Hogyan tovább - válás vagy szakítás után?
Amikor egy szerelem, egy házasság véget ér, hirtelen üressé válunk. Majdnem mindegy, mi léptünk-e tovább, vagy minket hagytak el, az, hogy nem sikerült, elmúlt, ami a legfontosabbnak és legszebbnek látszott nem is olyan régen, mindenképp szomorúsággal vagy akár haraggal tölt el. Vajon ki a hibás? Hol romlott el? Mit kellett volna tenni másképp?
Egy indiai bölcs szerint az emberi kapcsolataink olyanok, mint a lehullott falevelek a patak vizén. Sodródnak az árral, olykor egymás mellé kerülnek, és sokáig összetapadva utaznak, aztán hirtelen egyikük lemarad, és végleg eltávolodnak egymástól.
Lehetséges, hogy egy megszakadt kapcsolatban sincs hibás, nincs felelős, és bármennyire szerettük volna másképp csinálni, akkor sem tartott volna örökre, mert az élet olykor könyörtelenül továbbsodor.
Első lépés: Gyászold meg!
Kétféleképpen bánthatjuk magunkat egy szakítás után. Az egyik, hogy ha úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna, ha megvonjuk a vállunkat, és felhőtlen jókedvet színlelve rohanunk élni, netán új kapcsolatokba ugrunk fejest.
Akkor tudjuk felelősséggel és egészségesen élni a jelent és a jövőt, ha tiszteljük a múltunkat is. Azt az embert, akit ma talán gyűlölünk, egy nap nagyon szerettük, és nyilván nem ok nélkül. Nincsen azzal baj, ha most időt adunk magunknak arra, hogy szomorúak legyünk miatta, hogy elmerengjünk a régi szép dolgokon, hogy sírjunk.
Egy válás kicsit olyan, mint a halál, a lelkünknek szüksége van a gyászra ahhoz, hogy feldolgozhassa és a helyére tehesse, ami történt. Hogy kinek mennyi időre van szüksége a gyászhoz, az egyénenként változó, de két évnél semmiképp ne tartson tovább.
Második lépés: Felejtsd el!
A másik hiba, amit elkövethetünk magunk ellen a válás után, ha képtelenek vagyunk túllépni a sérelmeken. Lehet, hogy az illető rettenetesen megbántott, lehet, hogy kiforgatott mindenünkből, és még a gyerekekkel is csúnyán bánik, mégse gyűlölködjünk.
Minden harag és gyűlölet bennünk okoz sebet, nem pedig abban, akire irányul. Miért bántanánk magunkat felesleges indulatokkal? Vannak, akik még évtizedek múltán is gyűlölködve tudnak csak az exről beszélni. Miért is? Az élet továbbhaladt, a múlt elmúlt.
Gondoljunk rá szeretettel, hiszen biztos tett jót is, és mondjuk azt, ahányszor csak eszünkbe jut: menj békével és légy boldog. Előbb-utóbb szívből is sikerülni fog ezt kimondani, ha pedig nem, keressünk fel egy szakembert, aki segít az elengedésben.
Harmadik lépés: Engedd be az új barátokat!
Emberi kapcsolataink nem mások, mint tükrök, amikben megpillanthatjuk magunkat, hogy helyrehozhassuk, ami rosszul működik - önmagunkban. Gyakran előfordul, hogy amikor a lelkünk fejlődésének útján már nem megfelelő tükör számunkra a szerelmünk, elkövetkezik a szakítás.
De vele együtt még annyi mindentől meg kell válnunk. Talán a kényelmes, megszokott környezetünktől, az anyagi biztonságtól és a régi barátoktól. Nagyon fájdalmas, amikor a barátok hirtelen elmaradoznak, és ha felhívjuk őket, zavartan hebegnek-habognak, hogy bocs, de inkább az ex és az új csaja társaságát választják, de azért sok boldogságot kívánnak.
Nem szabad emiatt bánkódni, mert nagyon valószínű, hogy az új életünkben új környezetre, új emberekre lesz szükségünk, a régiek csak visszatartanának a változásban. Sóhajtsunk egy nagyot, és nyíljunk ki az új dolgok és új kapcsolatok befogadására.
Negyedik lépés: Most csináld okosabban!
Ha eljön az új szerelem, legyünk tudatosabbak. Eleinte megint minden olyan gyönyörű lesz, aztán... Aztán ahogy múlik az idő, egyre gyakrabban gondoljuk azt, hogy azért lehetne egy kicsit pedánsabb, udvariasabb, kedvesebb, előzékenyebb, gazdagabb stb. És már el is kezdjük a piszkálgatását.
De nem ez történt az előző kapcsolatunkban is? Sok keserűségtől megmenekülnénk, ha időben rádöbbennénk, hogy nem őt kell megváltoztatni, hanem önmagunkat. Pál Feri atya egy előadásán azt mondta, ne a másikban keressük az Igazit, hanem mi magunk igyekezzünk Igazává válni a számára.
Úton vagyunk-e még?
"Minden kapcsolat, történés valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit hoz ki belőlünk az együttélés? Jót? Előrelépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet?
A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan, vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük.
Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember." (Popper Péter)
Miben segít a párterapeuta?
Bálint Éva szexuálpszichológus, párterapeuta szerint egy kapcsolat csak úgy épül, fejlődik, ha mindig kicsit többet adok vissza a páromnak, mint amennyit kapok tőle. Ha az egyik - vagy mindkét - fél úgy érzi, hogy ő már nem tud, vagy nem akar többet adni, akkor a kapcsolat véget ér, még ha a felek együtt maradnak is.
Ettől kezdve viszont megindul a leépülés. Felesleges bűnbakot keresni, mert nincs hibás. Általában arról van szó, hogy az egyik fél továbblép, más irányba viszi az útja. Ha mégis szeretnénk esélyt adni az együtt maradásnak, felkereshetünk egy párterapeutát, de ő is csak akkor tud segíteni, ha a pár mindkét tagja komolyan szeretne tenni a kapcsolatért és önmagáért, vagyis hajlandó felelősséget vállalni a változásért.
A terapeuta abban segít, hogy a felek felismerjék saját részüket a kapcsolat alakulásában, és támogatást nyújthat a változások önálló megvalósításához. Azonban nem vállalhatja át a kliensek döntéseinek felelősségét, semmit nem fogalmazhat meg helyettük, nem mondhat ki olyasmit, hogy tényleg jobb, ha elválnak, még akkor se, ha egyértelműnek tűnik is számára a helyzet.
Pusztán megpróbálja rávezetni klienseit a valóság felismerésére, a helyzet és önmaguk tisztánlátására.
(Bővebben a témáról: www.elet-jatek.hu)
Elhidegülünk?
A KSH adatai szerint a kapcsolatok a tizedik és a tizenharmadik év között szakadnak meg, a válást nagy többségben a nők kezdeményezik. Az elsődleges válóok - megelőzve a hűtlenséget, az anyagi problémákat és az alkoholizmust - az elhidegülés. Hogy ez mit jelent?
Egy amerikai kutatás során 3000 párt kérdeztek meg, hogy élik meg az elhidegülést. A válaszok több mint a felében úgy fogalmaztak a felek, hogy a kapcsolatokból elkezd eltünedezni a szex, a spontaneitás, a szeretet és a romantika. Egy magas érzelmi szintről induló kapcsolat idővel alacsonyabb szinten stagnál, és ezt a felek veszteségnek élik meg.
Még nincs hozzászólás