Homokvár

2021. augusztus 4. | Írta: Pusztai Luca Lili

Nyolcéves koromban halálosan beleszerettem Tomikába a szomszédból. Gyönyörű kék szeme volt, szőke haja és csodás homokvárat tudott építeni. Egy ideig működött is a kapcsolatunk, egészen addig, amíg át nem mentem hozzájuk egyszer játszani.

Alig hittem a szememnek, amikor beléptem a kis omladozó ház ajtaján. Tominak még csak saját szobája sem volt, így a nappaliban kényszerült aludni a kanapén. Egy-két délutánt még végigjátszottunk, sőt Tomi a kezem is megkérte egy cukorgyűrűvel, de a szerelmünknek véget vetett Ricsi, aki az utca elején lakott egy csodálatos, medencés házban.

Ricsi nagyon béna homokvárat épített, és a humora sem volt olyan lenyűgöző, de engem mégis meggyőzött a fényűző gyerekszobája, amelyben tévé és videolejátszó is volt. Végül mégis visszamentem Tomihoz, hiszen az igaz szerelem nem megvásárolható – gondoltam.

Ennek már húsz éve, és azóta is főleg a Tomi-félékbe szerettem bele. Sosem gondoltam arra, hogy olyan férfit kéne keresnem, aki anyagilag biztos lábakon áll, egészen a mai napig.

Ma ugyanis meghalt a laptopom, elromlott a bojler, és még a hűtő is tönkrement.

Milyen jó is lenne egy érzékeny, kedves, intelligens férfi, aki nem mellesleg jól keres.

(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2021. évfolyama 8. számának 32. oldalán!)

Címkék: ha a férfinak sok a pénze, a szerelem megvásárolható