosztályából, rengeteg díjat nyert, sikeres lehetett volna, ha Nyugat felé indul, de őt nagyon izgatta Ázsia és a magyarok eredete. Először oda akart eljutni, mielőtt beutazza a világot.

Baloldali érzelmű ember volt, de nem kommunista. Azt akkoriban nem tudták, hogy a sztálini Szovjetunió legalább olyan kíméletlen hely, mint a hitleri Németország. Kiment a kirgizekhez, létrehozott egy képzőművészeti főiskolát, nagyszerű szobrokat készített, és harminchárom éves korában megölték.

RM  Most készülő filmje, az Aurora Borealis – Északi fény szintén a kommunista időszakban, az ötvenes években indul, és napjainkban ér véget. Női szemszögből mutatja be a történetet, mint az életműve szinte minden darabja.  

MM Hiszen nő vagyok, illetve én voltam az első filmrendező nő Magyarországon. Akkoriban rajtam kívül az egész világon is csak Agnès Varda rendezett játékfilmeket. Azóta hál’istennek sokan lettünk.

RM Minek köszönheti, hogy beengedték a férfiak uralta filmes világba?

MM Az volt a szerencsém, hogy amikor az első filmemet készítettem, Jancsó Miklós volt a férjem. Ő mindig biztatott, hogy rendezzek, de mások azt mondták, maradjak csak a jó kis dokumentumfilmjeimnél. Egy kis pénzt sikerült kiharcolnom az első filmtervemre. Ez volt az Eltávozott nap. Kovács Kati játszotta a főszerepet – nagyon jól, akkoriban igen vad csaj volt.

Amikor nekiláttunk, azt mondták, kezdjem csak el, nem baj, majd jön Jancsó, és megrendezi. De Jancsó nem jött. Aztán abban bíztak, hogy majd összevágja, de akkor sem jött. Miért is jött volna, hiszen egészen mást csinált, mint én. Ő egy filmnyelvfeltaláló zseni volt, és meg forgattam a saját realista történeteimet.

Végül hozzám szoktak, és hagyták, hogy csináljam a dolgom. Jancsóval élete végéig nagyon jó barátok maradtunk. Ez részben alkotói barátság volt, és elszakíthatatlan emberi kötelék is, amit a három gyerekünk is erősített.

RM Hogyan vett észre Európa egy kezdő magyar filmrendezőnőt?

MM Akkoriban az olaszok valamiért nagyon figyeltek Magyarországra. Amikor elkészült az első filmem, egy ottani kritikus, akinek volt egy fesztiválja Pesaróban, megnézte, és kivitte. Az volt az európai fim legendás újhullámos korszaka, a nouvelle vague, és én belecsöppentem. Kint együtt ünnepeltek François Truffaut-val, Jean-Luc Godard-ral, amitől kicsúsztam az itthoni ítészek kezéből.

Akkoriban készült a Holdudvar is, ami egy valódi történetet dolgozott fel. Lezuhant egy repülőgép Párizsban, amin az akkori magyar külügyminiszter is utazott. Özvegyen maradt felesége úgy döntött, hogy megszünteti a káder-léttel járó kiváltságokat. Nem akart kiemelt nyugdíjat, egyszerű tanárnőként szeretett volna élni.

A főszerepet Törőcsik Mari játszotta. Ismét az történt, hogy itthon nem beszéltek a filmről, nem propagálták, legföljebb szidták, de kint sikeres lett, Cannes-ban is bemutatták, így megint nem tudtak eltüntetni.

RM  Hihetetlen díjakat nyert. Az Örökbefogadással elhozta Berlinből az Arany Medvét, a Kilenc hónap FIPRESCI-díjas lett Cannes-ban, és ugyanott kapta meg a zsűri különdíját a Napló gyermekeimnek is.

MM Amikor megnyertem az Arany Medvét – én voltam a filmtörténelem első női rendezője, aki ezt a díjat megkapta –, itthon végleg leszálltak rólam, és megengedték, hogy megcsináljam a Naplókat.

RM Az elsőt rögtön be is tiltották.

MM  Két évig nem mutatták be, végül úgy engedélyezték, ha bizonyos dolgokat kivágunk belőle. A Nagy Imréről szóló dokumentumfelvételeket például nem volt szabad benne hagyni. Amikor ezt a filmet is meghívták Cannes-ba, éjszaka beosontunk a vágónővel a laborba, és visszatettük a kivágott részeket. Akkor más senki nem nézte a kópiát, úgyhogy simán levetítették.

Miután megkapta a zsűri nagydíját, már nem merték megtorolni a cselt. Nyolcvan országban vásárolták meg; igaz, hogy az Oscar-díj nominációból az oroszok kérésére kivették a filmet.

RM Több mint húsz évig kétlaki életet folytatott Magyarország és Lengyelország között. Nyugodtan dolgozhatna, élhetne ott is, mégis itthon forgat filmet. Miért?

MM Így alakult a magánéletem. Lengyelországba nem csak a szerelem miatt jártam, mivel akkoriban zajlott a Solidarno¶ć-mozgalom. Tízmillió tagja volt, az egész lengyel értelmiség részt vett a harcban. Ez nagyon erősen hatott rám.

Ami Magyarországot illeti, itt Jancsó Miklóssal három gyereket neveltünk fel, van nyolc unokám. Nagyon fontosak nekem. A lengyel párom, Jan Nowicki, aki nagyszerű ember és kiváló színész, és akivel több mint húsz évet töltöttünk együtt, időközben megváltozott. Épített egy szép házat egy gyönyörű tó partján, és úgy döntött, hogy ott kell élnünk. Szabad szellemű ember vagyok, ezt nem tudtam elfogadni. Lengyelország a mai napig hiányzik. 

RM Az zavarta, hogy maga megint filmet rendez?

MM Nem a rendezés zavarta. Ott annyi munkám volt, amennyit akartam, a tévének és színházaknak is dolgozhattam. Megcsináltam az Anna Karenina utolsó napját, megrendeztem tévére és színházba is a Macskajátékot és A vágy villamosát.

Nagyon jó dolgom volt a lengyeleknél, tisztelnek engem. Az zavarta, hogy másképp döntöttem, mint ő. Amikor vitatkozni kezdtünk, és Nowicki kijelentette, hogy vagy-vagy, összecsomagoltam és hazajöttem.

RM Ma is ilyen heves?

MM Ma is szabad ember vagyok. A gyerekeimmel, az unokáimmal való kapcsolatom is rettentően fontos számomra. Azokat az embereket, akiket szeretek, nem hagyom el.

RM Meséljen a családjáról!

MM Nyika fiam operatőr. Katalin lányom keramikus, néha dolgozik a filmjeimben is. A kisebbik fiam, Zoli a tévében dolgozott, most mással foglalkozik; ír, fest, nagyon érdekes egyéniség. Az unokáim többnyire civilek. Több nyelven beszélnek, jól boldogulnak a szakmájukban. A mostani filmemben Cleó unokám az asszisztensem volt, Jákob pedig az egyik főszerepet játssza. A legkisebb még játék autókkal játszik.

RM  Mikor jön össze az egész család?

MM A nagyobb ünnepeken. Összetartanak.

RM Beszéljünk legújabb gyermekéről, az új filmjéről! Az Aurora borealis – Északi fény című történetben folytatja a történelmi közelmúlt bemutatását.

MM A szembenézésről szól ez a film is. A történet az ötvenes évektől napjainkig húzódik. Pontosabban van egy idős asszony, aki fel szeretné dolgozni a saját múltját, mielőtt meghal. Olyan borzasztó titkokat, amiket egész életében magába zárt. Őt játssza Törőcsik Mari. Amikor beteg lesz, hazajön a lánya Bécsből – Tóth Ildikó alakítja –, aki a végére jár mindannak, amit az anyjától hall, s ez megváltoztatja az ő életét is.

Azt szeretném ezzel a filmmel is elmondani, hogy nem szabad, és nem is lehet hazugságban élni. Még jó szándékból sem. Az igazságot el kell mondani, mert a hazugság mindent tönkretesz, megmérgez, elpusztít, ráadásul előbb-utóbb úgyis minden kiderül.

RM Milyen volt újra Törőcsik Marival dolgozni?

MM Ha ő nincs, nem csinálom meg ezt a filmet. Rá íródott. Ha semmi sem történne a vásznon, csak összevágnám az ő jeleneteit, akkor is filmmé válna az egész. Ráadásul lubickol az ilyen szerepekben. Briliánsak voltak Tóth Ildikóval, de az összes többi színész is kiváló.

Nagy szerencsém volt a csapattal – egy fiatal lengyel operatőrrel, Piotr Sobocińskivel forgattunk – ő is szikrázóan tehetséges. Az apjával már dolgoztam régen. Törőcsik Franciskát is meg kell említenem. Nagyszerű osztrák, orosz és lengyel színészek is részt vettek a munkában. A stáb is kiváló volt.

RM Rengeteg helyszínen forgattak.

MM A 38 napos felvételsorozat egy kis faluban, Megyeren kezdődött, majd Visegrádon, Bécsben, Budapesten, Barcelonában folytatódott. A Murmanszkban játszódó jeleneteket Lettországban vettük fel.

RM Magyar pénzből készül az Északi fény?

MM Igen, a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával a Filmteam gyártja, két producere pedig Major István és Gül Togay. A vágónk Komlósi Annamária, akivel sokat dolgoztunk régen. Már Amerikában él, Emmy-díjas vágó. Ezért a filmért jött vissza.

Címkék: cannes-i filmfesztivál, lengyelország, filmrendező, jancsó miklós, aurora borealis – északi fény, napló-sorozat, dokumentraista filmezés, szovjetűnió, filmfesztiválok

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!