Gyerekre várva
Ha egy pár gyermekvállalással próbálkozik, minden szalmaszál reménynek számít. Mindig van egy újabb módszer, egy másik orvos, egy természetgyógyász vagy egy csodatea, aminek segítségével valakinek, valamikor, reménytelen esetben is sikerült. A tágabb környezet is ezt szajkózza.
Ki ne hallotta volna még valamelyik családtagjától, barátnőjétől vagy kollégájától, hogy „van egy ismerősöm, aki XY dokihoz jár; na, ő mindenkin tud segíteni”. Vagy: „van, akinek a nyolcadik lombikja sikeres, nem szabad feladni!” Ennél egy fokkal nehezebb időszak, amikor már nem akarnak, nem mernek segíteni. Ilyenkor jön a némaság. A barátnők már nem mesélnek a gyermekeikről, és nem is kérdeznek semmit, kerülik a témát.
Egy meddőségi kezelésre járó nő mesélte, hogy amikor belépett az irodába, ahol dolgozott, és mindenki hirtelen elhallgatott, már tudta, hogy valaki megint terhes lett. A fájdalom és az irigység érzése mellett, a kirekesztettség is megjelent. És közben, mintha egy mantrát hallana, folyamatosan érezte az idő múlását: tik-tak, tik-tak, már elmúltál harmincöt. Most már sikerülnie kell. Semmi. A fájdalom szorítása fokozódik. Közben bűntudatod van, hogy még a testvéred gyermekének sem tudsz örülni. Tik-tak, tik-tak, mindjárt itt a dermesztő negyven. És még mindig nem sikerült. Már senkivel sem találkozol, akinek gyerekei vannak. Marad a hidegség, a fájdalom és az egyedüllét.
Fordulópont
A házasság válságba kerülhet, de mint minden krízishelyzet, ez is hozhat fejlődést, előrelépést, lelki közelséget, új megoldásokat. Ilyen például az örökbefogadás. Egy ponton mindenki megáll, és megkérdezi magától: meddig lehet még reménykedni? Mikor kell kimondani, hogy ez nem fog menni? Hol van a testi-lelki teherbírásunk határa, hol van az a pont, amikor szembenézünk magunkkal, és feltesszük a kérdést: „Le tudok mondani az anyaságról? Arról, hogy gyermeket neveljek? Képes vagyok magamnak valamilyen más életcélt találni, hogy az életem gyermek nélkül is értelmes legyen?” Ha ezekre a kérdésekre nemmel válaszolunk, ezen a ponton biztosan felmerül az örökbefogadás gondolata.
A gondolat megfogalmazódása és a valóra váltás között azonban még így is több év telhet el. Számoljunk csak: hány évesek is lettünk időközben? Negyven? Már negyvenöt felett? És ekkor ér minket a következő csapás, a törvény által kiszabott keretek. Magyarországon ma maximum negyvenöt év lehet a fiatalabb szülő és az örökbefogadott gyermek között. Ez azt jelenti, hogy újszülöttet negyvenöt éves korig lehet örökbe fogadni, kétéves korú gyermeket negyvenhét éves korig, és így tovább. Tehát, ha addig próbálkozunk a kezelésekkel, akkor figyelembe véve a várakozási időt is, már csak egy nagyobbacska gyermek örökbefogadására vállalkozhatunk. Vannak olyan örökbefogadást közvetítő alapítványok, amelyek csak negyvenéves korig fogadják a jelentkezéseket, ezt jó, ha tudjuk!
Van fény az alagút végén
Az örökbefogadás sokkal reménytelibb vállalkozás, mint a bizonytalan kimenetelű kezelések. Aki igazán szeretne, és persze a körülményei, személyisége tekintetében nem merülnek fel kizáró okok, az örökbe tud fogadni. Itt is felmerül azonban az idő szorítása. Gyakran, mire a biológiai szülési kor határát elérjük, és ez kényszerít minket a vér szerinti gyermekről való lemondásra, már kifuthatunk az örökbefogadás lehetőségéből is. Éppen ezért fontos, hogy időben kezdjünk el gondolkodni rajta.
Optimális időzítés
Az optimális időzítés egyén-, illetve párfüggő: attól függ, ki, mikor jut el oda, hogy az örökbefogadás már nem a „B" terv, hanem egy reális lehetőség a családdá válásra. Érdemes azonban néhány szempontot figyelembe venni. Például, hogy a szülő és a gyermek közti nagyobb korkülönbség nem negyvenöt éves korban okozhat problémát, hanem később. A nagyszülők sem lesznek fiatalabbak, s az örökbe fogadó családoknak is jól jön a segítség. Másrészt a sikeres örökbefogadás egyik titka, hogy a gyermektelen pár már feldolgozta a korábbi veszteségélményeit, és nyitott egy kívülről érkező gyermek elfogadására. Ma egyre több fiatal házaspár küzd termékenységi problémákkal. Sok harminc és negyven év közötti házaspár jelentkezik örökbefogadásra, közöttük egyre elfogadottabb, hogy ez is a gyermekvállalás egyik alternatívája, lehetőség a kiteljesedésre.
Mikor valaki úgy dönt, hogy elindítja az örökbefogadást, az első lépéseket a lakóhelye szerint illetékes Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál kell megtennie. Itt történik meg az örökbefogadás előtti eljárás, melynek része egy pszichológiai tanácsadás és környezettanulmány: ennek során a szakszolgálat munkatársa a jelentkező családi és lakáskörülményeiről a helyszínen győződik meg. Az örökbefogadói felkészítő tanfolyam elvégzése is része az örökbefogadás előtti eljárásnak. Az örökbefogadásra várakozók sorrendjébe történő besorolásnál a jelentkezés időpontja az irányadó. (Forrás: Ágacska Alapítvány)
Tanácsok gyermekre vágyóknak
Ismerkedjünk meg az örökbefogadás gondolatával! Képzeljük el, milyen is lenne az életünk egy örökbe fogadott gyermekkel! Ha van rá lehetőségünk, ismerjünk meg örökbe fogadó családokat és gyermekeket! Fontos, hogy ne a szóbeszédre, hanem valós információkra hagyatkozzunk az örökbefogadással kapcsolatban! Az örökbe fogadott gyermek is saját gyermek, hisz a kötődés a mindennapi gondoskodással alakul ki. Ha mindenáron újszülött kortól szeretnénk a gyereket nevelni, akkor érdemes negyvenéves korunk előtt elindítani az örökbefogadási eljárást. Vegyük észre, hogy vannak boldog családok örökbe fogadott gyermekkel!
Még nincs hozzászólás