Hamis valóság
„Amikor a szenvedély szót meghallom, általában két dolog jut eszembe. Az egyik a szerelem, a maga heves vágyaival, túlfűtöttségével. A másik az emberek különböző addikcióinak sokszínű palettája, amelyeket legtöbbször szenvedélybetegségekként emlegetünk"- állítja egy volt függő.
A kábítószerek kipróbálása legtöbbször jó bulinak indul. Az újdonság varázsának, ami valami vonzó ismeretlennel kecsegtet.
Minden kábítószer más színben tünteti fel a valóságot. Legyen akár könnyedebb, gyorsabb, intenzívebb, színesebb vagy tompább az általa megélt utazás, olyan élmény lesz, amelyet a szer nélkül nem tapasztalhatunk meg.
Maga a kábítószerek okozta függőség összetett dolog. Egyszerre befolyásolja a szer használójának a személyisége, a környezete és maga a szer. Bármi is indít valakit a szer használatára, aki vele kapcsolatba kerül, az előtt egy új világ kapuja nyílik meg. Az, hogy e kapu mögött egy csodálatos mesebeli táj, vagy éppen kopár, kietlen pusztaság terül el, csak a későbbiekben fog kiderülni. Egyelőre még csak a hívogató, minden földi képzeletet felülmúló kapu látszik. A tapasztaltak tudják, hogy ez a látvány hamis csábítás, mert olyan valamit ígér, ami nem létezik. Bármilyen csodálatos és felfoghatatlan élményt ígér a kapu mögött kezdődő út, végső soron az önmagától és a valóságtól elidegenedett, erejét vesztett ember céltalan bolyongásába torkollik. Tragikus jövőkép ez, amit azonban csak a tapasztaltak látnak előre.
A kábítószerrel való visszaélés nagyon is létező társadalmi probléma. Különösen aggasztó a fiatalok helyzete, akik könnyebben engedhetnek a különös csábításnak. Ők még nem látják a veszélyeket, könnyen megtéveszthetők a mesebeli „Ígéret Földje” által.
Minél kiábrándultabb, gondterheltebb, bizonytalanabb valaki, annál könnyebben nyit a gondtalannak ígérkező álomvilág felé. A kábítószer ugyanis a tökéletesség illúzióját kelti. A különböző szerek mind máshogyan festik meg ennek a gondtalan életnek a képét: az egyik aprólékosan, részleteiben kidolgozottan, a másik durva, elnagyolt ecsetvonásokkal dolgozik. Ami közös bennük, hogy a valóságban e képeket nem lehet fellelni. A valóság nem tökéletes, történnek benne kellemetlen dolgok, de ezek nélkül nem tudunk a mindennapokban élni, a hétköznapokhoz a negatív tapasztalatok is hozzátartoznak. Az illúziókba menekülő ember pedig épp emiatt fog elidegenedni a realitástól. Aztán egy idő után megérti, hogy az álomvilág sosem lehet része a valóságnak. Ez a felismerés megrendítő. Csakhogy ekkorra már nem lehet csak úgy megszabadulni a hamis képtől.
Ha az ember nem elég óvatos, nagyon könnyen eluralkodik rajta ez a szenvedély. És mivel pokolian nehéz visszatérni belőle, sokkal egyszerűbb, ha megpróbáljuk megelőzni a bajt. A prevenciós tevékenységgel elsősorban a fiatalokat kell megcélozni, s a megelőzés akkor lesz a leghatékonyabb, ha a fiatalokkal érzékeltetjük, hogy a való életben képesek sikereket elérni. Ha olyan programokban vesznek részt, amelyek segítik az érvényesülésüket, ha pozitív jövőképük alakul ki, nem pedig olyan, ami elijeszti őket az élettől. Az a sikeres megelőzés, amelyik megtanítja, hogyan kell viszonyulni a világhoz.
Még nincs hozzászólás