Így ne rontsd el a férfit!
A legelején még minden pasi tökéletes. Igyekszik. Udvarol. Szépeket mond. Meghallgat. Úgy ül az étteremben, hogy csak téged lásson. Kisegít huszadikán, besegít a kocsiba, lesegíti a kabátod. Virágot vesz, esténként sms-t küld, reggelente felhív. Aztán idővel valahogy egyre lustább lesz. Sehol a virág, elmarad az sms, az étteremben pedig úgy ül, hogy fél szemmel a meccset is lássa a képernyőn.
Mondhatnánk, hogy a férfiak azért lustulnak el mellettünk, mert ha már megkapták, amit akartak, elkényelmesednek, nincs miért küzdeniük többé, így aztán örüljünk, ha nem léptek le már az első éjszaka után. Pedig sokszor mi magunk vagyunk azok, akik leszoktatjuk őket ezekről a kedves gesztusokról. Hogyan? Figyelmetlenséggel, elégedetlenkedéssel, kioktatással, hisztivel, érzéketlenséggel.
Ne szoktasd le arról, amit jól csinál!
Gábor (32) amikor udvarolni kezdett Mariannak (29), minden randi előtt felajánlotta, hogy érte megy kocsival. Mariann először élvezte ezt, tetszett neki, ahogy Gábor begördül a kapu elé, kiszáll, kinyitja neki az ajtót, megvárja, amíg beül, majd becsukja… De Mariann praktikus nő, rájött, hogy időt spórolnak, ha ő a saját kocsijával megy a randihelyre, így nem kell kivárnia, míg Gábor odaér érte.
Amikor legközelebb beszéltek, Gábor kérdésére, hogy érted mehetek-e, azt mondta, kösz, de nekem is van kocsim. Gábor többé fel sem tette ezt a kérdést. Ugyanígy voltak a programokkal is, eleinte Gábor igyekezett ide-oda elvinni Mariannt, színházjegyet vett, moziműsort nézett, asztalt foglalt, de mivel Mariann praktikus nő, és esténként, fáradtan jobban szeretett már otthon üldögélni, azt mondta, inkább ne menjenek sehova, kuckózzanak be, bújjanak ágyba, nézzenek tévét. Így aztán a programok is elmaradtak.
Most meg mintha kezdene ellaposodni az amúgy csak három hónapos kapcsolat. Legtöbbször csak ülnek a tévé előtt, Mariann csinál néhány szendvicset, Gábor megeszi, aztán bemennek a hálóba… Nincs újdonság, nincs szenvedély, nincs varázslat. Mintha már húsz éve házasok lennének.
Dicsérd meg, ha bármit is csinál!
A legrosszabb, amit tehetünk – mondja harmadszor is feleség, Paula (39) –, ha arra, amit a férfi ad, lekicsinylő, fitymáló megjegyzéseket teszünk. A férfit csak és kizárólag isteníteni szabad. Akkor is, ha meg sem közelíti ezt a jelzőt. Ha például szorgalmasan nekiáll, hogy visszacsavarja a szekrényajtóból kiesett csavart, nem szabad türelmetlenül toporogni felette, amikor már harmadszor esik ki a kezéből a szerszám.
És nem szabad odébb lökni, elmarni a csavarhúzót és becsavarni helyette, akkor sem, ha közben hatszor kell nyugtatót bevennünk, mert ha csak egyszer megbántjuk, többé soha nem vesz a kezébe csavarhúzót.
Arról nem is beszélve, hogy mást sem. Sőt, ha túl sokszor bántjuk meg férfiasságában, ez férfiasságának más vetületét is károsan fogja befolyásolni… Nem baj, ha csak negyedszerre sikerül becsavarnia a kiesett csavart, nekünk az a dolgunk, hogy fülig érjen a szánk, összecsapjuk a két kis kezünket, és így suttogjunk: – Drágám, hogy te még ehhez is értesz! Mindjárt elájulok!
Mindegy, mit csinál, köszönd meg!
Fontos momentumhoz érkeztünk. A köszönömhöz. Ez egy varázsszó. A férfi ugyanis genetikailag úgy van kódolva, hogy ellássa, elhalmozza a nőt. Ha elhitetjük vele, hogy ezt meg is teszi, anélkül hogy tudná, miért, egyre elégedettebb lesz önnön férfiasságával, aminek végül úgyis mi vesszük hasznát.
Hiszen, ha a férfi boldog mint férfi, a nő is boldog nő lesz mellette. A legfontosabb szó tehát a köszönöm. Köszönöm a szép estét, köszönöm, hogy meghallgattál, köszönöm, hogy elmosogattál, hogy segítettél kivinni a tányért, nem pediglen ráförmedni, hogy én főztem, te mosogatsz!
Egyik ismerősöm, Kata (34) egy elvált férfihoz ment hozzá, aki mindenét az exnél hagyta. Mindent nulláról kellett kezdeniük, pedig már nem voltak épp pályakezdőkorban. János (39) azonban úgy döntött, felépíti a második életüket is, keményen dolgozott, másodállást vállalt, hétvégén pedig oktatott egy autósiskolában. És mit csinált Kata? Morogni kezdett, hogy János sosincs otthon, hogy szólni sem lehet hozzá, olyan fáradt, hogy hétvégén se lehet elmenni sehova, mert folyton csak rohangál.
Pedig mit kellett volna mondania? Csak annyit, hogy köszönöm. Köszönöm, hogy ennyit gürizel értünk, köszönöm, hogy ilyen fontos neked az életünk. De nekem nem annyira sürgős, hogy egyenesbe jöjjünk, jobban szeretnék inkább többet veled lenni.
Az elvált Péter (56) mesélte a feleségéről, hogy hiába hordozta a tenyerén, Áginak (49) semmi sem volt elég jó. Reggel kávét vitt neki az ágyba, esténként bevásárolt, hétvégén a piacra ment, hogy Áginak kevesebb dolga legyen. De soha nem kapott egy jó szót ezért, inkább mindig csak a kritikát: pfuj, de keserű a kávé, vajat miért nem vettél, melyik hentestől van ez csimbókos hús. Péter idővel leszokott a reggeli kávéfőzésről, a bevásárlásról. Aztán Ágiról is.
Várd el és add meg a tiszteletet!
Még mindig a sokat tapasztalt Paula tanácsa a következő: – Ha azt akarod, hogy a férfi szeressen, várd el, hogy tiszteljen. Ne nevess, ha bántóan ocsmány vicceket mond neked, és ne engedd, hogy egyes szám második személyben használjon feléd közösülésre felbujtó káromkodást kötőszó gyanánt. Nem kell kiborulni, elsápadni, veszekedni, csak szépen, nyugodtan kérd meg, hogy ezt ne tegye.
Ha kiabál, csapkod, hisztizik, ne kiabálj vissza, ne reagálj, csak nézz rá csodálkozva, és higgadtan mondd azt, hogy nem szereted a hangoskodást. Ha kivívod a tiszteletét – mondja Paula – boldoggá teszed. Mert minden férfi álma, hogy olyan nőt ölelhessen, akit tisztelni lehet. Cserében viszont tiszteld te is őt, mert hogy is várhatnád el, hogy tiszteljen téged, ha te eközben lehülyézed?
Dicsérd azért is, amit nem is csinált!
De mit lehet tenni egy olyan férfival, akinek esze ágában sincs sem érted menni, sem hazavinni, sem virágot vagy színházjegyet venni? Paula meggyőződése, hogy bár kutyából nem lesz szalonna, minden férfiból ki lehet hozni a legtöbbet, ha az ember ügyes.
Ha például nem segíti fel a kabátot, nekünk kell leakasztani a fogasról, majd úgy tenni, mintha dolgunk lenne még a táskánkkal, a kabátot pedig a kezébe adni: – Fogd csak meg egy pillanatra, légy szíves… Aztán pedig nem visszavenni tőle, hanem belebújni, miközben fogja. Így olyan, mintha ő adta volna föl. Ezek után már csak egy dolog van hátra, alaposan meg kell dicsérni. Például a búcsúcsók közben azt súgni a fülébe:
– Annyira szeretem benned, hogy olyan udvarias vagy.
– Éééén? – nézd majd bambán az úr.
Igen, feleljük majd szendén, imádom például, hogy mindig felsegíted a kabátomat. Száz százalék, hogy ezek után mindig fel fogja segíteni, sőt, le is, mert egytől egyig mindannyian imádják, ha megdicsérik. Aztán pedig hasonló csellel kell előbb bejutni az ajtón, megvetetni egy szál rózsát, meghívatódni egy jó étterembe, és dicsérni, dicsérni, dicsérni…
Férfikábító gyorstalpaló
- Ha okosat mond, csodáld érte!
- Ha nem mond okosat, akkor is! (Soha ne javítsd ki!)
- Ha izmos, simogasd meg a karját, és mondd, hogy imádod, hogy ilyen erős!
- Ha nyeszlett a karja, mondd, hogy szereted a kifinomultságát, a műveltségét!
- Ha sem nem kifinomult, sem nem művelt, mondd, hogy szereted a humorát!
- Ha humora sincs, dicsérd meg, amiért olyan sportosan, mégis biztonsággal vezet!
- Ha nem vezet autót, dicsérd meg, amiért olyan isteni vele szeretkezni!
- Ha nem annyira tökéletes szeretkezni vele, dicsérd meg a főztjét/kávéját/teáját!
- Ha nem főz (még teát sem), dicsérd meg, hogy olyan szorgalmas, és sok pénzt keres!
- Ha nem szorgalmas és pénzt sem keres… Akkor mi a csodát akarsz tőle?
Még nincs hozzászólás