In memoriam Polcz Alaine
Csodálatos ember volt. Nyugalma, higgadtsága, csendes magabiztossága sok-sok embernek adott lelki békét, akár utolsó órájában is. Életében rengeteg szörnyűséget megélt, belső derűjét mégis megőrizte. Polcz Alaine alapította a halálos betegek méltó távozását támogató Magyar Hospice Alapítványt.
Akadtak furcsa dolgai. Második férjét, Mészöly Miklós írót haláláig imádattal vette körül. Amikor társa eltávozott, ő továbbra is terített a számára, megvetette az ágyát, nem vett tudomást a megváltoztathatatlanról. Éppen ő, Polcz Alaine, aki a tanatológiának – a halál és a gyász kutatásának – egyik első hazai szakembere lett. Miközben férjével békés egyetértésben élt, kívánt magának szerelmet – ami elől azután mégis ellépett. Kívánt magának cicát is – mint a Macskaregényből megtudtuk –, és lett is neki több; nagyon szerette őket.
A pszichológusként is komoly szakmai elismerést kivívott Polcz Alaine egész lényét áthatotta a megértő szeretet. Így tudott megbocsátani azoknak az orosz katonáknak, akik szörnyű kínoknak tették ki a második világháborúban, mikor elmenekült a szülővárosából, Kolozsvárról. Első házassága, melyet igen fiatalon kötött, tönkre is ment.
De a halál közelsége, a félelem örökre meghatározó lett számára. Ezért foglalkozott haldokló, gyógyíthatatlan kis betegekkel, rákos gyerekekkel. Gyermek a halál kapujában című regénye harminc évet ölel föl, annak történetét, ahogy egy édesanya szembesül a fia gyógyíthatatlan betegségével, halálával, és feldolgozza az elfogadhatatlant.
Polcz Alaine hozott létre először klinikáján játszószobát a kicsiknek, és szervezte meg a lehetőséget, hogy a szülők együtt maradhassanak súlyosan beteg gyerekükkel.
Ő volt az, aki a Magyar Hospice Alapítvány életre hívásával végre kereteket és metódust adott a haldoklók méltó búcsújához, a hozzátartozók gyászának feldolgozásához: „...mostanra tabu lett a gyász, és ezáltal akár patológiás tünetek léphetnek fel. A gyász szó viszont nem csak a halotti gyászra értendő. Lehet gyászolni szerelmet, háborút, bármit… Előbb el kell merülni a gyászba, hogy utána kiemelkedhessünk…” – intette az olvasókat egyik tanulmányában.
Írói munkássága is kiemelkedő, hiszen számtalan szakmai munka mellett értékelhető szépirodalmi alkotásokat hagyott hátra, az Asszony a fronton című életrajzi írástól a Befejezhetetlen című gondolatözönig sokféle módon foglalkozott a szeretet, a szerelem, az emberi kapcsolatok kérdésével. És az elmúlás mikéntjével is, amivel 2007 szeptemberében végül maga is személyesen szembesült.
„Boldogság, ha boldoggá tehetünk valakit" – adta egy taxisofőr szereplőjének szájába a legelemibb hitvallását Polcz Alaine. Ő a halálba menőket is azzá tette.
Még nincs hozzászólás