India majmocskái
Amikor Indiában voltam, a Himalája lábánál, Rishikeshben laktunk egy szállodában. A rekkenő hőségben, a második emeleti, légkondi nélküli szobában természetesnek véltem, hogy éjszakára nyitva hagyom az erkélyajtót. A vezetőm szólt, hogy ezt nem javasolja, mert bejönnek a majmok.
Azt hittem, viccel, milyen majmok, repülő majmok? – nevetgéltem.
Reggel arra ébredtem, hogy valaki áll az erkélyemen, és az éjjeliszekrényemen tartott kekszet majszolgatja, miközben engem bámul. Lassan tudatosult bennem, hogy a kekszhez csak úgy juthatott hozzá, ha bejött a szobámba, és közvetlenül a fejem mellett matatott. Akár a hajamat is megborzolhatta volna.
Az erkélyem korlátján egy kábé negyven kilós majom üldögélt, és halálos nyugalommal eszegetett.
Az ősbizalom. Ez járt át engem, mivel híján voltam a tárgyszerű tudásnak a majmokról. Azt sem tudtam, milyen majom ez egyáltalán, bánthat-e, vagy szeret, mint a mesékben a helyes kis kóbor nyuszi, aki ételt kunyerál a vándortól, cserébe pedig a segítségére siet, ha a vándor bajba kerül.
Már ugrottam is ki az erkélyre, hogy átadjak neki még néhány kekszet, amikor csúnyán rám krákogott. Olyan rémisztő arckifejezéssel, amit nem szeretek felidézni. Aztán pedig felfalta az összes kekszet, amit kiejtettem a kezemből, miközben visszaugrottam a szobába. Amikor az utolsó morzsa is elfogyott, majom úr szép lassan elvonult. (Később utánanéztem, az erkélyemen egy rhesus majom üldögélt, vagyis makákó, aki a wikipédia szerint nem 40 kiló, amennyinek érzékeltem, hanem legfeljebb 12. Hát, ilyen megtévesztő tud lenni egy majom súlya, ha éjjel az ember ágya körül lófrál.)
De még mindig azt hittem, az indiai majmok kedvesek, barátságosak, szelídek. Ott vannak például azok az aprócska makik (kb. 2-3 kilósak lehetnek) a Rishikeshben kifeszített függőhídon, ami a Gangesz felett lebeg, és amin a szent tehenek is átballagnak, ha a túlpartra vágynak.
Ennek a hídnak a kötélperemén megannyi kis makimajom üldögél ártatlan pofával, mintha csak dísznek lennének odarakosgatva, ám ha véletlenül zacskó van a kezedben, akkor huss. Volt zacskó, nincs zacskó, akár süti volt benne, akár szendvics, akár térkép, akár a szent Grál, mindegy. Ha a szendvicsed zacskó nélkül van a kezedben, már akkor sincs a kezedben. Hát nem cukik?
Mostanában egyébként egyre több rémtörténetet olvasni az indiai majmokról, akik szabadon rohangálnak a nagyvárosok gyönyörű épületeinek peremén meg a villanypóznákon. Egyre gyakoribbak a halálos kimenetelű majomtámadások. Az áldozatok hozzátartozói szerint az indiai hatóságok semmit sem tesznek a majomterrorizmus megfékezésére, mert jellemzően szegény emberekkel végeznek a majmok, nem politikusokkal vagy üzletemberekkel.
Nem árt leszögezni, hogy a majom is szent állat Indiában, persze nem minden majom, például sem a rhesus, sem a makimajom nem lett szentté avatva. A szent majom a langur. Bár ezzel nem minden hindu van tisztában. A hindu többségű Indiában sokan tisztelik és etetik is a majmokat, mert hitük szerint a langur kapcsolatban áll Hanumánnal, a majomfejű és majomfarkú félistenséggel. Ezért etetik őket és minden más majmot, akik hozzászoktak ehhez, akik, ha mégsem kapnak kaját, dühöngeni kezdenek.
A hős szabadító
A szanszkrit eposz szerint a majomisten serege segített kiszabadítani Szítát, Ráma isten feleségét a démonkirály fogságából. Azért lett fekete a langur pofája és mancsa, mert a hősi vállalkozás legforróbb pillanataiban megperzselődött Hanumán szőre. A szürke langur ki is követeli magának a különleges bánásmódot. A Thar sivatag szélén fekvő Jodhpur város ligeteiben vagy kétezer langur csatangol rendszeresen és zavartalanul.
Még nincs hozzászólás