Használjuk jól az irigységet!
Egy mondás szerint, ha nem irigyelsz senkit, valószínűleg téged irigyelnek. Miként alakul ki az irigység, kikre irányul és hogyan győzhető le?
Úgy tartják, minél többen irigyelnek bennünket, annál biztosabb, hogy jól tesszük a dolgunkat. Ám míg az irigység nehéz érzése egyeseket doppingol, mások vállán mázsás teher lehet.
Kutatók szerint egyébként az irigység inkább arra irányul, amit birtokolunk, míg féltékenységet elsősorban az vált ki, ha valakit vonzóbbnak találunk magunknál. A munkahelyi környezetben ez a kettő gyakran összeadódik, és a legirigyeltebb kolleginák azok lesznek, akik nemcsak jól néznek ki, de a munkájukban is sikeresek. Az irigykedők nem néznek az okok mögé, nem mérlegelik, hogy milyen valódi teljesítmény van amögött, ami számukra oly vonzó. Az irigységünkkel egyszersmind túl is értékelünk valakit, hiszen ez annak a beismerése, hogy úgy véljük, valamiben sokkal jobb nálunk.
Ez az érzés azonban kártékony lehet, ha cselszövések, pletykák, furkálódás útján adjuk ki magunkból, és agresszív versengéssé alakul. De jóra is késztethet, ha megnézzük, mi mindent leshetnénk el az illetőtől, mi az, amit ő biztosan jobban csinál nálunk. Ez arra serkenthet minket, hogy fejlesszük magunkat és tágítsuk a látókörünket.
Aki nem tesz semmit, csak várja a csodát, és másokat okol a saját nyomorúságáért, annak tovább fog romlani a helyzete. Ráadásul, ahogy az a könyvekben és a filmekben is történni szokott, a rossz elnyeri méltó büntetését. A panaszkodó, intrikus, irigykedő embereket senki sem szereti.
Ez utóbbi alátámasztására hadd idézzem Richard Templar angol írót: „Az a legfurcsább dolog mások ócsárlásában, hogy az elkövető mindig azt hiszi, ettől az áldozat fog rosszabb színben feltűnni. Ám ha valaha voltunk már tanúi ilyen szituációnak, akkor biztosan tudjuk, hogy nem így van. Mindig az elkövető tűnik rosszabbnak.”
Még nincs hozzászólás