Jóban vagyunk, miért szakítsunk?
Nincs veszekedés, sírás, megcsalás, nincs árulás, de nincs szex, intimitás vágy, sem izgalom. Van helyettük biztos, nyugodt, de unalmas hétköznapok. Semmi váratlan, semmi szívdobogtató. Ha így van, vajon meddig érdemes együtt maradni? Ez a szeretettel teli, de üres párkapcsolatok dilemmája.
Mi van, ha már nem történik semmi?
A párkapcsolatok elején azt hisszük, a szerelem örökké tart. Hogy ha szeretjük egymást, az minden akadályt legyőz. Aztán telnek az évek, és már nincsenek hosszúra nyúló ölelések a konyhapultnak támaszkodva. Már nem keressük egymás tekintetét a társaságban. Már nem karolunk egymásba az utcán, nem fogjuk meg egymás kezét.
Már nem vágyunk semmi többre, mint arra, hogy nyugalom legyen. Nem veszekszünk, nem csaljuk meg egymást. Tényleg szeretjük is a másikat. Csak éppen az jár a fejünkben, hogy ennyi volt? Ez a langyos unalom immár örök? De nem tudjuk eldönteni: megtartani vagy elengedni?
A jól működő kapcsolat mítosza
Sokan úgy képzelik, ha két ember között nincs nagy baj, nincs dráma, akkor ott minden rendben van. De mi van, ha ez a béke inkább közöny? Ha nem beszélünk semmiről, mert már nincs mit mondani? Ha nem akarunk a másiknak tetszeni, nem vágyunk az elismerésére, ha a napok úgy telnek el, hogy egymás mellé ülünk a kanapéra, de nem érünk egymáshoz? Ha anélkül alszunk el egymás mellett, hogy átölelnénk egymást, hogy fellobbanna bennünk a vágy.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2025. évfolyama 10. számának 43. oldalán!)
Még nincs hozzászólás