Homokvár
Nyolcéves koromban halálosan beleszerettem Tomikába a szomszédból. Gyönyörű kék szeme volt, szőke haja és csodás homokvárat tudott építeni. Egy ideig működött is a kapcsolatunk, egészen addig, amíg át nem mentem hozzájuk egyszer játszani.
Alig hittem a szememnek, amikor beléptem a kis omladozó ház ajtaján. Tominak még csak saját szobája sem volt, így a nappaliban kényszerült aludni a kanapén. Egy-két délutánt még végigjátszottunk, sőt Tomi a kezem is megkérte egy cukorgyűrűvel, de a szerelmünknek véget vetett Ricsi, aki az utca elején lakott egy csodálatos, medencés házban.
Ricsi nagyon béna homokvárat épített, és a humora sem volt olyan lenyűgöző, de engem mégis meggyőzött a fényűző gyerekszobája, amelyben tévé és videolejátszó is volt. Végül mégis visszamentem Tomihoz, hiszen az igaz szerelem nem megvásárolható – gondoltam.
Ennek már húsz éve, és azóta is főleg a Tomi-félékbe szerettem bele. Sosem gondoltam arra, hogy olyan férfit kéne keresnem, aki anyagilag biztos lábakon áll, egészen a mai napig.
Ma ugyanis meghalt a laptopom, elromlott a bojler, és még a hűtő is tönkrement.
Milyen jó is lenne egy érzékeny, kedves, intelligens férfi, aki nem mellesleg jól keres. Már az első randinkon a legjobb, legdrágább étterembe vinne, akinek kertes háza lenne Budán, működő laptoppal, frigóval és meleg vízzel, aki ráadásul ékszerrel lep meg, a tengerre visz, és mindent ő áll, sőt, el is tart engem.
Tinder. Teszek egy próbát! Szűrni kezdtem a férfiakat, a munkahely, a sportkocsi és a nyaralásos képek alapján. Végül találtam is egy szimpatikus ügyvezető igazgatót, akivel rögtön szóba is elegyedtem. Randira hívott. Strandra! Viccből azt írtam neki, hogy persze, ha Rovinjba megyünk! Ő pedig szemrebbenés nélkül azt válaszolta, hogy elvigyelek?
Teltek a napok, egyre több dolgot tudtam meg róla, de találkozni nem találkoztunk még személyesen, hiszen éppen üzleti úton volt Dubajban. Már az esküvőnket tervezgettem, amikor írt, hogy Budapesten van, és így mehetünk strandolni. Ragaszkodott hozzá, hogy a Csillaghegyi strandra menjünk, mert ő nem mellesleg Csillaghegyen lakik, egy hatalmas medencés hodályban. Több képet is küldött.
Kiderült, hogy magától értetődőnek tartja, hogy a lányok már az első randin a házába menjenek. Egy ideig még próbálkoztam azzal, hogy inkább ebédelni menjünk a városba, de ő azt mondta, nincs kedve bejönni Pestre, és egyébként nála megvan minden, ami kell, nekem csak annyi a dolgom, hogy beüljek a kocsijába, hiszen értem jönne.
Szomorúan vettem tudomásul, hogy már a kapcsolatunk legelején is ő akar irányítani.
Ismeretségünk tehát az első találkozást sem érte meg. Töröltem magam a Tinderről, és beadtam a laptopot a szervizbe. Bojler nem kell a nyári melegben, a hűtőt meg majd részletre megjavíttatom.
És közben keresek egy olyan férfit, aki nem túl gazdag, de gyönyörű homokvárat tud építeni.
Még nincs hozzászólás