Fuss, csak fuss!
Hirtelen megtorpantam az erdőben, zajt hallottam. Amióta futok, hozzászoktam a másféle zajokhoz, megszoktam, hogy emelkedőnél ne nézzek hátra (nem egy rém rohan utánam, hanem a saját tüdőm zihálását hallom), hogy a különböző árnyak előttem valójában nem támadó állatok, hanem falevélkupacok vagy elpottyantott lótermékek, hogy a furcsa füttyszerű hang nem nekem szól, hanem például egy másik mátyásmadárnak.
Szóval ezekhez már hozzászoktam, de ez a zaj másfélének tűnt.
Abban a pillanatban, ahogy kimondtam magamban, már láttam is a zörgés okát. Három őzike galoppozott át az erdei úton. Három pöttyös, finom léptű és csodálkozó tekintetű őz.
Melyek szintén megálltak egy pillanatra, ahogy észrevettek. Az egymásra bámulás nem tartott tovább néhány másodpercnél, de azóta is sokszor eszembe jut, amikor elfáradok, vagy nincs kedvem elindulni.
Mint ahogy az a mondat is gyakran felrémlik, amit Monspart Sarolta tájfutó-világbajnok bízott rám egy beszélgetésünkkor. Azt mondta, elfáradni ér, de belefáradni sohasem! Igyekszem ehhez tartani magam, többek között azért is, mert van egy célom, és ebből nem szeretnék engedni.
Az ember oly sok kompromisszumot kénytelen megkötni a mindennapokban, oly sokszor kell ezért vagy ezért letérni az útról, amin haladni szeretne, legalább itt nem kell meghajolni semmi előtt.
Még akkor sem, amikor fáj. Mert hát megeshet ez is. Függetlenül attól, hogy alaposan bemelegítesz, hogy futás után hosszan nyújtasz. Fájhat a derék, a térd, a csípő, néha görcsölhet a vádli, és eleinte lehet olyan izomlázad is, amire sokáig fogsz emlékezni.
De idővel megtanulsz különbséget tenni kis és nagyobb fájdalom között, rájössz, melyik orvosolható krémmel, melyikhez érdemesebb más szert használni, megtanulod kezelni és érezni a testedet. Majd utánaolvasgatsz, olyanoktól kérsz tanácsot, akik rendszeresen futnak (biztos van ilyen a környezetedben), és szép lassan hozzászoksz a terheléshez.
Ami pedig a legfontosabb: elkezded jól érezni magad a saját bőrödben. Fogyni fogsz (figyelem, a túlsúlyosak mindenképpen kérjék ki orvos, személyi edző véleményét), javul az állóképességed, és elképesztő változások indulnak el a szervezetedben.
Ugyanis minden ciklikusan ismétlődő mozgás sajátos élettani változást eredményez az egész testben, az agyunkban is. Utóbbi esetében olyan biokémiai folyamatok indulnak el, amelyek segítenek túljutni a fájdalmon, sőt, örömérzetet okoznak.
A fizikai változások során először a szív és érrendszer adaptálódik, amelynek következtében a szív nagyobb erővel húzódik össze, így egyszerre több vért tud a keringésbe pumpálni, több oxigént tud a szövetekhez, sejtekhez eljuttatni.
Mindez pedig kedvező élettani változásokhoz vezet. A szív és érrendszer alkalmazkodása a rendszeres futás megkezdése után már 4-6 héttel bekövetkezik.
Kedvező anyagcsere-, légzőszervi, kiválasztórendszeri, hormonális és idegrendszeri változások is bekövetkeznek. Karbantarthatjuk a vérnyomásunkat, a vércukorszintünket, de a futás támogatja az alvási és a táplálkozási funkciókat, fokozza a növekedési hormon elválasztását, ami lassítja a öregedési folyamatokat.
Utóbbit személyes példámmal is alá tudom támasztani: ismerőseim mostanában nemcsak azt jegyzik meg, hogy mennyit fogytam, hanem azt is, hogy fiatalodtam. (Ezt a bókot köszönettel mindig jól bezsebelem.)
A rendszeres futás erősíti az első és hátsó combizmokat, a vádlit, a farizmokat, remek társ a cellulitisz elleni harcban. A megfelelő testtartással végzett kocogás erősíti a hátizmokat, így a testtartásra is kedvező hatással van.
És még mindig nincs vége a jótékony hatások felsorolásának.
Mert mindeközben nem csak fizikai állóképességünk javul, amelyre egyébként a hétköznapokban is nagy szükségünk van, de a mentális állapotunk is változni fog.
Próbáld csak ki, hogy egy stresszes nap után, levezetésként, mit művel a futás a gonddal, a stresszel! Egyszerűen kiradírozza őket a fejedből – nyilván átmenetileg –, de meglátod, hogy a mozgás után kevésbé fogsz aggódni. Képes leszel könnyebben és egészségesen elengedni a problémákat.
De az is megtörténhet, hogy megoldásokat is kapsz: velem gyakran megesik, hogy furcsa, kreatív ötleteim támadnak futás közben. Sokszor hallom azt is, hogy jó nekem, mert kifutom magamból a gondokat. Lehet, hogy így van, de az a nagyszerű dologban, hogy ezt te is megteheted!
A lábad mindig kéznél van, egy póló, egy laza nadrág és egy jó minőségű sportcipő csak akad otthon. Ha nem, legalább az utóbbiba érdemes beruházni. Aztán már csak idő, elszántság és biztatás kell hozzá. És kitartás.
De tudnod kell, nem vagy egyedül! Bármerre is nézel, bármerre is indulsz, egy futóval mindig találkozol. Aki ugyanazt éli át, mint te, aki ugyanúgy indult el, mint te, és aki ugyanúgy rója a métereket, kilométereket, mint te.
Ott lesz akkor is, amikor segítségre szorulsz, amikor az örömödet szeretnéd megosztani. Mert a futás erről is szól. Csapatról, ahova tartozol, társaságról, amellyel közös nyelvet beszéltek.
A következő részben azokról az eszközökről írok, amelyek azt segítik, hogy minél egészségesebben és könnyebben futhass!
Addig pedig ne feledjétek: elfáradni ér, belefáradni nem! Hajrá, mindenki!
Még nincs hozzászólás