Figyelj a belső hangokra!
Mi az a hatodik érzék? Hol keletkezik? Jelent valamit, vagy csupán értelmetlen zagyvaság? Megérzéseink valóban üzennek nekünk? S ha igen, mit? Meg lehet fejteni az efféle bizonytalan intuíciókat? Lehet őket fejleszteni?
Egyáltalán létezik ez a hatodik érzék? A legtöbb ember egyetért abban, hogy létezik. Tapasztalatból tudjuk, hogy az öt érzék, tehát a hallás, látás, tapintás, szaglás és ízlelés képességén túl is jut el hozzánk információ. Nincs ebben semmi misztikus.
A megérzés nincs összefüggésben a mágiával, sokkal inkább a tudattal, öröklött képességekkel, egyes kutatók szerint egyfajta pszichogénnel, Jung szerint a kollektív tudattalannal és a tapasztalattal. Életünk folyamán tudatalattinkban rengeteg információt tárolunk emberekről, dolgokról, helyzetekről.
Az intuíció azt jelenti, hogy ez a tudatalattiban tárolt anyag mobilizálódik és újraértelmeződik érzéseinkben. Hívhatjuk ezt belső hangnak, figyelmeztetésnek, álomnak akár.
A TITOKZATOS AGYFÉLTEKÉK
Az ember bal agyféltekéje valamivel nagyobb, mint a jobb. A bal agyféltekében találhatók a beszéd megértésének és használatának, a logikus gondolkodás képességének központjai. A bal agyfélteke hangsúlyosabbá válása emberré válásunk döntő lépésének számított.
A jobb agyféltekénkkel fedezzük fel viszont a beszéd hangsúlyait, a szavak mögötti közlendőt, a jobb agyfélteke veszi tehát az úgynevezett metakommunikációt. A jobb agyfélteke az ősibb, az ösztönösebb, ehhez kapcsolódnak az érzelmek, ez reagál elsősorban a lélektani veszteségekre.
Az agynak ez a területe működik fokozottabban éjszaka, és oldott, fellazult állapotokban is.
A REJTÉLYES ÁLMOK
Az emberiség ősidőktől kezdve meg van győződve arról, hogy az álmok jelentőségteljesek. A tudomány ma azt feltételezi, hogy lelkünk tudattalan világa legjellemzőbben álmainkban mutatkozik meg, és sokszor fontos jelzést ad arról, mit kellene végre belátnunk, abbahagynunk vagy elkezdenünk.
Álmodás közben ugyanaz a folyamat zajlik le bennünk, mint meditáció közben. Az álom tehát az agy nyugalmi állapotában jön elő, segít abban, hogy a napi stresszt feldolgozzuk. Néhány problémát este megoldhatatlannak látunk, reggel pedig már a megoldást is tudjuk.
Miért van ez így? Mert álmaink mi magunk vagyunk. A szakemberek egyetértenek abban, hogy szerveinknek, sejtjeinknek nincs szükségük sem alvásra, sem álmodásra. Egyetlen szervünk, amelynek szüksége van erre, az agyunk.
Valószínű, hogy álmaink kompenzálják, kiigazítják tudatos cselekvéseinket, szándékainkat. Kísérletek bizonyítják, hogy ha az embert rendszeresen felkeltik, amikor álmodni kezd, ha tehát nem hagyják álmodni, megbetegszik.
Mivel ezekben az álomszakaszokban egyértelműen a jobb agyfélteke az uralkodó, álmaink érzelmekkel, tudat alatti tartalmakkal telítődnek. Aki tehát képes visszaemlékezni az álmaira, és értelmezni azokat, sok hasznos információt szerez saját belső világáról. Mondhatjuk úgy is, képes hallgatni a megérzéseire.
MEGLEPŐ VÉLETLENEK
C. G. Jung szinkronitásnak nevezte az élmények, gondolatok véletlenszerű találkozását. Amikor például eszünkbe jut egy rég nem látott ismerős, aki ugyanebben a pillanatban telefonál. Furcsa, de igaz: az ilyen véletlenek általában akkor jönnek, amikor a legnagyobb szükségünk van rá: halál, válás, szakítás, születés alkalmával.
Valószínűleg ennek az az oka, hogy az ilyen helyzetekben, időszakokban érzékenyebbek vagyunk, jobban figyelünk a megérzéseinkre. Sajnos előfordul az is, hogy negatív eseményt jeleznek a véletlenek. Egyik olvasónk például azt írta, hogy két évvel ezelőtt halt meg az édesanyja.
A betegsége nagyon hirtelen jött, mert korábban semmi panasza nem volt. Előtte folyamatosan késztetést érzett arra, hogy meglátogassa. Egyszer meg is tette. Amikor elbúcsúztak, és a mama a balkonról integetett, megint érezte azt a furcsa bizonytalanságot – pedig látszólag minden rendben volt. Aztán az édesanyja beteg lett, és nem sokkal rá meghalt.
Mi lehet ennek az oka, kérdezte? Valószínűleg az, hogy ilyenkor a külvilágból érkeznek felénk olyan jelzések, amelyeket nem a tudatunkkal, hanem jobb agyféltekénk tudat alatti receptoraival érzékelünk, mintegy átsuhan bennünk, de realizálni, bal agyféltekénk számára értelmezni csak akkor tudunk, amikor az esemény valóban bekövetkezik.
HOGYAN EDDZÜK MEGÉRZÉSEINKET?
Írjunk le mindent!
Néha napokat, heteket gondolkodunk egy probléma megoldásán. Belső hangunk azonban tudja a megoldást. Mivel pedig nyomás alatt állunk, nem vesszük észre a jelzéseket. Gyakran az értelem nem engedi a tudatalatti felszínre jutását.
Ezt a kényszeres kontrollt kikapcsolhatjuk az „automatikus írás” technikájával. Írj le mindent egy papírra, ami valamilyen kérdésről az eszebe jut, mindent, még azt is, amit butaságnak tartasz. Engedd, hogy a gondolatok, érzelmek szabadon áramoljanak.
A megoldást megtalálod a papíron a sorok között. Egyet azonban nem szabad elfelejtetni! Sokan összekeverik az intuíciót az erősen kívánt dologgal. Ha rendszeresen edzed a megérzéseidet, elkerülheted a hasonló csapdákat. Minél több tapasztalatot gyűjtesz, annál kisebb a tévedés esélye.
Gyakoroljuk az álomfejtést!
Este próbáljunk meg teljesen ellazulni. Ne nézzünk akciófilmet, ne olvassunk izgalmas krimit. Elalvás előtt gondoljunk intenzíven a megoldandó problémára. Például: helyes-e, ha aláírom a szerződést, vagy megbízhatom-e valakiben?
A választ egy álomképből fogod megtudni. Soha ne vegyük elő az álomfejtő lexikont, mert az könnyen rossz irányba vihet. A szimbólumok ugyanis egyszerű séma szerint születtek, és nem vonatkoztatható minden egyes emberre.
Sokkal fontosabb a hangulat, a lelkiállapot, az érzés, amit az álom hátrahagyott. Hogy érzed magad reggel: vidám, boldog, vagy éppen rosszkedvű, szorongó vagy? Majd gondolkodj el azon, honnan jön ez az érzés, és mit jelenthet.
Legyünk nyitottak!
Gondoljunk például arra a problémára, amit szeretnénk megoldani, és legyünk nyitottak, higgyünk abban, hogy a nap folyamán a legváratlanabb pillanatban megkaphatjuk valahonnan a választ. Lehet, ez egy újsághirdetés, egy dal szövege a rádióban, vagy egy véletlenül meghallott beszélgetés.
Még nincs hozzászólás