A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Hát ezt meg hol tanultad?

Manapság egyre több kutyát fogadunk örökbe. Hála a közösségi médiának, ahonnan sok szívszorító sorsú vagy éppen szeretetre éhes, csillogó szemű, nedves orrú blöki bámul ránk, mintha átlátna a monitoron.

Fotó: Shutterstock.com

Ezek a kutyusok viszont sok meglepetést tartogatnak. Nem tudhatjuk, milyen sorsuk volt, mitől félnek, milyen szokásokat vettek fel ott, ahol eddig éltek. Hálásak, és az ölünkbe bújnak, akár még szót is fogadnak, amíg…

Persze hogy még bizalmatlan

Az első napok mindig a legnehezebbek, hiszen a kutyus nem tudja, milyen szokásokhoz, körülményekhez kell alkalmazkodnia. Nem tudja, a gesztusaink, a hanglejtésünk, az érintésünk mit is jelent valójában, ő most még fél, és tanul minket.

Ám a menhelyi állatvédő hölgy azt javasolta, bármennyire sajnáljuk és szeretjük is, azonnal jelezni kell a kutya számára, hogy ki a falkavezér. Vagyis hogy nem ő, de nem ám, hanem a gazdája.

Nyugi, van idő…

A kutya az előző élményeire hagyatkozva nagyon bizalmatlan lehet, nehezen szocializálódik. Viszont ennek folytán nem szabad, hogy túlzásokba essünk vele kapcsolatban. Ne kényeztessük el, mivel elképzelhető, hogy elsőre ez ijesztő lesz számára, és értelmezni sem tudja a hirtelen rázúduló jutifalikat és szeretetet.

Az első napokban érdemes hagyni, hadd szokja meg a ritmusunkat, a szabályainkat, és főleg azt, hogy itt nem éri bántás. Vegyük fel a tempóját, és hagyjuk, hogy elsősorban ő győződjön meg arról, hogy biztonságban van.

Bízz bennem!

A hosszú távon jól működő kapcsolat kulcsa egyértelműen a megfelelő bizalom kialakítása. Ez nagyon nehéz lehet abban az esetben, ha a kutyának rossz tapasztalatai és szokásai vannak. A legsürgősebb feladat, hogy a rossz beidegződéseket felül kell írni. Talán sokszor morog, odakap vagy szökni akar, de ne rémüljünk meg, és főleg ne adjuk fel. Nagy türelmet és szeretetet mutatva néhány nap alatt bízni fog bennünk és a szeretetünkben.

Fotó: Shutterstock.com

Cézár, megőrültél?

Tegyük fel, hogy a kutyánk kedves, vicces, nyugodt, amíg ki nem visszük az utcára. Mit lehet tenni, ha az ember csupaszív és cseppet sem agresszív, menhelyről származó kutyája az utcán egy másik kutyát meglátva megőrül, és tombolni, acsarogni, ordítani kezd?

A bősz kutyaidomárok erre most azt mondanák, először is meg kell nevelni a büdös kis ebadtát. A kutyakiképző iskolákban jól tudják a módját, hogyan lehet megfékezni már csírájában ezt a hajlamot. De mi van, ha nincs mód iskolába járatni? És mi van, ha kutyánk már rég túl van az iskolakötelezettség korán?

A műtét után megnyugszik

Az egyik lehetőség az ivartalanítás, persze ez csak a kölyökkutyáknál válik be. A közhiedelemmel ellentétben a műtéttől nem változik meg a játékos kedv, sem az intelligencia szintje, és az egészségükre sem ártalmas, sőt.

De odavész a hormonok irányította rivalizáló hajam, tehát az azonos nemű kutyákkal nem kívánnak többé harcba szállni. Idősebb kutyáknál azonban az ivartalanítás már nem hatásos, hiszen az évek alatt rögzült rossz szokást a műtéttel nem lehet kiiktatni.

Azért ugat, mert fél

A legtöbb kutya azért acsarog a másikra, mert fél. Általában őriznek egy rossz emléket, amikor egy nagyobb, erősebb eb rendreutasította, vagy meg is harapta őket. Ezért aztán már messziről meg akarják félemlíteni a másikat a ’legjobb védekezés a támadás’ elvén, nehogy a közelükbe merészkedjen. Ha ez az ok, nem árt a kutyát társaságba vinni, hogy ismerkedhessen más (megbízható) kutyákkal, és tanulja meg, hogy nem kell mindegyiktől félni.

Azért támad, mert a gazdi fél

A póráznak két vége van, szokták mondani. Ha a gazdi eleve fél a kutyáktól, azt a sajátja megérzi. Ha felbukkan egy rettegett eb az utca túloldalán, a gazdi láthatatlan jeleket küld blökije felé, megváltozik a járása üteme, megfeszíti a pórázt, más rezgéseket bocsát ki, vagyis azt üzeni: vigyázz, veszély közeleg! Persze hogy a bátor, hős csivavánk igyekszik a védelmünkre kelni, vagy legalábbis a sajátjára, és nyomban bernáthegyinek tetteti magát.

Futás!

Az egyik jól bevált módszer, amivel a fülsiketítő és igen kellemetlen acsargást el lehet kerülni, hogy a másik kutya felbukkanásakor futtatni kezdjük a sajátunkat. Ha ugyanis a blökinek szaladnia kell, akkor csak a mozgásra figyel, így nincs ideje, lehetősége észrevenni a vetélytársat. (Reméljük, a másik pórázon van, és nem szalad utánunk. Ha mégis, akkor nagyon hajrá!)

Fogd és hozd!

Szintén bevált módszer, ha a kis dühösnek a sétához mindig adunk valamit a szájába. Lehet ez a kedvenc játéka, a labdája, vagy egy virsli, amit őrizni akar. A séta alatt nem a többi kutyára fog koncentrálni, hanem arra, hogy el ne veszítse a kincsét, arról nem beszélve, hogy teli szájjal nehéz volna ugatni. A másik trükk, ha virslidarabkákkal a zsebünkben visszük sétálni. Ahányszor csak szót fogad, kap egy falatot, így már nem is figyel másra, csakis a zsebünkre. 

Címkék: menhelyi kutya kezelése, ha agresszív a kutya

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!