Hogyan mondjam el a gyereknek?
Hogyan mondjam el a gyereknek, hogy meghalt a nagyi, hogy testvére fog születni, hogy másik városban kaptunk munkát, itt kell hagynia a barátait, osztálytársait, mert elköltözünk? Vagy, ami még ennél is sokkal nehezebb, hogy apuval elválunk.
Akárhány éves a gyerekünk, egy dolog nagyon fontos. Bármilyen nehéz, a lehető legrövidebb időn belül el kell mondanunk a kellemetlen hírt a gyereknek, és hozzá kell tennünk, hogy a dolog végleges, nem ő tehet róla, és nem is változtathat rajta.
Testvéred születik
Sok mindenen múlik, hogy gyerekünk, hogyan fogadja a hírt testvére születéséről. Múlik az életkorán, azon, hogy egyedüli gyerek-e, vagy már van tesója. Sok múlik azon is, hogy milyen a családunk anyagi helyzete. A legnehezebb dolgunk akkor van, ha egyke a gyerek.
Valószínűleg – bár először örülni fog – idővel úgy érezheti, hogy már nem ő anya szeme fénye, hogy az új jövevény kitúrja őt. Az is eszébe juthat, hogy ő talán nem elég jó, azért akarnak a szülei másik gyereket. Mondjuk el neki, hogy erről szó sincs. Ne halogassuk a bejelentést. Ne a nagyitól vagy a szomszéd nénitől tudja meg.
A gyerekpszichológusok szerint ne várjuk el tőle, hogy azonnal örüljön, és azt se, hogy a baba születése után azonnal szeresse a kicsit. Beszéljünk úgy a dologról, mint egy örömteli, nagyon várt eseményről, és próbáljuk neki elmagyarázni, hogy pontosan mi fog történni. Mondjuk el, hogy a testvérét nem fogjuk jobban szeretni, mint őt, csak eleinte többet kell majd foglalkozni vele, mert még kicsi. Ezért tőle, az okos nagytól várunk majd segítséget.
A névadásba szólhasson ő is bele. Menjünk el vásárolni közösen, és minden esetben, ha kiságyat, rugdalózót, cumisüveget veszünk, kapjon valami apróságot ő is. Nagyon fontos, hogy minden változást, ami őt érinti, még a baba születése előtt bonyolítsunk le. Ha bölcsibe, oviba megy, netán a szülők szobájából kikerül az ágya, történjen meg a testvér születése előtt. Nehogy azt gondolja, hogy a baba jövetele miatt küldjük el őt.
A nagyszülő halála
Talán a legnehezebb azt elmondani a gyereknek, hogy valaki, akit ő nagyon szeretett, nincs többé. A gyerek számára, legyen bár iskolás már, felfoghatatlan a halál. Különösen a váratlan, hirtelen halál. Ha a nagyi már régóta betegeskedik, ha volt nála a kórházban, ha tudja, hogy nagyon öreg, már könnyebben elfogadja. Valószínűleg érzi is a szülők gyászát, és rákérdez.
Ha nem, akkor mindenképpen várjuk meg, amíg mi magunk viszonylag nyugodtan, zokogás nélkül el tudjuk mondani, hogy mi történt. El tudjuk mondani, hogy a halál természetes dolog, az élet része, és sajnos az öreg emberek meghalnak. Ilyen azonban gyerekekkel szinte soha nem fordul elő.
Használjunk egyszerű szavakat. Mondjuk el, hogy sajnos soha többé nem látjuk a nagyit, nem mehetünk el hozzá, a búcsú végleges. Ez azért fontos, mert sok gyerek tízéves koráig azt gondolja, hogy a halál olyan, mint egy hosszú álom, de a végén az elhunyt majd felébred.
Mondjuk el, hogy a nagyi a szívünkben örökre él, gondolatainkban örökre megmarad. Nagyon szomorúak vagyunk, de ez a szomorúság idővel könnyebb lesz. Ne várjuk el tíz év alatti gyerekünktől, hogy napokon, heteken át gyászoljon. Ő még nem képes erre. Lehet, hogy a hír hallatán elsírja magát, de tíz perc múlva már vidáman játszik. Nem baj. Hagyjuk, hogy saját tempójában, saját életkorának megfelelően dolgozza fel a hírt.
Másik városba költözünk
Amíg a gyerekünk kicsi, számára a világ hatalmas, beláthatatlan, ismeretlen, kicsit ijesztő hely. Ezért az otthona, a szobája, a lakás, amelyben él, több mint egy hely. Számára biztonságot jelent. Ismeri a bútorokat, a tapéta mintáját, tudja, hogy ha éjjel felébred, merre van a szülők hálószobája, a villanykapcsoló. Ha nagyobb, akkor már ismeri a szomszédokat, vannak barátai, osztálytársai. Ezért számára minden életkorban más miatt, de szinte mindig hatalmas megrázkódtatás, ha másik kerületbe, városba, netán külföldre kell költözni.
Egy ilyen költözés neki még akkor is veszteség, ha az új lakás, benne az ő szobája nagyobb lesz. Bár valószínűleg tiltakozni fog, mondjuk meg neki, hogy a döntés végleges és szükséges. S azt is mondjuk el, persze az életkorának megfelelő módon, hogy miért. Ha mód van rá, nézzük meg, hogy az új helyen hol az iskola, az óvoda, a játszótér. Vegyük meg együtt az ő új szobájába az ágyat, választhassa ki ő, hogy milyen színű legyen a szobájában a fal vagy a tapéta. Magyarázzuk meg neki, hogy nem kell szakítania a barátaival. Meglátogathatja őket, találkozhat velük.
A válás
Ha egy szeretett személy halálát nehéz elmondani, akkor a válást még ennél is sokkal nehezebb. Sok gyerek érzi úgy, hogy a szülei miatta válnak el, mert ő nem volt elég jó. Mert nem érti, hogyan lehetséges, hogy anya és apa eddig szerették egymást, most meg már nem. Még a tizenéves is elveszítheti a biztonságérzetét, ha a szülei elválnak. Nem tudja, hogy ő kivel fog lakni. Ha a papája költözik el, lesz-e neki ott is szobája, átmehet-e hozzá bármikor. Egyáltalán, szabad-e majd neki a papáját szeretni. A legfontosabb dolog, hogy megértessük vele, a válás nem az ő hibája.
Mondjuk el, hogy ez egy nagyon nehéz döntés, nagyon régóta gondolkozunk rajta, végül így határoztunk, s ez már megváltoztathatatlan. Azért döntöttünk így, mert már nem szeretjük egymást úgy, mint régen, de őt, a gyereket pontosan ugyanúgy szeretjük, mint eddig.
Nagyon fontos, hogy soha ne szidjuk egymást a gyerekünk előtt. Igyekezzünk elmondani a válás előnyeit. Azt, hogy most már két helyen is lesz saját szobája, hogy az újat kedve szerint berendezheti, ott is lesznek játékai. Pontosan mondjunk el neki minden fontos, rá tartozó információt. Azt, hogy hol lesz apa lakása, hogyan lehet eljutni oda, ő mikor mehet át hozzá, hányszor, s hogy megkaphat-e mindent, amit eddig megkapott.
Mindent érez, de nem mindent ért
„A gyerek, hiába kicsi, mindent észlel és mindent megérez, azonban nem feltétlenül képes az adott viselkedés mögötti érzelmeket beazonosítani. Láthatatlan érzékelőcsápjai a tudatalattinkba is belelógnak, de mivel konkrétan nem tudja, mit érzékel igazán, feszültté válik. Ám, ha verbalizáljuk a problémát, az megkönnyebbülést hozhat, ugyanis érthetővé válik számára, hogy mi történik vele és körülötte – ez érvényes a válásra és más családi problémákra is.” (Vekerdy Tamás)
Még nincs hozzászólás