Horgászfeleségek
Gazdag falu a miénk. Saját mólója van, amit nem sokan mondhatnak el magukról. Kultikus hely, a rávezető út elején magasodik az étterem, amit negyven évvel ezelőtt, ki tudja, milyen meggondolásból, „imaháznak” hívtak, s ahol déltájban a tulajdonos, jelezve a friss csapolást, felhúzott a kocsma bejárata melletti árbócra (májusfának készült, de oszlop lett belőle) egy zászlót.
A lobogón Tuck baráthoz hasonló testes úr tartott a kezében egy korsó habzó sört, amit kőbányai világosnak, de akár a hajdan oly népszerű Zsiráf sörnek is gondolhattunk. A pontos információ végett félreverte még az árbócra szerelt kolompot is, ami korábban egy patinás utasszállító hajón szolgált. Október végi, novemberi ködös napokon használták a hajósok, jelezve a kikötőmesternek, hogy jönnek, csak a szokásosnál lassabban.
A kolompolás és a zászlófelvonás ki másnak, mint a mólón horgászó férfiaknak szólt, akik a házassági évforduló ünnepi ebédjéhez sem szoktak már időben hazaérni, de a kocsma hívó szava, a zászló lengése a férfiasság, az önállóság, a szabadság, egyenlőség, testvériség illúzióját hozta magával.
Feleségek is járnak a mólóra. Kora reggel nagy strandtáskában cipelik uruk után a szendvicseket, termoszban a kávét, hűtődobozban az innivalót, a tartalék szalmakalapot, ha ne adj' isten az aktuálisat elfújná a reggeli szél. Délben is jönnek, meg este is, férjuram sportol, aminek sikerességéhez, mint tudjuk, elengedhetetlen a megnyugtató és tápláló hátország.
Kora délután új versenyző érkezik: húszas évei közepén járó, jókötésű fiatalember, korszerű horgászfelszereléssel, bájos ifjú hölggyel az oldalán, aki tartósan elvonja a sokat tapasztalt idős férfi horgászok figyelmét.
Szó se róla, meglehetősen mondén divat járja manapság, a cipőpertlinek készült bikinialsó, a háromszög alakú bikinifelső miatt a sporttársak lemaradnak a máskor biztos kézzel megfogott sütnivaló keszegekről. Sebaj, ennyi veszteség belefér, a csodák sem tartanak örökké, lassan visszaáll a rend.
„Ülj le, drágám!” – invitálja az egyik férfitárs a feleségét a kényelmetlen köves partra, míg ő meredten figyeli horgászfoteljéből a kapásjelzőt. Az asszonyok egy idő után összeverődnek, eleinte távolról figyelik az új nőt, majd körbeveszik.
Néhány perc múlva kiderül, eljegyzés után vannak a rokonszenves ifjúval, aki éppen egy tekintélyesnek látszó halat fáraszt. A siker nem marad el, hamarosan formás ponty piheg a szákban. Erre már felszedelődzködik a férfinépség, egymásnak feszülnek a sörhasak, előkerülnek a sörök, a befogadás szép pillanatait láthatjuk.
Az asszonyok is tanácskoznak, a legbölcsebb magához inti az ifjú szépséget, és csak annyit mond: „Menekülj kedves, amíg nem késő!"
Még nincs hozzászólás