A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Hová tűnik a vágy?

– Hová tűnsz el mindig? – kérdeztem tőle egy hosszú csend után. Ő is meglepődött, felkönyökölt az ágyon, hunyorogva nézett rám, nem értette, mit akarok tőle már megint. Rég nem szóltam hozzá, nem foglalkoztam vele, gondoltam, ki-ki teszi a maga dolgát, nem vagyunk összenőve. 

Fotó: Shutterstock.com

De most felbukkant ez a kérdés, hogy a Vágy bizony eltűnik, de hova, nyomot sem hagy, pedig mennyire jelen volt, atyaég, mindent felperzselt maga körül, pörgött és viháncolt, falt, habzsolt, kínlódott, tiszta őrület, hogy miket csinált.

Aztán egyszer csak hirtelen, mintha sosem lett volna, eltűnt. Unalom és közöny maradt utána, vakság.

Amikor faggatni kezdtem, ugyanazon az ágyon heverészett, mint pár éve, ugyanabban az izgalmas tapintású, könnyű ruhában, nem is ruha ez, inkább egy köntös, csak egy vékony pánt tartja össze, egyetlen mozdulattal ki lehet bontani. Ugyanazzal a kihívó, hullámzó mozdulattal kígyózott az ágyon, de most senki nem volt kíváncsi a mozdulataira.

Nézett rám, és mosolygott. – Na, mi van? Mit akarsz tudni?

Csak makogni tudtam. Hogy van a sok régi férfi és a sok régi nő, és valami összerántotta őket, egymáshoz passzírozta, elszédítette, mint egy kábítószer, és meg voltak győződve, hogy boldogok.

Maradtak volna úgy örökre, de te, a Vágy, aki egymáshoz csaptad őket, egy nap eltűntél. Játszották még egy darabig, hogy élsz, de halott voltál rég, és a sok férfi meg nő elfáradt, elengedett a testük, lefagytak az érzékeik, és nem látták többé egymást. És ez olyan szomorú és igazságtalan és reménytelen. Mint a halál.

A Vágy szó nélkül végighallgatott, aztán felült az ágyon, összehúzta magán a pongyolát, összefogta a haját és feltette a szemüvegét. Megdöbbentő volt a változás. Sosem láttam még ilyennek. Úgy nézett ki, mint egy főkönyvelő, szigorú, türelmes, de eltéríthetetlen.

– Ez nem te vagy – nevettem. – Látod, most is eltűntél.

– Igen és nem – felelte. – Nem velem van a baj, hanem a szemeddel. Ugyanazt akarod látni, amit tegnap láttál. Nem tudod követni, ahogy változom.

– De miért kell változnod, ha olyan tökéletes voltál?

– Van csodálatosabb palota is számomra, mint a test.

– Mi lehet csodálatosabb?

Nem válaszolt. Csak feltápászkodott az ágyról, megigazította a lábán a szőrpapucsot, és fájdalmas, vén tehetetlenséggel odacsoszogott a rózsafa asztalkához. Az ezüstkeretes fényképért ment. Két kezébe vette, sokáig nézte. Egy szép férfi volt rajta elegáns öltönyben, meg egy dátum úgy harminc évvel ezelőttről. 

Ahogy nézte őt, az arca csupa ragyogás lett, és ahogy mosolygott, egy másodpercre kisimultak a ráncai. A szeme megtelt fénnyel, amikor a szívére szorította a képet. És forgott, táncolt, szédült a szoba, lángolt a világ.

Címkék: változás, szexuális vágy, mitől laposodik el egy kapcsolat

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!