Gyógyító kincsek Tirolban
Az Alpok nem csak a téli szezonban lehet vonzó úti cél, amikor forralt borral a kezünkben, pokrócba csavarva kucoroghatunk a kandalló előtt egy hüttében. A tiroli Gastein-völgyben töltött napok után állítom, hogy a völgy egész évben bőkezűen osztogatja kincseit, és ősszel különösen gyönyörű.
Egy kora őszi napon érkeztem a Hohe Tauern Nemzeti Parkba, és azonnal megcsapott a kristálytiszta, párás levegő. Nem csalás, nem ámítás: 1000 méter tengerszint feletti magasságnál járunk. A természet gazdagon megajándékozta ezt a vidéket: magas hegyek, erdők, mezők, tiszta vizű hegyi patakok, sziklabarlangok és gyógyforrások várják az ideutazókat. A völgyet alkotó három település mindössze pár kilométerre van egymástól, mégis egészen különböző a hangulatuk.
Dorfgastein őrizte meg leginkább az érintetlen falusi jelleget: kisebb, családbarát üdülőhely, a kerékpározni, túrázni és síelni vágyók paradicsoma. Bad Hofgastein a völgy központja: a legfejlettebb infrastruktúrával rendelkezik, itt van a legtöbb a szálloda, üzlet, étterem és kulturális program. A patinás hangulatú Bad Gastein pedig az 1900-as évek egyik legkedveltebb luxus nyaralóhelye volt. Az épületek nagy része ma is a boldog békeidőket idézi, olyannyira, hogy imitt-amott, a tiroli pedantériára kevéssé jellemző módon, mállik a vakolat, bár ez nem von le a hely Osztrák–Magyar Monarchiát idéző romantikájából.
A rossz nyelvek szerint az enyhe elhanyagoltság oka, hogy egy ideje orosz oligarchák tulajdonába került pár fontos hely, ők viszont nem foglalkoznak velük kellő mértékben. A városka lakói viszont büszkék rá, hogy királyok, hercegek, és mindenféle hírességek mellett maga Ferenc József császár is előszeretettel kúrálta magát a híres Sziklafürdőjükben. A hely különlegessége, hogy egy gyors folyású hegyi folyó, a Gasteiner Ache vízesése szeli ketté. A városközpont a vízesés legszebb része köré épült, állandóan turisták fotózzák, és még esős, borús időben is megkapó látvány, ahogy a folyó 340 méteres magasságból, nagy morajlással zúdul lefelé egy gótikus templom, klasszicista homlokzatok és muskátlis virágládák között.
A szálláshelyem Bad Hofgasteinben volt, el is tévedtem párszor, mire megtaláltam, annyi hotel, panzió és kiadó szoba szegélyezi a dimbes-dombos, kanyargós utat. Feltűnt, hogy mennyi muszlim ruhaviseletű nő üldögél a kávéházak teraszain, népes gyereksereggel körülvéve. Mint a helyiektől később megtudtam, nemrég ért véget a ramadán, s ilyenkor a tehetősebb muzulmán családoknál kezdetét veszi az utazgatós időszak. Míg a férjek a termálfürdők valamelyikében áztatják tagjaikat, addig feleségeik vásárolgatnak a luxusboltokban, és sorra járják a kávézókat és fagyizókat a gyerekekkel. Egy kimutatás szerint egy gazdag arab család átlagosan napi ezer eurót költ egy ilyen kikapcsolódás során, tehát mindenképpen jó üzlet a helyieknek.
Január közepétől pedig az orosz nagyvállalkozók családi üdülései vannak soron, ők ugyanis a pravoszláv újévet követően jönnek ide, hogy élvezzék az elemek gyógyító erejét. A Gastein-völgy egyik legnagyobb vonzereje ugyanis a tizenhét hőforrás és a különleges gyógybarlangok. A világ minden tájáról zarándokolnak ide a mozgásszervi, légúti és a különböző bőrbetegségekkel küzdők.
A barlangokban eredetileg aranyat bányásztak, és a történet szerint a nehéz fizikai munka ellenére a helyi bányászok szokatlan vitalitást és életerőt tapasztaltak magukon. Így fedezték fel, hogy a 38 Celsius fokos, 70 százalékos páratartalmú levegőben kis mennyiségű radon található, amely fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és sejtgyógyító hatású. Aki nem szorul gyógykezelésre, és egyszerűbb módon regenerálódna, szintén a legjobb helyen van. A közeli turistautakon nagyon sok osztrák vagy német turistával találkozhatunk, akik korra és nemre való tekintet nélkül túráznak, nordic walkingoznak vagy bicikliznek.
A nap végén a hely egyik büszkeségének számító, egyetlen ötcsillagos szálloda teraszán üldögéltem. Miközben a ködpárás csúcsokat kémleltem, arra gondoltam, kúrák ide vagy oda, már önmagában a táj szépsége is nyugtató és gyógyító hatású. Kíváncsi voltam, vajon meg lehet-e szokni, ha mindig ebben élünk. Úgyhogy meg is kérdeztem hotelünk karcsú, ötvenes éveiben járó igazgatónőjét, akinek a vérében van a vendéglátás. Természetesen, meg lehet szokni ezt is – válaszolta –, de újra és újra rá kell csodálkozni arra a sok jóra, ami a miénk. Éppen úgy, mint egy hosszú házasságban – tette hozzá mosolyogva.
Még nincs hozzászólás