Hagyomány kontra szabad akarat
Amikor azt halljuk, gyerekházasság, mindig távoli tájak jutnak eszünkbe. Pedig nem kell messzire utazni, ha találkozni akarunk az áldozatokkal. Köztünk élnek.
Olyan nőt, aki kisgyerekként adtak férjhez, én is ismerek. Angliában találkoztam a velem egykorú, szép indiai nővel, aki boldogan mesélte: most tanul írni, olvasni angolul. Bár tizennégy éves kora óta itt él, a tanulásra eddig nem volt lehetősége.
Indiában nőtt fel, ott járt iskolába, és arról álmodozott, hogy ápolónő lesz, de aztán egy nap a szülei közölték vele, szerencséje van: találtak neki egy gazdag férjet, és utazhat Európába. A szülők által megálmodott házasság boldogtalan lett. Nem a férj kegyetlensége, hanem az anyós zsarnoksága miatt, aki nem engedte, hogy tanuljon, és elvárta, hogy ezután ő mosson, főzzön, takarítson az egész családra.
„Kegyetlen, gonosz asszony volt – mesélte, hozzátéve, hogy soha nem állt bosszút az anyósán, akkor sem, amikor évekkel később megtehette volna. – Agyvérzést kapott tíz évvel ezelőtt. Egyik gyereke sem vállalta, hogy gondoskodik róla. Én etettem, mosdattam, ápoltam öt teljes évig. Mielőtt meghalt, bocsánatot kért tőlem. Akkor állást vállaltam, és azóta takarítok.
Tudom, ez nem tűnik nagy karriernek, de végre van saját pénzem, és tanulni is elkezdtem. A férjem jó ember, boldogok vagyunk. Csak amikor összekerültünk, még mindketten gyerekek voltunk. Sok szenvedést megspórolhattunk volna magunknak, ha a szüleink várnak pár évet.”
Magyarországon sem ritkaság
Tágra nyílt szemmel hallgattam a meséjét, mert addig soha nem találkoztam olyan nőkkel, akiknek ennyire ne lett volna beleszólásuk a sorsukba. Pedig a gyermekházasság Magyarországon sem elképzelhetetlen. A hazai jogszabályok szerint egy tizenhat éves már köthet házasságot, és ez a WHO (Egészségügyi Világszervezet) szerint gyermekházasságnak minősül.
Ők ugyanis komoly harcot folytatnak azért, hogy az egész világon a tizennyolc éves kor legyen a házasságkötés legkorábbi időpontja. Azzal érvelnek, hogy legyen szó bármilyen nagy szerelemről, túl sok érv szól a kis Rómeók és Júliák egybekelése ellen.
Nagy-Britanniában évente 1500 lány menekül a rendőrségre, amiért erőszakkal férjhez akarják adni a szülei. Ők azok a másod-, harmadgenerációs bevándorlók, akik már nyugati körülmények közé születtek, britként nőttek fel, és akként is gondolnak magukra. Ez megriasztja a szüleiket, és a hagyományok tiszteletére hivatkozva megpróbálják visszafordítani a folyamatot azzal, hogy egy rendes, megbízható férjet keresnek neki. Ha a lány tiltakozik, azzal szégyent hoz a családra, akiknek a hagyomány szerint joguk és kötelességük ilyenkor, hogy megöljék az ellenszegülőt. Mivel a brit törvények a kiskorúval történt házasságot nem ismerik el, a lányokat gyakran hazaviszik a szülők országába, azt hazudva, hogy nyaralni mennek. Valójában egy vallásos ceremónia keretében megtörténik a házasságkötés, és a lányt nem engedik vissza, míg terhes nem lesz, így kényszerítve rá, hogy elfogadja a helyzetét.
Nagyobb eséllyel válhatnak bántalmazottá
Az a nő, aki fiatalkorú, amikor bekötik a fejét, szinte kivétel nélkül mindig abbahagyja a tanulást, így megfelelő végzettség híján később sem kap majd rendes munkát, tehát anyagilag is kiszolgáltatott a férjének, s ezáltal jóval nagyobb eséllyel válik bántalmazottá.
Egészségügyileg sem veszélytelen a korai terhesség. Évente a világban 70 ezer, tizennyolc év alatti lány hal meg amiatt, mert fiatal teste még alkalmatlan a gyerekszülésre.
A korai házasság Magyarországon nem kulturális hagyomány, nem is rasszokhoz kötött kérdés: az anyagi helyzettől függ. A szegény családokban gyakoribb, hogy a gyerekek, amint vége az iskolakötelezettségnek, rögtön befejezik az iskolát, elkezdenek dolgozni, így a felnőtt életük is elkezdődik: összeköltöznek a szerelmükkel, és saját családot alapítanak. Abban az évi 15 millió gyermek menyasszonyban világszerte ők is benne vannak.
Erkölcsi dilemma
A gyermekházasságok többsége erőszakból fakad. A lányok még azokban a kultúrákban sem fogadják el teljesen, ahol megszokott dolog. Örülnek a szép ruhának, az ünneplésnek – de elképzelhetetlen a számukra, ami ezután következik.
Amikor gyermekházasságot említünk, azokra a gyakran mindössze tíz-tizenkét éves fiatalokra szoktunk gondolni, akiket Ázsia és Afrika háborús országaiban kényszerítenek hozzá egy náluk jóval idősebb férfihoz, és akik egyre többen érkeznek Európába, óriási erkölcsi dilemmát okozva a befogadó országoknak. Hollandiában például elismerik a külföldön kötött házasságot, akkor is, ha a fiatal feleség csak tizenhárom éves, miközben az ottani jog szerint a vele való szexuális viszony minden más esetben pedofíliának minősülne.
Svédországban különválasztják a házastársakat – feltételezve, hogy a lány nem szabad akaratából ment férjhez –, de ha már van a házasságból gyerek, és a fiatal feleség nem ismeri a helyi nyelvet és a szokásokat, bizony elképzelhető, hogy ragaszkodik a férjéhez, akárhogy is kezdődött a közös életük.
Még nincs hozzászólás