Horgolt romantika
Az ősz utolsó meleg napjainak egyikén, a város zajától hangos, mégis hangulatos kávézó teraszán találkozunk. Beszélgetésünk alatt végig horgol. Hímzőfonalból, egészen vékony horgolótűvel és nagy rutinnal. Holland megrendelést kapott, emiatt napi 45 pár pontfülbevalót kell elkészítenie. Nem panaszkodik, számára ez nem teher, vagy ha igen, akkor az édes fajtából: nem minden nap történik meg az emberrel, hogy egy alibiből indított vállalkozás termékeit bevezessék egy másik ország piacán. Pedig Becsei-Bajzák Annával ez történt.
Anna irodalmárból lett „horgolólány”. Korábban színházak művészeti titkáraként dolgozott, marketinggel is foglalkozott, ami nagy segítség volt a vállalkozása felépítésében. Eleinte barátnőknek készített ékszereket, az „üzletszerű” horgolás akkor kezdődött, amikor párjával, Becsei Tamással 2013 tavaszán eljegyezték egymást. Azon a napon döntötte el, hogy a menyasszonyi ruháját ő maga fogja elkészíteni, ehhez viszont el kellett sajátítania a csipkehorgolás tudományát.
Párja előtt mindez titok volt az utolsó pillanatig, azaz idén augusztus 29-ig. Ez a titkolózás hívta életre a vállalkozását: mivel a csipkehorgolás igen látványos munka, szükség volt egy „alibire”. De kettejük története sokkal messzebbről indul.
Megismerkedésükkor eldöntötték, hogy soha nem házasodnak össze, sőt, nem is fognak együtt lakni, nem lesz kutyájuk, és családot sem alapítanak soha. Aztán összeköltöztek egy belvárosi lakásba, majd kiköltöztek a városból Törökbálintra, lett kutyájuk, és négy éve, bár egyikük sem értett hozzá különösebben, földművelésbe kezdtek a családi telken.
Ma már az öko- és balkonkertészkedés hívei, magokat osztanak ingyen, a lassú életet népszerűsítik, nem véletlenül: maguk is földművelés közben érezték meg a nyugalmat, ami a hétköznapok hajtásához is elegendő energiát és türelmet ad. Ott voltak a Gyerek Szigeten, dizájnvásárokra járnak, közös programot szerveztek a Slow Budapesttel, de ültettek babot és paradicsomot is egy budakeszi iskolában.
PlantTogether néven létrehoztak egy csoportot, ahol azok az emberek, akiknek magot adtak, fotókat tölthetnek fel a növényeikről, de tanácsokat is kapnak a csoporttagok, és együtt létrehozhatják „a világ legnagyobb virtuális kertjét”.
A már említett pontfülbevalón kívül készít ültethető ékszereket is, a legnépszerűbb mégis az illatos ékszer, ami nem más, mint egy csipkehorgolással készült medál, amit a saját földjén termett gyógynövényekkel tölt meg.
„Az illatos ékszerek a »lassú élet« szimbólumai lehetnek. Elvetek egy magot, egy év múlva learatom a növényt, ami aztán a lassan készülő alkotásba, a horgolt ékszerbe kerül – mondja Anna. – A földművelés önmagában is hosszú távú gondolkodásra, a jövővel való törődésre tanít, hiszen például a málnára, a dióra az ültetés után éveket kell várni, nincs azonnali látványos eredmény.”
Beszélgetésünk közben többször megszagolja a nyakláncát: azt mondja, hamar rá lehet szokni. Miután én is megszagolom a citromverbénával töltött csodaszép medált, nem marad kétségem efelől.
De térjünk most már az üzlet apropójára, az esküvőre és az addig eltelt két és fél év munkálataira. Anna tehát eldöntötte, hogy ő bizony készülni fog az esküvőjére, s a ruhát is maga készíti el. A ruhát, ami egy különleges, csipkehorgolással készült virágokkal, mandalákkal varrt fűzőből és egy szoknyából áll, a Manchesterben élő Fehér Patríciával közösen tervezték, és Patrícia varrta össze. A horgolt virágokat Anna postán küldözgette az Angliában élő lánynak.
„A menyasszonyi ruhámon rajta van az egész jegyesség; a kezdeti csúnyábbaktól a szépekig az összes virág jelent valamit. Tudom, melyik az, amelyiket akkor készítettem, amikor államvizsgára készültem, melyik az, amit akkor horgoltam, amikor Tomi horgászni volt... Mindegyiknek története van, két és fél év »hiányzol, szerelmem« érzései.”
A virágok 9 és 19 láncszemből állnak, mert 9-én ismerkedtek meg, és 19-én van az évfordulójuk. De a 29 láncszem, az esküvő napja is megjelenik a ruhán. A menyasszonyi csokrot is maga készítette Anna, szintén horgolással. „Levehető virágokat horgoltam a csokorra, amiket gyűrűre lehet rakni.”
Nemcsak a csokrot, de a díszítést is maguk gyártották a párjával az esküvőre. Az esküvői ültetőkártyákat merített papírból készítették, magokat szórtak bele, amit aztán otthon a vendégek elültethetnek, s két év múlva már növényük van belőle. De a környezettudatos módon készült asztaldíszek is az ő kezük munkáját dicsérik. Ha még ez sem volna elég romantikus, a házasságukra az áldást az alatt a most már 4 méter magas cseresznyefa alatt kapták meg, amit három évvel ezelőtt Anna ültetett a párjának.
„Sosem voltam az az erőszakos, »mikor veszel már el« típus, így aztán Tominak hatalmas meglepetés volt nemcsak a ruha, hanem az is, hogy mennyire készültem az esküvőnkre. Nagyon meghatódott.” Az esküvő fedősztoriját pedig így összegzi: „Én élek valahogy, gondolkodom valahogy, aminek az eredménye az alkotóműhelyem és az alkotásaim: horgolt ékszerek, csupa titokkal.”
Még nincs hozzászólás