Indigók
Különleges aura, kimagasló intelligencia, intuíció, nagy igazságérzet. Az elmúlt két évtizedben sok olyan gyermek született, akire mindez ráillik.
Manapság már nemcsak indigógyerekekről hallani, hanem szivárványokról, kristályokról, gyémántokról is. A hangzatos elnevezések mögött azok a nehezen kezelhető gyerekek állnak, akik rendkívüli spirituális képességekkel születtek a világra. Egyes ezoterikus iskolák szerint azért, hogy a magukkal hozott bölcsesség és jóság birtokában segítsék az emberiséget visszatalálni a helyes útra. Más megközelítésből mindössze arról van szó, hogy a világ lett más, és a gyerekek ezekre a változásokra reagálnak a viselkedésükkel.
De melyek azok a közös jellemzők, amelyekkel mindegyiküknél találkozunk? Érzékenyek, nyitottak, öntörvényűek, okosak – persze, sokkal több információ és impulzus éri őket, mint egykor a szüleiket, nagyszüleiket.
Az indigók sok életet megélt, bölcs és jóságos öreg lelkek. Elnevezésük a test energiaközpontjaihoz, a csakrákhoz vezethető vissza. Az indigó színt a két szemöldök közötti homlokcsakrához rendelik, amelyen keresztül a minket körülvevő láthatatlan világot – például a szellemi világ képviselőit – is érzékelik. Kreatívak, tehetségesek, ugyanakkor nem viselik el a legkisebb igazságtalanságot sem. Érzékenységük abban is megnyilvánul, hogy sok köztük az allergiás, testük rosszul viseli a mesterséges anyagokat.
A kristálygyerekek aurája ezzel szemben fehér, csakráik közül a koronacsakra a domináns. Míg az indigók pörgősek, hiperaktívak, ők nyugodtak és befelé fordulók. Érzékenyek, sebezhetőek, és állítólag telepatikus képességekkel is rendelkeznek, közösségekben azonban inkább szemlélődnek, és kivárják azt a pillanatot, amikor kibontakozhatnak. Sokuk számára felnőttként sem könnyű a beilleszkedés. Egyes elméletek szerint azért érkeznek a Földre, hogy elanyagiasodott világunkat boldogabb hellyé tegyék, és újra a valódi értékekre irányítsák a figyelmünket.
A szivárványgyerekek tulajdonképpen az indigók és a kristályok leszármazottai. (Az indigók a hatvanas évek óta születnek.) Intuitívak, érzékenyek ők is, ám természetük harcosabb, mint a szüleiké, időnként kifejezetten makacsok, nehezen kezelhetőek. A spirituális felfogás szerint a félelem ismeretlen fogalom számukra, ezért kisebb a veszélyérzetük, és hajlamosak a fizikai korlátaik feszegetésére.
A gyémántgyerekek 2000 óta jönnek a világra. Habitusuk nagyon hasonló az indigókéhoz – érzékenyek, érzékelik a magasabb rendű entitásokat, ugyanakkor öntörvényűek, sokszor akaratosak. Állítólag az is árulkodó jel, hogy a születési dátumukban legalább három nulla található. Ismertetőjelük még, hogy kevesebb pihenésre van szükségük, mint a kortársaiknak, emellett nehéz lekötni a figyelmüket.
A pszichológia eközben nem tud mit kezdeni ezekkel a fogalmakkal, így azzal sem, ha a szülő váltig állítja, az ő gyereke bizony indigó. Baj csak akkor van, ha mindent ennek a magyarázatnak rendelnek alá, és nem keresnek más megoldást arra, hogy például segítsék az osztályközösségbe való beilleszkedést.
Azt még az ezoterikusok is elismerik, hogy ezeknek a gyerekeknek a nevelése nagyobb körültekintést igényel, ám ahhoz, hogy boldog felnőtté váljanak, nem arra van szükségük, hogy csodabogárként tekintsenek rájuk, hanem arra, hogy szeressék őket.
Még nincs hozzászólás