Ima vagy mágia?
Hogyan is foglalkozhatna mágiával egy keresztény, hívő ember? Hogyan is képzelhetné, hogy a maga erejével hatni képes a világ elrendezett és mozdíthatatlan dolgaira? De akkor mi történik a katolikus templomban, amikor magunkhoz vesszük az ostyát? "Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem." Mi ez, ha nem varázslat?
Aleister Crowley, a hírhedt feketemágus így írta le a mágia fogalmát: „Oly tudomány és művészet, amely az akarattal összhangban változást idéz elő.” A kérdés csak az, hogy milyen szándékkal kérünk vagy akarunk, vagyis hogy angyali vagy ördögi-e az óhajunk.
Kérés vagy akarás?
A teológusok szerint a kereszténység és a mágia épp e miatt az akarat miatt áll ellentétben. A mágusok saját vágyukat igyekeznek megvalósítani a varázslatokkal, míg a keresztény ember csupán kér, imádkozik és Istenre hagyatkozik. A bibliai csodák nem különböznek a mágikus csodatételektől, a különbség csak annyi, hogy míg az egyik Isten akaratából jön létre, addig a másik a gonosz segédletével.
A keresztény középkort végigkíséri a varázslók, boszorkányok üldözése, ám nem annyira a módszereik ellen lépett fel az egyház, inkább a személyük ellen. A ’hivatásos varázsló’ szerepét a papság vette át, a ráolvasást például, ami a mágia eszköze, az egyház áldásnak vagy ördögűzésnek nevezte és alkalmazta. Megáldották az embert, a vagyont, a szántót, a jószágot, megtisztítottak a gonosztól, gyógyítottak és ördögöt űztek.
Istent várva
Le kell szögezni, hogy a szándék mindkét esetben lehet jó, a fehér mágia, bár nem vallási eszköz, spirituális, gyógyító, vagy általában pozitív célból művelt mágia. Az események befolyásolásának módszere valamely jó célból.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2023. évfolyama 4. számának 49. oldalán!)
Még nincs hozzászólás