Ridikül Magazin logo

'Ismerjük fel azt, amink van, ahelyett, hogy azon sírunk, ami nincs.'

Háziorvos és természetgyógyász, hét gyermek édesanyja, verset ír, országos mozgalmat indít a cukorbetegért, s szemmel láthatóan könnyedén csinál a huszonnégy órából legalább huszonnyolcat. Vagy valami más a titka...Portré dr. Mangó Gabrielláról, az Aranyanyu Ridikül Magazin különdíjasáról.

Görög Athéna főszerkesztő gratulál Dr. Mangó Gabriellának
Fotó: Fejér Gábor

Amikor a szerkesztőségben eldőlt, hogy az Aranyanyu különdíját egy hétgyermekes vidéki orvosnő kapja a Ridikül Magazintól, mi tagadás, felkészültem egy halk szavú, kissé testes, kissé megfáradt „tyúkanyóra”, aki a pályázaton elért sikerét legalább annyira gyermekei számának, mint hivatása lelkiismeretes gyakorlásának köszönheti. Aztán a díjkiosztó ünnepségen szembetaláltam magam egy 170 centi magas, hibátlan alakú, széles mosolyú, energikus nővel, akinek körülbelül két perc kellett ahhoz, hogy egyforma, baráti hangot találjon Jakupcsek Gabriellával és a fogyatékos gyerekeket terelgető segédápolóval.

Dr. Mangó Gabriella maga a sugárzó életigenlés, aki arra az azonnal kibukó, természetes kérdésemre, hogy hogyan győzi, vidáman válaszolta, hogy „haha, most már egyszerű az életem, mert a férjem három éve többet van itthon, s így segít ellátni a gyerekeket, akik közül egy külföldön van, három Budapesten tanul”. A három kicsit (12, 11, 5 és fél éves) elgardírozni, kettőt közülük naponta a 45 km-re lévő Egerbe vízilabdaedzésre vinni, s közben háziorvosi feladatokat ellátni, valamint természetgyógyász rendelőt fenntartani – Gabriella számára már gyerekjáték. Tényleg minden relatív, hiszen voltak évek, amikor a férj még sokat volt távol és hat gyerek volt egyszerre otthon!

Gyöngyösön élnek, Mangó doktornő egyke létére sok gyereket szeretett volna, s ahogy mondja „mindig királyfihoz szerettem volna feleségül menni. Királyfiból kettő is jutott, az első akár a korunk, akár más ok miatt, gyorsan elkopott, a második királyfival 16 éve alakítjuk egymást.” Kettejüknek tíz gyerekük van, s ha összegyűlnek, a doktornő nagyon örül családja sokszínűségének.

Orvosi munkáját személyes sorsa formálta, autóbalesete után, még a mentőben, összetörve kérdezte, mik az esélyei. A hosszú, nehéz csendet követő bíztató választ ígéretnek véve felgyógyult, de nem érezte egészen jól magát. Addig nem nyugodott, míg újabb vizsgálat ki nem derítette, hogy bizony maradt vissza gyógyítani való a balesetből.

„Két dolgot tanultam meg ekkor: az egyik, hogy a kimondott szónak hatalma van. Ha engem ott, az a mentős leír, talán bele is halok, hiszen a sérüléseim súlyosak voltak. A másik, hogy a betegnek mindig igaza van. Megértettem végre, hogy amikor pácienseim minden helyes diagnózisom és terápiám ellenére még mindig fájó pontot mutatnak a testükön, az nem azért van, mert szeretnek panaszkodni. Ott igenis, van valami baj, s azt ki kell deríteni. Ehhez azonban az egész szemléletemet meg kellett változtatnom: nem a betegséget, az egész embert kell gyógyítani.” Könyvet is írt Természetgyógyászat kontra orvosi gyógyászat címmel, s egyre inkább tapasztalja, hogy a betegeknek igénye van mindkét gyógymódra.

Arra a kérdésre, hogy mit kezd majd az Aranyanyu Ridikül-különdíjjal, tervek sokaságát sorolja. A díjjal járó pénzjutalmat a Fecske-bucska gyerekverseskötet kiadására és a hozzá kapcsolódó kiállítás megszervezésére szeretné fordítani. Az Aranyanyu eszmeisége, pozitív lendülete íratta meg vele ezt a verseskötetet (a művek az eredményhirdetésre való várakozás idején születtek), s már a díjátadó gálán jelentkezett egy-két Aranyanyu, hogy szívesen illusztrálnák gyerekeik a verseket. A „szegényebbnél is van szegényebb”, s ha ezek a gyerekek akarnak adni a társadalomnak, meg kell teremteni a lehetőséget, hogy megmutathassák mire képesek. Egészséges és krónikusan beteg gyerekek rajzai fognak szerepelni ezen a kiállításon, amelynek a megnyitását március 21-re, a tavaszi nap-éj egyenlőség idejére tervezi.

Hirtelen jött népszerűségét és növekvő ismertségét felhasználva „Fuss a cukor elől!” néven országos mozgalmat szeretne indítani, hogy sikeresebben lehessen eljuttatni a mintegy félmillióra becsült, még nem diagnosztizált cukorbeteghez az információkat, hogy javítani lehessen a meglévő szűrési rendszerek hatékonyságán, nagyobb hangsúlyt kapjon a megelőzés, a mozgás fontossága.

Mangó doktornő nagyon hálás szüleinek, hogy segítettek neki abban, hogy orvos lehetett, s mivel a szülei szerencsére még mindig élnek, sokat segítenek neki ma is. „Nagyon sokszor hagyják az emberek, hogy a körülmények, az időjárás, a családi problémák, munkahelyi gondok elrontsák a kedvüket. Ilyenkor kicsit többet szeretnek panaszkodni is. Ekkor szoktam kissé karcos modoromat elővenni, s azt mondani nekik, a temetőben, igen sokan szeretnének, ha csak egy órára is, ezekkel a problémákkal szembenézni. Ismerjük fel azt, amink van, ahelyett, hogy azon sírunk, ami nincs.”

Humorát, vidám természetét ritkán veszíti el, mutatja ez az is, hogy a példaképe: Hófehérke. „Nézzétek meg – mondja nevetve – elmenekült és új életet kezdett, amikor az életére törtek; egymaga gondoskodott hét emberről; életmódváltásra vette rá a törpéket, új étkezési rendet vezetett be náluk; elbűvölte a királyfit és mindig megőrizte jókedvét. Kell ennél különb példakép?!”

Címkék: gyerekek, anya, orvos, ridikül magazin különdíj, richter aranyanyu-díj, aranyanyu 2014, természetgyógyász, gyerekversek, cukorbetegség, mozgalom

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!