Hajnalcsillag
"Van még valaki, akinek köszönetet kell mondanom, és akinek őszintén fejezem ki hálámat az önök jelenlétében. Valaki, aki bár fiatal és gyenge, de oroszlánszíve van, és akinek hűsége és bátorsága nélkül ma este nem lennék életben, és nem szólhatnék önökhöz. Elnök úr, tisztelt lordok, hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy bemutassam a feleségemet" - mondta a férj 1865-ben, miután megkapta a Királyi Földrajzi Társaság aranyérmét.
Egyikőjük sorsa sem szokványos. Sem a férjé, az angol Samuel Bakeré, sem a feleségé, a magyar Sass Flóráé.
A vidini találkozás
Samuel Baker, a gazdag angol család leszármazottja mérnöknek tanult. Huszonkét évesen megházasodott, és feleségével Mauritius szigetére költözött. Az asszony fiatalon hunyt el, négy leánygyermeket hagyva maga után.
Baker Londonból a Balkánra utazott, ahol elvállalta egy vasútvonal építését. Útközben barátjával bárkát béreltek, és az életveszélyes zajlás ellenére elindultak a Dunán. Átjutottak a Vaskapun, majd a jég Vidinnél, a Török Birodalom nyugati kapujánál összeroppantotta a hajójukat.
Sass Flóra Erdélyben született, szüleit román parasztok 1848 októberében meggyilkolták. A kislány életét valószínűleg a cseléd mentette meg, aki a gyermeket a magáénak vallotta. Flóra egy Finnián nevű örmény családhoz került, akikkel Vidinbe, török földre menekültek. Itt a lány a zűrzavarban vagy elvesztette új családját, vagy elrabolták. Aztán évekig senki semmit nem tudott róla.
Az angol mérnök 1859 elején, a vidini rabszolgapiacon a megvételre kínált tömegben figyelt fel a tizennyolc év körüli, nagyon szép magyar lányra, és kiváltotta.
Afrikába kétszer
"Mindkettejük életében fordulópont volt a találkozás – mondja dr. Kubassek János, az érdi Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója. – Baker már régóta álmodozott Afrikáról, főleg a Nílus forrásvidékéről. Akkoriban Nagy-Britanniában gyakori volt, hogy távoli világrészekbe kutatókat küldjenek. Ezek az expedíciók a brit gyarmatbirodalom terjeszkedését, a már meglévő pozíciók erősítését, kereskedelmi kapcsolatok kialakítását és a brit befolyás érvényesítését célozták."
"Visszaborzadtam arra a gondolatra, hogy mi történik vele, ha halálommal egyedül marad a vad vidéken. Szívesebben hagytam volna őt kényelmes otthonában, mintsem hogy kitegyem az afrikai élet viszontagságainak. De hiába könyörögtem neki (...), úgy határozott, hogy minden veszélyt megoszt velem, és lépésről lépésre követni fog a vad életmód rögös ösvényein" – írta Baker nővérének, majd 1861. április 15-én akkor már feleségével, Flórával elindult Kairóból a Níluson felfelé vitorlázva.
"Nehéz körülmények között utaztak. Az Európánál háromszor nagyobb Afrika jelentős része gyarmatként a brit koronához tartozott. Az akkori térképek még tele voltak fehér foltokkal. Útjuk során Bakeréket sok megpróbáltatás érte. Az eltérő kultúrák között elég egy félreértés, mely vad indulatokat vált ki, különösen extrém körülmények között.
Nemcsak a bennszülöttekkel, többször saját lázadó embereikkel is meg kellett küzdeniük. Sok gondot okoznak a nyelvi nehézségek is: ha az utazó nem tudja pontosan kifejezni a gondolatait, szándékait, céljait" – meséli Kubassek János geográfus és tudománytörténész, aki maga is tapasztalt utazó, hét kontinens 103 országban járt már, s négy afrikai expedíción vett részt.
Bakerék felfedezték a Nílus második forrástavát, melyet Albert-tónak, és egy vízesést, melyet Murchisonnak neveztek el. Sass Flóra, a rabszolgalányból lett Afrika-kutató egy világraszóló tudományos siker részesévé vált. Később kiderült, hogy a felfedezésük nem teljes, a Nílus forrásának rejtélye csak 1934-ben oldódott meg végleg.
1889-ben a walesi herceg kérésére keltek ismét útra. Anglia a Szudántól délre fekvő afrikai királyságokat szerette volna meghódítani. Ennek végrehajtására kérték fel a már Kelet-Afrika-szakértőként nyilvántartott Samuel Bakert. A veszélyes expedíció célja egyben a nílusi rabszolga-kereskedelem megszüntetése is volt.
Szokatlan siker
"Abban az időben ritkaság volt, hogy egy nő házastársként vegyen részt több évig tartó veszélyes utazáson, és ezt még dokumentálja is – meséli Kubassek János, aki 1988-ban szintén tagja volt egy Afrika-expedíciónak. – Az utazás történetét, viszontagságaikat és kalandjaikat Sass Flóra útközben lejegyezte. Naplója csak száz év múlva került elő, ebből közölt részleteket Anna Baker a könyvében, amely magyarul Rabszolgák földjén címmel jelent meg.
A házaspár a két fárasztó afrikai út után visszatért Nagy-Britanniába, és Sandford Orleigh-ban élt. Samuel Baker komoly jövedelme folytán nem voltak megélhetési gondjaik. Többé nem tértek vissza Afrikába.
Flóra már a maga korában sztárnak számított – jegyzi meg az igazgató úr. – Szerelem a Níluson és hasonló című újságcikkekben mutatták be az életét, és állították vonzó példaként a bátor lelkű hölgyet, akinek a bennszülöttek a Myadue, azaz a Hajnalcsillag nevet adták."
Halála napján Sir Samuel utolsó szavai ezek voltak: "Flórám, Flórám, hogy hagyhatlak el téged?" Felesége huszonhárom évvel élte túl a férjét.
Még nincs hozzászólás