Gyengéd lélek, acélidegzet
Nem, nem, nem... nem, nem, nem! - Bár egy nagyon ismert táncdal kezdődik a fenti szavakkal, biztosan nem a dalolás jut eszünkbe, mikor a gyermekünk szájából, élénk óbégatása, toporzékolása közben halljuk ezeket a rövid szófoszlányokat. Dackorszak! Ennek elviseléséhez két, egymásnak ellentmondó dologra lenne szükségünk: gyengéd lélekre és acélidegzetre. És mivel e kettő ritkán jár együtt, legalább megpróbálunk néhány tanácsot adni - amiket akár komolyan is lehet venni.
Ugye, ismerős a következő jelenet? Már mennétek haza a játszótérről, azon gondolkodsz, mennyi tennivalód van, de csak nem akar jönni a kétéves gyermeked… hisztizve üvölt: „Nem, nem akarok hazamenni, még maradni akarok!"… Már mindenki téged néz, összesúgnak az emberek a hátad mögött… de a csemetéd lila fejjel tovább visít … Igen, ez a dackorszak.
Amennyiben ő az első gyereked, akkor még azt hiszed, gyorsan elmúlik. Hamar kinövi. Csak a második vagy a sokadik gyereknél jössz rá, hogy nem múlik el…ugyanis megtapasztaltad, hogy nincs első, második ,meg sokadik dackorszak. Már tisztában vagy a rideg valósággal, miszerint csak egy van: ez egyéves korukban kezdődik, és egészen addig tart, amíg el nem múlik a tinédzserkor.
Azért, hogy túléld az első húsz évet velük, tisztában kell lenned a hiszti néhány jellemzőjével. A kicsik esetében tudnod kell, bármi kiválthatja belőlük, hogy elkékült fejjel dervistáncot járjanak, és toporzékolva óbégassanak.
Az ok lehet például az, hogy a Túró Rudin eltörött a csokimáz, vagy fel kell öltözni, le kell vetkőzni, el kell menni, otthon kell maradni, nem veheti fel mind az öt új bugyiját egyszerre… vagy hogy a mama azelőtt húzta le a vécén a kakiját, mielőtt ő megszemlélhette volna. Ezekben az esetekben meg se próbáld az igazadat bizonygatni! Felesleges. Mindegy, mit mondasz neki.
Annak se szabad bedőlni, ha egy kicsit abbahagyja az üvöltést. Nehogy fellélegezz ilyenkor! Ne reménykedj! Hiszen csak erőt gyűjt a folytatáshoz. Már biztos azt is megfigyelted, hogy több gyerek közül a nagyjelenetek során mindig csak az egyik aktív.
Nem tudni, mi az oka, hogyan szervezik így, de amíg az egyik „dolgozik”, a másik csendben figyel. Még senki se látott olyat, hogy két vagy három testvérre egyszerre jött volna rá a bolondóra. Szerintem pontosan tudják, hogy ha egyszerre csinálnák, kikészülnének a szülők. Hihetetlen stratégiai érzékkel rendelkeznek!
Tudnod kell azt is, hogy valamilyen rejtélyes ok miatt a kicsik képesek kiválasztani azokat a hiszti-helyszíneket, amelyek a legkellemetlenebbek a számodra. Például az autóban, de csak akkor, ha esélyed sincs rá, hogy félreállj; hivatalokban, miközben te sorban állsz, temetésen, vagy a nagyobb testvér évnyitóján. Az is valami törvényszerűség, hogy a nézőközönség számának csökkenésével egyenes arányban csökken a hiszti intenzitása.
…És ne tagadjuk, párszor közel vagy hozzá, hogy egy nagyot csapj a fenekére! Ilyenkor jusson eszedbe, hogy a gyerek nem a szülei bosszantására született. (Bár, ki tudja…) Aztán nem csapsz rá, persze, merthogy a pszichológusok, a gyermekvédelmisek… Apropó! Ne idegesítsd magad még azzal is, hogy gyerekvédelmi hivatal van, szülővédelmi meg nincs…
Egyébként érdekes, hogy minél több a gyermekpszichológus, annál több a kezelhetetlen, hisztis gyerek. A pszichológusok rendre jó tanácsokkal látnak el: például hogy a dackorszak során fejlődik a gyerek személyisége, meg kell ünnepelni, mikor a gyermek kiejti az első „nem"-et, engedni kell az önakarat megnyilvánulását, választási lehetőséget kell adni…
Gyanítom, hogy e tanácsok csak álcázásul szolgálnak. A pszichológusok is tudják, hogy a dackorszak sohasem múlik el: csak azért állítják az ellenkezőjét, hogy ne add fel. Ja, és még egy fontos tanács: ne törődj azokkal, akik állítják, hogy az ő gyerekük egy angyal, és sosem hisztizik! Mondd ezt te is!
A kamaszokkal kapcsolatban más a helyzet. Ilyenkor tudni kell, hogy ebben a korban még gyökeresen az ellenkezőjét teszik annak, mint amit te jónak látsz. Előfordulhat, hogy a gyermeked csak azért festi lilára a haját, és tetováltatja a kezét, mert megtiltottad neki. És mivel mindig az ellenkezőjét akarja annak, amit te, jó megoldásnak tűnik, ha te fested lilára a hajad, és tetováltatod a karodat. Persze, így fennáll a veszélye annak, hogy zöldre festi a haját, és a lábát tetováltatja...
Fel kell készülnöd arra is, hogy a legintenzívebb beszélgetés így hangzik köztetek:
„– Hová mész?
– El.
– Kivel?
– Valakivel.
– Mit fogtok csinálni?
– Semmit.
– Mikor jössz haza?
– ..."
És ne kapj sírógörcsöt, ha az utcán egy lépéssel mindig mögötted vagy előtted halad, de sose melletted. Tudomásul kell venned továbbá, hogy a legelemibb kérdéseidre sem kapsz választ tőle. Ha véletlenül mégis megszólal, csak azért, hogy visszabeszéljen. Azt pedig ezekben az években sose kérdezd meg tőle, hogy „mindig tiéd az utolsó szó?", mert erre az egy kérdésre biztos, hogy válaszolni fog.
Hidd el, nincs az a szülő, aki párszor ne akart volna kiszaladni a világból a tinédzser gyermeke hülyeségei miatt! És nincs olyan se, aki ne sírta volna vissza azt az időt, mikor a kicsikéje még azért hisztizett, mert a szupermarketben nem kapott nyalókát. Tudd meg: tökéletes szülő nincs. Soha ne tedd fel azt a kérdést, hogy hol rontottam el! Nehogy magadat hibáztasd! Dackorszak tőled függetlenül is van.
Vigasztalásul emlékezz arra, mikor a te kamaszkorodban neked mondták a szüleid: „Egész nap csak fekszel, nem segítesz semmit! Hogy nézel ki már megint? Neked sohasem kell tanulnod? Nem maradhatsz ki olyan sokáig!” Lehet, hogy azóta kitűnő eredménnyel fejezted be a tanulmányaidat, rendesen dolgozol, és valószínűleg nem lila a hajad se…
Még nincs hozzászólás