Harmóniában a múló idővel
Szilveszter után, újév kezdetén a híres sanzon hallatán még erősebben dobban meg a szívünk, és úgy érezzük, valóban jó lenne a homokórát megállítani. Ám nem sokat tehetünk, a homokszemek csak peregnek. Törekedhetünk boldogabb életre, nagyobb vagyonra, kielégítőbb munkára, teljesebb emberi kapcsolatokra, jobb egészségi állapotra. Lépéseinkről szabadon dönthetünk, befolyást gyakorolhatunk a körülöttünk élőkre, változtathatunk a hozzáállásunkon, fejleszthetjük magunkat. Az élet számos területén átvehetjük az irányítást, ám egyetlen dolog felett sosem lesz hatalmunk: az idődimenzióból nem tudunk kilépni.
Bizonytalan világunkban csak az idő múlása biztos. Ezen változtatni nem tudunk, amin viszont igen, az az időhöz való viszonyulásunk. Engedjük el a rossz beidegződéseket, miszerint az idősödés félelmetes és rossz dolog! Gondolatainkat magunk válogathatjuk meg, csak rajtunk múlik, hogyan tekintünk az idő múlására.Mi döntjük el, hogy a jövőnkben lehetőséget látunk-e vagy hanyatlást, ahogyan azt is, hogy a múltunkra visszatekintve tudatosítjuk-e: élettapasztalatainkkal érettebbek, bölcsebbek lettünk, vagy örökös nosztalgikus visszavágyódással a szívünkben élünk.
Ha múltbeli sérelmeinken vagy elszalasztott, esetleg elrontott lehetőségeinken tipródunk, elveszítjük a jelen megélésének esélyét. Ne feledkezzünk meg a bölcs közmondás üzenetéről: a múlt emlék, a jövő titok, a jelen ajándék. Attól, hogy félünk az idő múlásától, nem kerülünk jobb helyzetbe, a kesergéstől nem leszünk fiatalabbak. Próbáljuk megélni a jelent! Ha már az idő nem áll meg, ne álljunk meg mi se, haladjunk együtt vele! Az idő múlásával lehetőséget kapunk a fejlődésre, arra, hogy bölcsebbé váljunk, hogy kiteljesítsük önmagunkat.
Az idő nekünk dolgozik
Bátran higgyük el, hogy valóban minden kornak megvan a maga szépsége. Biológiai korunk – mint oly sok minden az életben – relatív. Mindenki látott már öreges és életunt harmincast, ahogy sugárzó és fiatalos hatvanast is. Van, aki negyvenöt éves korától készül a nyugdíjra, bebeszéli magának, hogy felette már eljárt az idő, és semmi örömet nem lel az életében. Más hetvenöt évesen is aktív fizikailag és szellemileg, fejleszti magát, olvas, tanul, segíti a családját. Hol van az megírva, hogy hatvan-, hetven- vagy akár nyolcvanévesen ne lehetne új dolgokba kezdeni?
Ki dönti el, hogy mikor minek van itt az ideje? Ha képesek vagyunk rugalmasan gondolkodni, és nem a mások által felállított menetrendet követni, akkor az idősödésre és a nyugdíjba vonulásra is tekinthetünk lehetőségként, csak rajtunk múlik. Gondolkodhatunk úgy is, hogy megszabadultunk a mindennapi kötelező munka terhétől, és hirtelen időmilliomosok lettünk.
Az idő a legnagyobb érték az életben, és azt végre arra fordíthatjuk, amire csak szeretnénk. Belevághatunk olyan dolgokba, amelyekről korábban csak álmodoztunk: nyelvet tanulhatunk, kézimunkázhatunk, beiratkozhatunk számítógépes kurzusra, rajztanfolyamra, de akár egyetemre is. Több időnk juthat magunkra, a családunkra, az unokáinkra, a barátainkra, szabadidős tevékenységekre, kikapcsolódásra, kirándulásra.
Az egészségmegőrzés szintén előtérbe kerülhet: mozgással, egészséges táplálkozással, szűrővizsgálatokkal és nem utolsósorban pozitív gondolkodással évtizedekig élvezhetjük az időskor szépségeit. Az idő ugyan repül, de a pilóták mi vagyunk. Az élet minden korban számos csodát tartogat számunkra: vegyük őket észre az új esztendőben!
Még nincs hozzászólás