Hol legyen a gyertyagyújtás?
Hát, lassan felnőtté váló, fiatal barátnőm, kevés nehezebb diplomáciai feladat van annál, mint egy nagy családban kitalálni a karácsonyi ünnepségsorozat látogatási, meghívási sorrendjét.
Igazad van, addig, amíg gyerekek vagyunk, csupa öröm, csupa fény, csupa meglepetés az ünnep. Ez azonban csak néhány rövid évig van így.
Ahogy a serdülőkorba lépünk, a karácsony évről évre egyre inkább utált kötelességgé válik. Mindenki megbolondul, takarít, veszekszik, rohan, vásárol, főz, mosogat. És persze, segítenünk kell. De ki akar az iskolai szünetben gályázni?
Oké, megkapjuk a legújabb kütyünket, megcsókoljuk az összes rokont, aki a fa körül tartózkodik, eszünk valamit, hogy ne bántsuk meg anyánkat, megdicsérjük a nagyi bejglijét, s a tök fölösleges ajándékokat a nagyszülőknek, közben legszívesebben rohannánk, hogy megmutassuk az új telónkat a barátainknak, a saját korosztályunknak.
Hamarosan eljön a kamaszkor, az első szerelmek időszaka, és akkor pláne utáljuk az egészet, hiszen mi a Lóránttal (Benivel, Zolival, Tomival), illetve Nórival (Eszterrel, Lívivel, Alizzal) szeretnénk lenni. De itt kell bohóckodnunk a családdal, eljátsszuk, hogy mennyire szeretjük egymást, miközben tudjuk, amit tudunk.
Miként tapasztaltad te is, bonyolódik a helyzet az első komoly kapcsolat idején. Mert ugye, hol legyünk 24-én este? Náluk, vagy nálunk? Körülbelül ez idő tájt kezdődik el a karácsonyi akadályfutás időszaka. Hatig itt, hattól ott, közben meg igazából ketten szeretnénk lenni, csak mi magunk.
A házasság és az első gyerek születése aztán véget vet a szaladgálós ünnepeknek. Huszonnegyedikén ott kell lenni, ahol a kisgyerekek vannak. Jó, de kit illik meghívni erre az estére? A te szüleidet? Vagy az enyémeket. Szakemberek azt mondják, a gyertyagyújtásnál nem kell mindenkinek együtt állnia a fa alatt.
És akkor még nem beszéltünk egyéb élethelyzetekről. Amikor az elvált apuka rohangál a régi és új családja között. Amikor valamelyik szülő megözvegyül, és hát nem akarjuk egyedül hagyni őt ünnepekkor, illetve a szakítások utáni helyzetet, amikor legszívesebben volt szerelmünkkel ünnepelnénk, aki azonban már más fáján gyújtja meg a gyertyát.
Szóval nem mindig, nem mindenkivel és nem minden élethelyzetben csodás a karácsony. Sőt, megkockáztatom, többször nem az. Ezért, mint valahol olvastam a napokban, Magyarországon is egyre gyakoribb, hogy a családok a szentestét wellness-szállodákban töltik, melyekben már októberben elfogynak a helyek.
Hogy én erről mit gondolok? Most már, hogy elmúltam ötven, és végigcsináltam a karácsonyozás majd mindegyik típusát, az hiszem, igazuk van. Szerethetjük egymást bejgli, plafonig érő fenyőfa és vendégjárás nélkül is.
Bár?! Ha a gyerekeim bejelentenék, hogy az ünnepekkor elutaznak, szomorú lennék. Lehet, hogy meg is sértődnék egy kicsit. Mert hát a karácsony mégiscsak családi ünnep!
Még nincs hozzászólás