Hogyan húzzuk ki magunkat a bajból?
Ha elakadtunk az életben, általában segítséget kérünk: egy baráttól, egy családtagtól vagy egy szakembertől. Sokat jelent, ha kívülről is rálát valaki a helyzetünkre, mert új szempontokat villanthat fel előttünk. De ugyanezt mi magunk is megtehetjük. A self-coaching eszközök abban segítenek, hogy saját magunkban alakítsuk ki az objektív külső szemlélőt, aki tisztábban látja, merre kell haladnunk.
A coach – magyarul életvezetési tréner – egyfajta katalizátorként működik. Kérdéseivel és különböző segítő eszközökkel előcsalogatja belőlünk a saját megoldásainkat. Legbelül pontosan tudjuk, mit kell tennünk, csak a félelmeink, a hiedelmeink és egyéb belső gátjaink megakadályoznak abban, hogy megtaláljuk a megoldás kulcsát.
A self-coaching annyit jelent, hogy mi magunk válunk önmagunk segítőjévé. Összegyűjtöttünk néhány eszközt, amelyeket otthon, egyedül is hatékonyan alkalmazhatunk, ha kihívások elé nézünk.
Boldogság és sikergörbe
Ez az eszköz segít kideríteni és tudatosítani, mi tesz bennünket igazán boldoggá. Ha például van egy párkapcsolati problémánk, vagy a munkában nem találjuk a helyünket, érdemes végiggondolnunk, az elmúlt években hogyan alakult az elégedettségi szintünk ezeken a területeken. Készítsünk egy koordináta-rendszert.
A vízszintes tengelyre vezessük fel azokat a dátumokat, eseményeket, amelyek a témánk szempontjából fontosak. Ha a párkapcsolati elakadásunkra szeretnénk ránézni, akkor gyűjtsük össze az eddigi párkapcsolatainkat. Ha szeretnénk megtalálni a számunkra ideális munkát, az eddigi munkahelyeink kerülhetnek a vízszintes tengelyre. A függőleges tengelyen jelöljük be, mennyire voltunk elégedettek az adott párkapcsolatokkal, munkahelyekkel, egytől tízig terjedő skálán. Végül kössük össze a pontokat.
Egy görbét fogunk kapni, ami azt jelzi, hogyan változott a boldogságszintünk az évek során. Fontos, hogy azt is végiggondoljuk, melyik pontszám mit jelent. Miért hármas az egyik, miért kilences a másik? Mi a közös a magas pontszámokkal jelzett eseményekben? Így választ kaphatunk arra, mi tesz bennünket igazán elégedetté az adott területen. A továbbiakban elég lesz ennek a keresésére összpontosítanunk.
Régi ház – új ház
Főleg a munka–magánélet-egyensúlyának keresésekor lehet hasznos ez az eszköz. Rajzoljuk fel az életünket úgy, mintha egy ház alaprajzát ábrázolnánk. Minden egyes helyiség jelképezze az életünk egyes területeit: a nappali lehet a barátokkal töltött időnk, a fürdőszoba az önmagunkra fordított idő, a dolgozószoba a munkánk, a konyha mérete jelképezheti a családdal töltött időnket stb.
Az egész ház legyen 100 négyzetméteres, és minden helyiség akkora, amekkora arányban most kitölti az életünket az adott terület, amit jelképez. Ha éjjel-nappal dolgozunk, akkor valószínűleg lesz egy hatalmas dolgozószobánk, amit apró zugokként vesznek körbe az egyéb helyiségek. Persze, ezen bármikor változtathatunk.
Sokszor vágyunk jobb párkapcsolatra, jobban fizető állásra, nagyobb házra, de csak ritkán fogalmazzuk meg a konkrét célunkat. Pedig óriási motivációt jelent, ha fekete-fehéren leírva látjuk, mit is szeretnénk pontosan. A SIKER-cél egy betűszó: S = a saját, azaz ne mások álmait próbáljuk megvalósítani, hanem a mi szívünk vágyát. I = időben meghatározott, azaz rendeljünk hozzá határidőt. K = konkrét, mérhető - egészen pontosan, mérhetően, adatokkal fogalmazzuk meg, mit szeretnénk. E = erőfeszítések árán elérhető, vagyis nem fog csak úgy az ölünkbe hullani, tegyünk is érte. R = reális: ne tűzzünk ki elérhetetlen célokat. Egy példa a SIKER-célra: 2016. december 31-ig leadok 8 kilót, ezért hetente kétszer edzeni járok, és kiiktatom az étrendemből a cukrot és a lisztet.
Rajzoljuk meg álmaink házát is! Ez ugyanúgy 100 négyzetméteres legyen, de már akkorák legyenek benne a helyiségek, amekkorát ideálisnak tartunk. Ha túl nagy volt a dolgozószoba, csökkenthetjük a méretét, és a felszabaduló négyzetmétereket kedvünk szerint szétoszthatjuk a többi helyiség – életterület – között. Ha ezzel is megvagyunk, gondoljuk végig, hogyan tudnánk átcsoportosítani az időnket, energiánkat, hogy életünk „háza” valóban úgy nézzen ki, mint amit másodjára megrajzoltunk.
Önkorlátozó hiedelmek listája
Többnyire mi vagyunk a legnagyobb kerékkötői a sikereinknek. A belső monológunk gyakran tele van olyan mondatokkal, amelyekkel leértékeljük saját magunkat. „Én olyan peches típus vagyok.” „Nem vesznek észre a férfiak.” „Vastag a combom.” „Nem tudom eladni magam” stb. Minél többet mondogatjuk magunknak, annál inkább elhisszük őket, végül önbeteljesítő jóslatokká válnak. Ugyanakkor ezek nem tények, hanem hiedelmek. Többnyire csak a mi fejünkben léteznek.
A legjobb, ha minél előbb megszabadulunk tőlük. Először is írjuk össze, milyen negatív gondolataink vannak saját magunkkal kapcsolatban. Minél több eszünkbe jut, annál jobb. Végül rituálisan semmisítsük meg a papírt – a legjobb, ha elégetjük. Ha később mégis azon kapjuk magunkat, hogy valamelyik újra megjelent a fejünkben, gondolatban égessük el újra.
Pozitív megerősítések
Ezek ugyanúgy működnek, mint az önkorlátozó hiedelmek. Minél többet ismételgetünk pozitív mondatokat az elérendő célunkkal kapcsolatban, annál inkább elhisszük őket, így végül segíteni fognak a megvalósításban is. Például ha szeretnénk többet keresni, mondogathatjuk azt magunknak, hogy „könnyed, örömteli munkával érek el anyagi sikereket”.
Fontos, hogy jelen időben fogalmazzunk, a megerősítő mondat ne tartalmazzon tagadószót, és legyenek benne érzelmet kifejező szavak – örömtelien, vidáman, könnyedén stb. Egyszerre legfeljebb három ilyen mondatot írjunk. Miután megfogalmaztuk, tegyük ki magunknak jól látható helyre, hogy minden nap találkozzunk vele. Még hatásosabb, ha naponta tízszer hangosan is elismételjük magunkban a megerősítést. (a szerző életmód tanácsadó)
Még nincs hozzászólás