Föld körüli nászmenet
Májustól elkezdődött az esküvői szezon. Nálunk reneszánszát éli az esküvő-divat, örömmel és izgalommal várjuk, hogy meghívást kapjunk egy jó kis - lehetőleg vidéki - lakodalomba. De nézzünk most szét a szélrózsa minden irányában, hiszen ahány táj, ahány nép, annyiféle sokszínű ceremónia, hagyomány, ajándékozási szokás. Éljen az ifjú pár!
Gyönggyel vagy anélkül
A Fülöp-szigeteken úgy tartják, hogy ha a menyasszony az esküvői bevonulásakor rálép a vőlegény lábára, akkor a férjnek egy szava sem lesz az egész házasság alatt. A ceremónia során a menyasszony fátylát – az összetartozás jelképeként –, a vőlegény vállához tűzik, majd egy díszes, gyöngyökkel kirakott szalaggal fogják körül a leendő házastársakat.
A vas és bronz jegygyűrűk voltak a legnépszerűbbek a rómaiaknál. Úgy gondolták, hogy ezek fejezik ki legjobban a hosszan tartó házasságot.
A középkorban, akik nem tudták megfizetni az ékszereket, félbetörtek egy ezüst- vagy aranyérmét, s a felét a párjuknak ajándékozták. E hagyomány a 19. századig élt: sok menyasszony nyakán volt selyemszalag, amelyen ott csillogott a fél érme.
A magyar népi kultúrában gyűrű helyett a jegyajándék mutatta az összetartozást. Ez tájegységenként változott, lehetett például faragott fésű, hímzett kendő, kalapdísz. Magyarországon a 20. században terjedt el az a szokás, hogy a lánynak gyűrűt adnak szerelmi ajándékul. Egy lány több ajándék - általában ezüst - gyűrűt is viselhetett egyidejűleg, akár más-más udvarlóktól is. Később ezeket cserélte fel a legkomolyabb udvarló rangosabb aranygyűrűjével. Az a szokás, hogy az esküvőn a menyasszony is gyűrűt húz a vőlegény ujjára, csak a II. világháború után terjedt el Európában, Amerikából.
Szó sem lehet azonban gyöngyös szalagról vagy ékszerről egy mexikói lagziban! Mivel ott megkövesedett könnycseppeknek tartják a gyöngyöket, a menyasszony – boldog házassága érdekében – nem hordhat ilyesmit.
Kölcsönös ajándékozás
Japánban a fehér a gyász színe, így a lányok feketében mennek férjhez. A házasulandó pár minden meghívottnak köteles valamilyen szép ajándékot adni: kristálypoharat vagy minőségi dísztárgyat. Cserébe a vendégek az ajándék értékének legalább kétszeresét érő nászajándékot nyújtanak át az ifjú párnak.
Svédországban pedig napjainkban is pénzt tesznek a menyasszony cipellőjébe a szülei, ezzel sugallva, hogy a menyasszony az új életében sem maradhat pénz nélkül.
Életfa a tortában
Az emeletes esküvői torta valószínűleg abból a középkori szokásból ered, hogy az ifjú párnak a lakodalmon a magasra halmozott édes sütemények felett kellett megcsókolnia egymást. Persze a halom nem borulhatott fel!
A Bermuda-szigeteken élő szép hagyomány szerint a többemeletes esküvői gyümölcstorta tetejére nem a nálunk megszokott, az ifjú párt szimbolizáló marcipánfigurákat teszik, hanem egy igazi, élő kis cédrusfát. A fának gyökerei is vannak, és életben kell tartani. Növekedésével ugyanis azt jelképezi, hogy az idő múlásával az ifjú pár szerelme egyre erősebb lesz.
Ami a menyasszonyi ruhát illeti, a 19. század első évtizedeiben az esküvői ruhák beszerzése azt jelentette, hogy a jegyesek és jelen lévő családtagjaik új ünneplőt viseltek a nagy napon - anyagi lehetőségeikhez képest a legjobbat. A menyasszonyok bármilyen színösszeállítást választhattak. Általában a praktikus szempontok döntöttek: drága, jó minőségű anyagot kerestek, hogy új ruhájukat a későbbiekben is viselni tudják ünnepi alkalmakkor. Emiatt a fehér színű ruha ritka választás volt, hiszen a kezdetleges mosási módszerek miatt nagyon hamar tönkrement. A fehér menyasszonyi ruha elterjedése Viktória angol királynő 1840-es esküvőjével kezdődött, aki drága, fehér csipkeruhát választott a jeles napra. Az esküvőről készült képes tudósítások elárasztották a sajtót, egész Európában divatba hozva ezt a színt. A 20. század hetvenes éveitől vált szokássá az, hogy a menyasszonyok olyan különleges szabású esküvői ruhát vettek fel, amelyet többet nem viselhettek.
Punk vagy vintage is lehet
Az esküvői stílusok egyik véglete a gót stílusirányzat, mely az Egyesült Királyságból indult el az 1980-as évek elején. A punk stílus egyik válfajaként jelent meg nemcsak az öltözködésben, de a zenében is. A jellemző fekete ruházat, az extravagáns smink és hajszín talán furcsának tűnik, de élő gyakorlat az esküvői divatban is.
A másik véglet a vintage stílus, mely az 1920-as évek jegyeit viseli magán. A tárgyak összhatásukban régiesnek vagy használtnak tűnnek, s a pasztellszínek dominálnak. A századelő divatját idéző selyemruhákhoz remekül illenek a vintage csipkék és ékszerek.
De esküdjünk bármilyen helyszínen, akármilyen stílusban, tartsuk szem előtt George Sand örök érvényű szavait: ’A szerelem, a hit, a kölcsönös tisztelet – ha mindez nincs meg a házasságban, úgy nem egyéb az, mint rabszolgaság, gyalázat és kétségbeesés.’
Még nincs hozzászólás