Fordított életritmusban
Akkor indulnak el otthonról, amikor a szüleiknek anno már rég haza kellett érniük egy-egy esti programról. Fordítva élnek a mai kamaszok? S ha vége a vidám tizenéves időszaknak, és dolgozni kezdenek, hogyan állnak majd át nappali üzemmódra?
Alvás helyett buliznak, kocsmáznak, tanulnak, sorozatot néznek, olvasnak, számítógépes játékot játszanak, vagy a Facebookon lógnak. Napközben alszanak (esetleg pár óra alvás után félkómásan iskolába/egyetemre mennek). Kora délután kezdenek éledezni, majd este kezdődik minden elölről. Így zajlik az átlagos végzős gimnazista, egyetemista egy napja – tartja a közvélekedés –, különösen nyáron, és a fesztiválszezonban.
Élvezni az életet
Kristóf az egyik budai gimnázium végzős diákja, gazdasági informatikusnak készül. A Corvinus Egyetemre jelentkezett, ahová nagyon nehéz bejutni, mégsem fél attól, hogy nem veszik fel: „Akkor halasztok egy évet, közben lesz időm nyelvet tanulni, például spanyolt, illetve talán elmegyek egy mixer-bartender suliba, azt nagyon élvezném. Jól bírom az éjszakázást, akár 48 órát is elvagyok alvás nélkül, nem hiszem, hogy gondot jelentene egy ilyen munka” – jegyzi meg.
Ha semmi dolga sincs, akkor se nagyon fekszik le hajnali három előtt, mondván, a nagy melegben csak délután vagy este tud tanulni. Utána, lazításképpen X-boxozik, vagy kosármeccs-közvetítéseket néz. „Az amerikai bajnokságok az időeltolódás miatt gyakran reggel hétig is eltartanak. Amikor pedig fesztiválozunk, napokig alig alszunk, utána meg, persze, egyhuzamban rengeteget.”
A szülei előtt nem kell titkolóznia, megállapodtak, hogy amíg nem romlanak az eredményei, akkor fekszik és kel, amikor neki tetszik. De vajon mi történik, ha az éjszakázás után suliba kell menni? „Valahogy, nagy nehezen felkelek, aztán az első két órát általában félkómás állapotban töltöm: híreket olvasok a telefonomon, csetelek.”
Sok kortársához hasonlóan meg van győződve arról, hogy nem tudna (és nem is akar majd) reggel kilenctől este hatig egy irodában ülni: „a saját magam főnöke szeretnék lenni, vagy maximum az egyik barátomnak dolgozni. Én szeretnék döntéseket hozni, anélkül, hogy bárki beleszólna, mit, mikor és hogyan csináljak. Úgyis a végeredmény a lényeg.”
Egyáltalán nem tart attól, hogy a mostani éjszakázásnak következményei lesznek, ha bekerül a munka világába. Ugyanakkor tisztában van azzal, hogy a szervezetére talán nincs jó hatással a fordított életritmus, de megjegyzi: „Fiatalon kell élvezni az életet. Mindenki más is így csinálta, mégis túlélte. Én miért ne tenném?”
A nem alvás veszélyei
Jóllehet Kristóf kérdése költői, Dr. Szakács Zoltán, a Honvéd Kórház neurológus osztályvezető főorvosa, alvásszakértője mégis határozott érveket tud felhozni a tartós éjszakázás ellen. „Az alvást tiszteletben kell tartani. Ugyanolyan szüksége van rá a szervezetünknek, mint a jó levegőre, vagy a friss vízre. A tartós nem alvás később komoly problémákhoz vezethet: kognitív és pszichés zavarokhoz, depresszióhoz, inszomniához. Az extrém, nagyon hosszú ideig tartó alváskimaradásba még bele is lehet halni.”
Elsőre ez így elég ijesztően hangzik: a doktor úr azért hozzáteszi, hogy az éjjel kimaradt alvást ugyan be lehet pótolni nappal, de a szervezetünk működése szempontjából fontos alvás-stádiumok olyankor nem jelentkeznek.
„Napközben se az álomszakasz (REM), se a lassú hullámú, mély alvás nem alakul ki, ezáltal elmarad az aznapi memória-konszolidáció, illetve jóval kevesebb hormon termelődik. Ennélfogva az ébren töltött éjszaka károsodásait majd csak következő éjjel tudja helyrehozni a testünk és az agyunk.”
Ezért van az, hogy a fesztiválok egyhetes bulizását körülbelül 3-5 napba telik kihevernie a fiatal szervezetnek: ennyi idő kell a regenerálódáshoz, amíg a belső óránk, ami az egész rendszer szabályozásáért felel, visszaáll normál üzemmódba.
„Ettől függetlenül, ha úgy hozza az élet, a szervezetünk tudja kezelni a huzamosabb ideig tartó éjszakázást. Ehhez egy 18–25 éves fiatalnak, ugyanúgy, mint egy felnőttnek, minimum öt óra éjjeli alvásra van szüksége” – tudjuk meg a főorvostól. Bár a fontos, mélyalvásos szakasz (amely az alvás első harmadában jelentkezik) ilyenkor is elmarad, az agy még fel tud készülni másnapra, nem romlik a koncentrációs képesség, bonyolult feladatokat is gyorsan meg tudunk oldani, és a diákok képesek az előzőleg elsajátított anyag visszamondására. Csakhogy ez nem elég. Az ideális, pihentető alvásmennyiség 7 óra, és éjjel.
Nem a jelenben élnek
Perczel Tamás, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium biológia-kémia szakos tanára szerint, ha sikerülne is a diákoknak napi hét órát aludniuk, az sem lenne elég. „A jelenség nem új keletű, már öt-hét évvel ezelőtt is észrevehető volt a végzős diákok kialvatlansága, fáradtsága – ami inkább aggasztó az utóbbi időben, az a notórius elalvók száma, illetve akár egész osztályok fásultsága.”
Hozzátette, hogy a mai, túlpörgetett világban ilyen alváshiány mellett nagyon sok, változatos ingerre van szükségük a gyerekeknek ahhoz, hogy képesek legyenek ébren maradni és koncentrálni. Jóval nehezebb őket bevonni, a figyelmüket az órai anyagra irányítani, ami nagy kihívások elé állítja a tanárokat is: „éreztem már úgy, az üveges tekinteteket és a padra borult fejeket látva, hogy itt már az sem segítene, ha kézen állva magyaráznék”.
A tanár úr a felborult életritmussal együtt járó, súlyos problémának tartja azt is, hogy a diákok képtelenek igazán elmélyedni valamiben, nem igazán kitartóak, csak a felszínes érdekességekre figyelnek – vagy azokra sem. „Tíz évvel ezelőtt az órai filmnézés még feldobta őket, ma ez nincs így: annyi filmet, sorozatot, monitort néznek napközben és éjszaka, hogy már nem köti le őket egy izgalmas vetítés. Sajnos hozzászoktak, hogy olyankor nem kell gondolkozni…”
A gyerekek folyamatos „csúszásban” vannak a saját életükhöz képest. A felborult életritmus, illetve a rohanó világ elvárásai azt eredményezték, hogy nem a jelenben élnek. „Biológiaórán még az is a következő órai történelem felelésre készül, aki egyébként biológiából érettségizik. De halogatja a készülést, mert az érettségi még odébb van.” Aki ezt szokja meg, az később is nehezen éri majd utol magát.
Az alváshiány és a fáradtság miatt a diákok nehezen képesek egy bizonyos dologra összpontosítani, lassabban tanulnak, rosszabb hatásfokkal, valamint elaprózzák a figyelmüket.
A megoldásokról, ötletekről beszélgetve Perczel Tamás kijelentette, a legfontosabb, hogy segítsünk a gyerekeknek: „Lényeges tudatosítani bennük (akár a szülőnek, akár a tanárnak), miért probléma az, hogy nem alszanak, és nincsenek igazán jelen az életükben. El kell magyarázni nekik, hogy ez az önpusztító folyamat nem vezet sehova, és nem olyan egyszerű kitörni az ördögi körből, mint ahogy ők gondolják. Úgy viselkednek, mint az egyszeri favágó, aki nem akart időt veszíteni a fejszéje élezgetésével, nem foglalkozott vele, így háromszor olyan lassan végzett a fák kivágásával. Ha ezt megértik, akkor belátják, mire jó egy-két óra délutáni alvás, vagy tanulás előtti rövid relaxáció, és szívesebben pihennek.”
Még nincs hozzászólás