Gyerekekről, szerelemről, sikerről
Ungár Anikó, a világ egyik legsikeresebb női bűvésze ma is megdöbbentően fiatalnak látszik. Az ifjúság számára mégsem a feszes bőrt vagy a huszonéveseket megszégyenítő alakot jelenti, hanem az önazonosságot és az aktualitást. Természetesen a szerelem sem fakult ki az életéből.
RIDIKÜL MAGAZIN A bűvészetben mennyi a pszichológia és mennyi a kézügyesség?
UNGÁR ANIKÓ A bűvészet lényege egyáltalán nem a fizikai készség, ahogy például a festészeté sem a kézügyesség. Minden az agyban dől el. Biztos vagyok benne, hogy akinek szuggesztív személyisége van, színpadképes és kreatív, abból lehet jó bűvész.
RM Szóval, hiába ügyes a keze, ha a feje üres…
UA Igen, úgy gondolom, hogy a bűvészet személyiségfüggő. Persze, nem lehet a művelője kétbalkezes, ügyetlen sem.
RM A sikeres bűvész- vagy illuzionistaszámok többsége arról szól, miként lehet rávenni bárkit, hogy azt tegye, amit a bűvész előre elhatározott. Mindezt úgy, hogy közben elhiggye, szabadon dönt. Ezt a mintát gyakran felfedezhetjük a férfi-nő kapcsolatokban is. Ön a világ egyik leghíresebb női bűvésze. A párját is tudja manipulálni?
UA Igen, képes lennék rá. Ez is a személyiségem része, vállalom, hiszen nélküle nem lehetnék az, ami lettem, csak civilben nem alkalmazom. De ezen kívül is akad néhány olyan, velem született tulajdonságom, amivel azonosnak érzem magam.
RM Mondjon egyet!
UA Például nem ismerek lehetetlent. Illetve nincs olyan helyzet, amit megoldhatatlannak éreznék. Ez nem nagyképűség, ez készség. Azt gondolom, hogy minden valós problémánál el lehet érni egy olyan állapotot, ahol legalább egy része megvalósul mindannak, ami eleinte lehetetlennek tűnt. Ha nem is teljes mértékben, de megközelítőleg. De ez nemcsak az én tudományom, nagyon sok ember van így. Ezt is meg lehet tanulni.
RM A sikeres emberek nyilván meg is tanulták.
UA Én mindig azt mondom, hogy a siker nem más, mint élni a felkészültségből adódó lehetőségekkel. Ha valamire nem készülsz fel, ha nem teszel bele munkát, energiát, tudást, akkor lehetőséged sincs rá, hogy szerencsés legyél.
RM Mondana egy példát arra, amikor reménytelennek tűnő helyzetben is sikerült megoldást találnia?
UA Nincs konkrétum, de nagyon sok komoly vitám volt már életemben. Én pedig nem szeretek semmit feladni. Amikor valakivel, aki fontos a számomra, másként látjuk a dolgokat, mindig hangsúlyozom, hogy neki sok mindenben igaza van, miközben finoman, de határozottan jelzem, hogy nekem mi lenne a jó, a kellemes, az elfogadható vagy épp az elvárt. Lehet, hogy nem azonnal, de idővel mindig létre tudok hozni olyan helyzetet, ami után egyikünkben sem maradnak tüskék, rossz érzések.
RM Amikor megérkezett, arról beszélt, milyen reménytelen küzdelmet folytat egy igazságtalan parkolási büntetés miatt. Ott is győzelemre számít?
UA Amikor lehetőségem van rá, hogy személyesen is részt vegyek a megoldásban, amikor emberekkel vitatkozhatok – és természetesen, ha igazam is van –, általában megnyerem a helyzetet. Ezért utálom a személytelen, bürokratikus dolgokat.
RM Átélt már olyan férfi-nő helyzetet, amelyben úgy érezte, hogy tehetetlen, elsodorják, mert a másik erősebb?
UA Voltak ilyenek is, de ezeket mindig én hagytam abba. Nem szeretek gyorsan hidakat égetni magam mögött, mindig hagyok időt. Megvárom, amíg biztosan nem érzem, hogy nincs tovább. Akkor viszont lépek. Gyakorlatilag négy nagy kapcsolatom volt. A negyediket most élem, a fiam apját sajnos korán elvesztettük, a másik kettő viszont a fenti módon ért véget.
RM Az első férje, Szebeni András fotóművész is ide tartozik?
UA Nem könnyű vele, ezt annak idején is be kellett látnom, de a mai napig jóban vagyunk. Ő egy kitűnő ember, és hihetetlenül sok mindent kell átadnia. Az energiái engem is feltöltöttek, ugyanakkor néha túlterheltek. Túlzásnak tűnhet, de igaz: én tőle tanultam meg látni. Addig csak néztem. Nagyon fiatalon találkoztunk, tizenhét-tizennyolc éves lehettem, mikor összekerültünk, és huszonhat, mire elváltunk. Azért ez is nyolc év volt.
RM Korán érő típus volt?
UA Nem, sőt, későn érőnek gondolom magam. Bizonyos dolgokban mégis nagyon éretten viselkedtem, illetve már akkor is határozott voltam a döntéseimben. Talán mert rengeteget utaztunk gyerekkoromban, hiszen apám a magyar teniszválogatott szövetségi kapitánya volt. Több évet töltöttünk külföldön, s közben nagyon gyakorlatiassá vált az életem.
RM Ott alapozta meg a nyelvtudását is?
UA Édesanyám osztrák, tehát a német az anyanyelvem. Később jött az angol, a spanyol, az olasz és a héber. Franciául is megértetem magam.
RM Tehát határozott, de későn érő típus?
UA Igen. Az anyukám hat-nyolc éves koromban, így vigasztalt: „Mucikám, ez azért nem megy, mert nem illik hozzád, nem a te témád. Ne akarj más lenni, mint ami vagy! Ha olyan dolog jön az életben, ami valóban a tied, azzal meg is tudsz birkózni.” A tőle tanult önazonosság egész életemben segítette a választásaimat, soha nem engedett igazán kétségbeesni. Sosem akartam más lenni, mint ami vagyok. Apu fedezte fel bennem azt a bohócot, aki később a színpadra vitt. Nagyban segítette az életemet, hogy azt csinálhatom, amihez érzékem, tehetségem van, amihez értek. Ennélfogva könnyebben élem az életem, és boldogabb vagyok. Nagyon nehéz definiálni azt, hogy kik is vagyunk, pedig mindenki számára létfontosságú lenne. Ha te már tudod, meg kell értetned a gyerekeddel is, hogy vállalja magát. Szülőként hihetetlen felelősség, hogy odafigyelsz-e rá, hogy észreveszed-e, miben tehetséges. Ettől függ a gyereked boldogsága.
RM A fiával sikerült?
UA Hagytam sodródni a saját vágyai felé. Igen, sikerült.
RM Baronits Gábor már felnőtt ember, ismert színész.
UA Hogyne, azt csinálja, amit szeret. Az ember anyaként mindig úgy érzi, hogy nem tesz eleget, vagy hogy még többet kellene tennie. Számomra nagy megnyugvás, amikor a fiam maga mondja, hogy úgy volt jó, ahogy volt. Én magam is csak jót kaptam otthonról: életre szólóan tiszta dolgokat, amiket aztán tovább tudtam adni. Anyukám júniusban lesz száznégy éves. Pár hónapja azt kérdezte a fiamtól: – „Boldog vagy?” – Gábor azt felelte, igen. – „De kérdezek egy fontosabbat. Másnak van benned boldogsága?” – kérdezte ekkor a fiamtól az én bölcs anyukám.
RM Könnyű annak, akinek ilyen mamája van. A fiának se rossz a helyzete.
UA Egyszer, amikor Gábor három-négy éves lehetett, valami kerti rendezvényen ott volt Schubert Éva is. Sose felejtem el, gyönyörű, nagy kalapban ült. Egyszer csak a maga arisztokratikusan módján azt mondta: – „Nem lesz könnyű dolga ennek a gyönyörű fiúnak ilyen mama mellett. Csak agyon ne nyomd!” Ez a mondat mélyen belém ivódott, talán mert ismerem magam. Pontosan tudom, hogy néha sok is vagyok, ráadásul a korral egyre perfekcionistább lettem. Próféciának, figyelmeztetésnek tekintettem Éva szavait. Nagyon vigyáztam, nehogy valóra váljanak.
RM Hogyan kezelte a fia barátnőit?
UA Jól. Mivel Gábor belőlem van, meg az apjából, a ránk jellemző mérték, arány és igény ugyanúgy él benne is. Nagyon jó érzékkel nyúl dolgokhoz, és választ belőlük. Hihetetlenül érzékeny, ezért kicsit sérülékenyebb nálam. Ebben az apjára ütött. Én hamarabb megrázom magam.
RM Az előbb csörgött a telefon, éppen Gábor telefonált. Azt mesélte önnek, hogy a Macskafogó című musical főszerepében elismerő kritikákat kapott. Úgy tűnik, ön boldogan sütkérezett a fiától kapott jó hírekben...
UA Na, látja, ilyen a viszonyunk, tehát a legkisebb jó levegővétel, vagy bánat, öröm, bármi éri, én vagyok az első, akivel megosztja.
RM Együtt laknak még?
UA Már öt éve nem. Amikor Gábor anyagilag és szakmailag egyenesbe került, úgy döntött, hogy önálló lesz. Nagy fájdalom volt, nehezen engedtem el, de eszemben sem volt visszatartani.
RM A mostani párjával viszont kapott négy gyermeket.
UA Tíz évvel ezelőtt. A kicsik négy- és hatévesek voltak, a nagyobbak pedig kamaszok.
RM Anyaként fogadják el?
UA Nem, nem is akarnám. Volt valódi mamájuk. Én Anikó vagyok, aki megtestesít egy anyai modellt. Bár természetesen akadtak nehézségek is, mint minden családban. Én rögtön megszerettem őket. Mikor a barátnőim megkérdezték, hogy úristen, végiggondoltad ezt, hogy két pici gyerek, akik elvesztették az édesanyjukat…, azt válaszoltam, hogy nem gondoltam végig, ösztönlény vagyok. Beléptem a lakásba, máris minden ismerős, otthonos volt. Az én nyelvezetem, az én illatom, az én mértékem, az én léptékem. Ezt csak érezni lehet, racionálisan megmagyarázhatatlan.
RM Mit tett, hogy „bevágódjon” náluk? Bedobta a bűvésztrükköt?
UA Nem trükköztem, de valóban bűvészkedtem is nekik. Voltak helyes dolgaink. A színpadon az a mesterségem, hogy megszerettessem vagy elfogadtassam magam. Az ember nyilván él ezekkel az eszközökkel is. Nekik sem volt könnyű, annak ellenére, hogy rögtön tetszettünk egymásnak. Ma már nagyon jó viszonyban vagyunk. A tizenhat éves fiam például tegnapelőtt SMS-ben kérdezte meg, hogy étteremben szabad-e kézzel enni a pizzát. Annyira helyes, hogy ő úgy érzi, tőlem erre is választ kap!
RM Magas bizalmi szintre utal.
UA Szerintem is. Én nagyon korán férfiként kezelem a fiúkat, már tizenhárom-tizennégy éves korukban komolyan veszem őket. Ezt csináltam Gábornál is, mert úgy látom, hogy akkor ők is komolyan vesznek engem. A mindennapokban nincsenek szentenciák, csak alapértékek, amiket követsz, és helyzetek, amelyeknek megfelelsz. Intuitívnak, találékonynak kell lenni, hogy felismerd őket, és jól reagálj. Alapjában véve nem szeretek megbántani embereket, de nagyon fontos, hogy legyenek tájékozódási pontok, stabil keretek. A párom gyerekei nevelésénél olyan morális és praktikus dolgokban veszek rész, amik a női mivoltomból fakadnak. Az alaptéziseket az apjukra, az ő értékrendjére hagyom.
RM És a szétdobált zoknik, a lábtörlés, meg a többiek?
UA Az az én dolgom. Hálátlan szerep!
RM Hányan élnek együtt?
UA A legnagyobb most ment el huszonhat évesen a saját lakásába, ő már önálló, ahogy Gábor fiam is. A következő nagyfiú még itthon van, egyetemista. A két kicsi gimnazista, tizennégy és tizenhat évesek. Okosak, helyesek mindannyian. Jól megvagyunk együtt.
RM Mi a titka? A genetikának köszönhetően ilyen fiatal testileg-lelkileg, vagy ebben is rengeteg munka van?
UA Genetika és munka. Sportolok heti két-három alkalommal, és odafigyelek az étkezésre. Nem diétázom, de már huszonöt éve nem eszem húst. Halat néha, de nem igénylem. Valahogy tisztábbnak, egészségesebbnek érzem magam.
RM Meggyőződésből, vagy így esik jól?
UA Nincs fanatizmus benne. A keleti népek úgy tartják, hogy amikor egy nő eléri a menopauzát, a változókort, jobb, ha elhagyja a húst. Nem véletlenül hosszabb életűek a kelet-ázsiai nők. Ez nekem is tetszett. Mivel a munkám miatt rengeteget utaztam szerte a világban, nagyon korán megismerkedtem a Nyugaton már akkor divatossá vált fitnesz fogalmával is. Az egészséges életmóddal, a mozgástól az étkezésig. Ez a trend sokkal később vált ismertté Magyarországon, de én szerencsémre fiatalon találkoztam vele, és azóta is gyakorolom.
RM Ma is fiatalnak érzi magát?
UA A fiatalság nem feltétlenül a ránctalanságban rejlik, hanem abban, hogy nyitott maradj a téged körülvevő világra. Legyél kíváncsi és aktuális. Szerintem ez a kortalanság.
RM A szerelem is kortalan?
UA A szerelem? Nem gyakorolnám, drágám, immár tizedik éve a párom oldalán, ha nem lenne csodálatos!
Még nincs hozzászólás