Írások furcsa felületen
Hosszabb külföldi nyaralás, Erasmus-program, babanapló, eladó lakás -- ezek mind olyan indokok, amiért valakinek megfordulhat a fejében, hogy blogot indítson. Utóbbi talán kissé kilóg a sorból, azonban egy könnyen és gyorsan összedobható, ingyenes blogon sokkal előnyösebb bemutatni az eladásra szánt ingatlant, mint az apróhirdetések egy kaptafára menő világában.
Számtalan oka lehet, amiért valaki internetes naplót indít, sokan azonban előbb-utóbb rákattannak, és ott találják magukat a kérdéssel: mihez kezdjek most ezzel a furcsa felülettel?
Mert a nyaralás aztán véget ér, az erasmusos félév is lezárul, megszületik a gyerek, a lakásra pedig jó esetben bejelentkezik a komoly vevő. Csakhogy már napi rutinná vált a blog gondozása, és amikor úgy gondolja az ember, hogy elfelejtheti az egészet, akkor szembesül a ténnyel: valójában élvezte a dolgot, a posztok megírását, a fotók gondos kiválogatását, a címkéket, na meg persze az értesítést a kommentekről, megosztásokról. Egy szóval: rákattant. Mit lehet ilyenkor tenni?
Persze, nem olyan ez, ami feltétlenül megváltoztatná az életünket – valójában olyasmiről van szó, mint a Kis Herceg és a Róka esetében: felelősnek érezzük magunkat azért, amit felépítettünk, az online olvasóközönségért, és magáért a blogért is. Ilyenkor kisebb profilváltással nyugodtan folytathatjuk a dolgot. Csak találnunk kell a korábbi témánk – lakásvásárlás, utazás, gyerek – helyett valamit, amiről írhatunk.
Néhány, nem túl bonyolult szabályt érdemes betartani, ha olvasóink számára élvezetes tartalmat szeretnénk szolgáltatni. Ezek a következők:
1. Hosszúság -- hagyjuk most a mérettel és a lényeggel kapcsolatos kliséket, az interneten a gyorsaság a legjobb fegyver. Egy ideálisnak tekinthető poszt ne legyen túl hosszú -- maximum egy A4-es oldal --, ugyanis az emberek figyelemküszöbe drámaian alacsony. Persze, vannak terjengősebb témák, ezeket érdemes lehet fejezetekre bontani, így ha valakit érdekelt a felvezetés, vissza fog térni a folytatásért is.
2. Cím/lead -- ez már picit újságíróiskola-szagú, de érdemes lehet megfogadni. Egy jó cím rövid és lényegre törő, lehetőleg utaljon rá, hogy milyen témával foglalkozik az írás, a bevezetőnek szánt bekezdésben pedig néhány mondatban írjuk le a poszt sarokköveinek számító tényeket. Ezzel azoknak segítünk, akik például egy Facebook-megosztásban találkoznak az írással, hiszen ilyenkor csak e két dolog alapján tudják megítélni, hogy mivel állnak szemben.
3. Rendszeresség -- kevés frusztrálóbb dolog van annál, mint amikor rábukkanunk egy érdekesnek tűnő blogra, majd konstatáljuk, hogy már egy éve nem frissítették. Persze, nem mindenki tud napi több órát tölteni a képernyő előtt, de ha komolyabban szeretnénk a blogunkkal foglalkozni, érdemes legalább heti rendszerességgel 1-2 posztot írni rá.
4. Képek -- egy-egy jól eltalált fotó nagyon fel tudja dobni a blogot, de ha interneten talált képet szeretnénk használni, nem árt tisztában lennünk a szerzői jog kérdéseivel. Akkor mehetünk biztosra, ha saját képeket használunk, illetve ha körülnézünk a Creative Commons háza táján, itt ugyanis rengeteg (bizonyos megkötésekkel) szabadon felhasználható fotót találhatunk.
5. Végezetül, a legfontosabb, hogy ne érezzük kényszernek a blogírást, hiszen akkor épp az a spontaneitás vész el belőle, amitől az egész szórakoztató és érdekes lehet. A fenti útmutatástól pedig nyugodtan eltérhetünk, a legfontosabb alapszabály ugyanis: az én blogomra azt írok, ami nekem tetszik!
Ha valakit jó írói vénával áldott meg a sors, semmi gond, hiszen a leghétköznapibb tevékenységről is szórakoztatóan tud írni. Akinek komolyabb kihívást jelent a fogalmazás, annak érdemesebb valamilyen tematikus szálra felfűznie a jövendő posztjait.
Ha a filmek érdeklik, bújjon egy minden hájjal megkent kritikus bőrébe – az internet amúgy is termékeny táptalaj a véleményalkotás számára –, ha a gasztronómia iránt lelkesedik, használja online receptgyűjteménynek az oldalt – meg fog lepődni, idővel milyen népes közönség sereglik majd köré.
De ugyanígy lehetne folytatni a sort, a fényképészettől kezdve, a politológián át a szépirodalomig: az internet szépsége, hogy mindenki megtalálja a saját érdeklődésének megfelelő fórumot.
Akkor sincs különösebb gond, ha egyáltalán nem vagyunk a szavak emberei, az internet erre is tartogat megoldást: az ilyen igények kielégítésére találták ki az úgynevezett mikroblogokat, vagy például a fotóblogok intézményét.
Ez utóbbi ma már akár anakronisztikusnak is tűnhet, hiszen a fotók megosztására számtalan lehetőség létezik, például a Google Picasa nevű szolgáltatása, hogy csak a legkézenfekvőbbet említsük, de ott van akár a Flickr, illetve a Facebook-profilunk is, ahol néhány kattintással létrehozhatjuk a szívünknek kedves képgalériát.
Persze, ezt csak az ismerőseink, barátaink fogják látni, ezért aki online népszerűségre vágyik, válassza inkább az első két alternatíva valamelyikét.
A mikroblog műfaja már összetettebb kérdés. Két nagyobb irányt különböztethetünk meg, az első a Twitter nevű felület, ahol mindössze 140 karakter hosszúságú üzeneteket közvetíthetünk a világ számára. Ez főleg azoknak ajánlott, akik sokat utaznak, vagy általában elfoglaltak, ezért nincs túl sok idejük a posztok megírására.
Utóbbi a Tumblr, ahol egy igen érdekes modell működik: itt a felhasználók egymás bejegyzéseit oszthatják tovább, hozzáfűzve a saját gondolataikat. Eddig még nem sokban különbözik a dolog a Facebook-bejegyzésektől, és az alattuk sorjázó kommentektől. Igen ám, de a Tumblr-en minden megosztással egy új poszt jön létre, ezért gyakori, hogy egy gondolat végül annyi irányba ágazik el, ahányszor megosztották és új megjegyzést fűztek hozzá.
De az is lehet, hogy valaki egyáltalán nem akar bajlódni a bejegyzésekkel, csupán szép vagy látványos fotókat böngészne; neki érdemes körülnéznie a Pinterest.com honlapján. Nem ördöngösség, szóval tessék csak bátran belevágni, vagy épp előásni a böngésző mélyéről azt a néhány éve indított blogot, amit egy hosszabb utazás kedvéért hoztunk létre – leporolni picit, és már indulhat is a blogger-karrier!
Még nincs hozzászólás