Jóban vagyunk, miért szakítsunk?
Nincs veszekedés, sírás, megcsalás, nincs árulás, de nincs szex, intimitás vágy, sem izgalom. Van helyettük biztos, nyugodt, de unalmas hétköznapok. Semmi váratlan, semmi szívdobogtató. Ha így van, vajon meddig érdemes együtt maradni? Ez a szeretettel teli, de üres párkapcsolatok dilemmája.
Mi van, ha már nem történik semmi?
A párkapcsolatok elején azt hisszük, a szerelem örökké tart. Hogy ha szeretjük egymást, az minden akadályt legyőz. Aztán telnek az évek, és már nincsenek hosszúra nyúló ölelések a konyhapultnak támaszkodva. Már nem keressük egymás tekintetét a társaságban. Már nem karolunk egymásba az utcán, nem fogjuk meg egymás kezét.
Már nem vágyunk semmi többre, mint arra, hogy nyugalom legyen. Nem veszekszünk, nem csaljuk meg egymást. Tényleg szeretjük is a másikat. Csak éppen az jár a fejünkben, hogy ennyi volt? Ez a langyos unalom immár örök? De nem tudjuk eldönteni: megtartani vagy elengedni?
A jól működő kapcsolat mítosza
Sokan úgy képzelik, ha két ember között nincs nagy baj, nincs dráma, akkor ott minden rendben van. De mi van, ha ez a béke inkább közöny? Ha nem beszélünk semmiről, mert már nincs mit mondani? Ha nem akarunk a másiknak tetszeni, nem vágyunk az elismerésére, ha a napok úgy telnek el, hogy egymás mellé ülünk a kanapéra, de nem érünk egymáshoz? Ha anélkül alszunk el egymás mellett, hogy átölelnénk egymást, hogy fellobbanna bennünk a vágy.
A jól működő kapcsolat nem feltétlenül a csendes együttélés. A valódi intimitás néha zűrös, konfliktusos, olykor kényelmetlen. De mindig eleven, mindig érzelemmel, vágyakozással teli. Amikor, már minden csendes, már viták, veszekedések sincsenek, már nem kell megbeszélni semmit, mert nincs mit. Ez rendszerint akkor következik be, amikor a gyerekek felnőnek, saját útjukat járják,
Ha nincs szex, baj van?
A hosszú távú kapcsolatok természetes velejárója, hogy a vágy alábbhagy. A kezdeti szenvedély ritkán marad meg változatlanul évek múlva is. Ez önmagában nem gond. A gond ott kezdődik, ha a szex teljesen eltűnik, és ez nem hiányzik egyik félnek sem. Vagy ha hiányzik, de nem mer róla beszélni.
Ha a testiség már nem örömforrás, hanem kínos kötelesség. Ha az ölelés helyére egy ’jóéjt-puszi’ lép. A szex persze nem minden. De jelez valamit. Ha eltűnik, az intimitás is veszélybe kerül. És ha nincs intimitás, akkor mi tart össze két embert? A szeretet? A megszokás? A félelem a magánytól? A gyerekek? A közös ház, a hitel? Nos, ez mind, és nem is kevés.
A szeretet és a szerelem nem ugyanaz
Sokan azt mondják, szeretem őt, de nem vagyok belé szerelmes. Ez a mondat rengeteg kapcsolatban elhangzik. Hiszen a szeretet sokféle lehet. Szerethetünk valakit, mert jó ember, megbízható. Mert gondoskodik rólunk. Mert együtt neveltük fel a gyerekeinket, együtt építettük föl a házat. Mert ő az egyetlen biztos pont az életünkben.
De ebből a szeretetből ritkán fakad izgalmas élet. Nem lesz belőle újra szívdobogás. Nem lesz heves csók. Nem lesz gyomorszorító izgalom. És ha ezek mind hiányoznak, mi marad? Nagyon sok minden. A megszokás nem feltétlenül rossz. A biztonság sem feltétlenül az, sőt, nagyon is fontos. Ezért sok ember számára a szeretet fontosabb, mint a szerelem. Hiszen nem vágyunk örökösen izgalomra. A kérdés tehát nem az, hogy benne maradjunk-e egy régi, kicsit unalmas, de megbízható kapcsolatban, hanem az, hogy kilépünk-e belőle bármely izgalomért.
Miért nem lépünk?
S ha mégis ránk köszönt egy váratlan szerelem, egy új, izgalmasabb élet ígérete, az a bizonyos harmadik, hogyan döntünk. S miért úgy? Maradunk inkább, hiszen nincs olyan nagy baj? Mert a párunk jó ember, sokkal tartozunk neki, szeretjük.
Nem borítunk fel egy régi, jól bevált, ismert kapcsolatot csak azért, mert már nem olyan izgalmas. Mert kényelmesebb maradni, mint kilépni. Mert félünk, hogy az új rosszabb lesz. Mert nem akarjuk, hogy a gyerekeink család nélkül nőjenek fel. Így lesz a kapcsolatból együttélés, a párunkból szobatárs. De baj ez?
Lehet-e újraépíteni?
Nem baj, hiszen a szeretettel teli kapcsolatot meg lehet újítani. Vannak párok, akik képesek újra egymásra találni. Akik mernek beszélni arról, hogy valami nem jó. Akik nem elégszenek meg azzal, hogy „legalább nem bántjuk egymást”. Akik hajlandóak újra felfedezni a másikat testileg és lelkileg is. Ehhez viszont őszinteség kell. Bátorság, hogy kimondjuk: hiányzik az intimitás. Hogy bevalljuk, unatkozunk, változtatni akarunk. Magunkon, a másikon, a kapcsolatunkon. Hogy legyen újra valami, ne csak a ’nincs baj’.
Mit mond a pszichológus?
A pszichológusok szerint a kapcsolat megromlása nem akkor kezdődik, amikor a veszekedések gyakoriak, hanem amikor már nincs semmiféle érzelem – sem pozitív, sem negatív. A kiüresedett, de békés párkapcsolatok gyakran veszélyesebbek, mint a viharosak, mert látszólag rendben vannak. A változáshoz az első lépés a nyílt kommunikáció. Meg kell nevezni, ami hiányzik – és megkeresni, miért tűnt el.
Az őszinteség alapvető
Nem szégyen beismerni, hogy valakit már csak szeretünk, de nem vágyunk rá. A hosszú távú kapcsolatok természetes velejárója a változás. Ha azt kérdezzük, hogy ilyen kapcsolatban maradjunk, vagy menjünk, akkor erre az a válasz, hogy nincs egyetlen jó válasz. Minden kapcsolat más. Ha fennmarad a figyelem, a közelség, az őszinte jelenlét, nincs baj, akkor sem, ha már nem tombol a szerelem.
Még nincs hozzászólás