Festő szökésben
Harmincnyolc évet élt. Élete tele botránnyal, rendőrségi feljelentéssel, letartóztatással, egy gyilkossággal és sok-sok szökéssel. Egyetlen, saját kezűleg szignált műve Máltán látható. Caravaggio, eredeti néven Michelangelo Merisi 1571-ben valószínűleg Milánóban született, s csak az 1576-ban ott dühöngő pestis elől menekült családja a közeli Caravaggio nevű kisvárosba.
Apja Francesco Sforza építésze volt, anyja is nemesi családból származott. Van, aki nehezményezi, hogy a barokk festészet nagy hatású művészének kalandos életútjáról többet tud az átlagos múzeumjáró, mint a művészetéről, hogy a sok botrány árnyékot vet a művekre – s lehet is ebben valami. A budapesti Caravaggiótól Canalettóig című kiállítás tavaly egyenesen bemutatta, felsorolta a művész rendőrségi jegyzőkönyveit. De Caravaggio békétlen egyénisége nélkül minden bizonnyal nem volna ilyen különleges a festészete.
Abban a korban, amikor a vallási témákat szinte kötelezően lengte be a magasztosság szelleme, és az alakok idealizált teremtményekké lettek, Caravaggio a bibliai jelenteket világi és földi felhangokkal festette meg. Munkamódszere sem hasonlított kora szokásaihoz, nem készített a látványt szigorúan pontos perspektíva-rajzokba szorító vázlatokat, terveket, mindig modellek után festett. Amíg erre nem volt pénze, önmagát helyezte a középpontba. Később pedig mindig beállította az ábrázolni kívánt jelenetet, lehetőség szerint drapériát vont köréjük, s azt festette, amit látott. Ha a modell lába piszkos volt, ha seb, esetleg kiütés csúfította a bőrét, azt sem tüntette el. Ez természetesen sokaknak nem tetszett, s Caravaggio csak magas egyházi, néha egyenesen pápai pártfogóinak köszönhette, hogy ezért nem érték komoly retorziók.
Mindenesetre érdekes jelenet lehetett, amikor valamely frissen elkészült képén az emberek felismerték az utcai csavargót és a római éjszakai élet több kétes figuráját, a prostituáltakról már nem is beszélve. A legnagyobb botrányt Rómában a Mária halála című képe okozta, amelyen Krisztus anyjának halálát nemcsak minden pátosz nélkül, a legnagyobb realizmussal ábrázolta, de ráadásul a modellnek felkért nőben felismerhető volt Róma egyik legnépszerűbb örömlánya. Az egyházi megrendelők visszautasították a festményt, amely így a mantovai herceg gyűjteményébe került. Jó szemű elemzők szerint az Emmausi vacsora Londonban található változatán valószínűleg ugyanaz a fiúprostituált látható, immár Krisztus képében, aki a Diadalmas Ámor című festményen mezítelen Cupidóként vigyorog a néző képébe.
Caravaggio művészete azonban mindezen vonások ellenére lenyűgözte a hozzáértőket, s pártfogói nemcsak megbízásokkal látták el, de törvény előli menekülését is gyakorta elősegítették. Amikor 1606-ban egy verekedés során, amiben egyébként maga is megsérült, megölte ellenfelét, az egyik leghatalmasabb család, a Colonnák védelmét élvezte, az ő oltalmuk alatt jutott le Rómából Nápolyba. Mivel itt is összetűzésbe keveredett a törvénnyel, 1607 júliusában Máltára menekült, ahol Alof de Wignacourt, a lovagrend nagymestere (1601–1622) számos képet rendelt tőle. Sőt, egy évvel később felvették a Máltai Lovagrendbe is.
A lovagrendbe a felvételt igen szigorú szabályokhoz kötik. Tag kétféleképpen lehet valaki: születési jogánál fogva, „di giustizia”, vagy érdemei, „di grazia” miatt. Caravaggio természetesen csak ez utóbbi következtében lehetett tag, s az ő motivációját meg is értjük. Annál kevésbé a Lovagrendét, vajon miért fogadta be az igen rossz reputációjú festőt. Minden új tagnak komoly összeget kellett a felvételért fizetnie, a festő e belépőt a lovagrend védőszentjéről készült, Keresztelő Szent János lefejezése című művével rótta le. A hatalmas, 360x520 cm-es vászonra festett olajkép – amelyen a kivégzés előtti pillanat egyszerű brutalitással ábrázolt börtönjelenete látható – ma is az oratórium központi helyén a vallettai katedrális féltett kincse. Ez az egyetlen aláírt képe, szignóját azonban nem valamelyik sarokba tette, hanem a kép közepén, a Szent János torkából kifolyó vérrel, azaz vörös festékkel írta alá, s nem a Caravaggio nevet, hanem rendbéli nevét, a „Fr Michelangeló“-t használta.
Caravaggio rendbeli felvételéért maga a Nagymester, Alof de Wignacourt kampányolt erősen, aki valósággal imádta a festő művészetét, és meg volt győződve róla, hogy a rend halhatatlanságát biztosíthatja művészete révén. Voltak kortársak, akik kevésbé patetikusan fogalmaztak, szerintük egyszerűen csak arról volt szó, hogy Caravaggio kétszer is valódi remekművű portrét festett Wignacourt-ról, aki azzal fizette ki, hogy felvétette a rendbe.
A két kép közül az egyik a történelem során elveszett, egy Domenico Corso által festett, korabeli másolatban ismerjük csak. Ez a Nagymestert ülő helyzetben ábrázolja, a rend jellegzetes keresztjével díszített ruházatban. A másik festmény, amely ma Párizsban, a Louvre-ban látható, teljes páncélban, fegyverzettel mutatja, s tudjuk, hogy a Nagymester 1622-ben bekövetkezett halála után az örökösök vitték Franciaországba, ahol 1670-ben a Napkirály, XIV. Lajos vásárolta meg „un portrait d’un grand maistrefait par Michel Lange” 14 300 livre-ért.
Caravaggio nem sokáig élvezte a máltai vendégszeretetet, hamarosan itt is verekedésbe keveredett, amelyben egy lovag súlyosan megsebesült. Ennek következtében 1608. december 1-jén „levágták a rendről, mint egy rohadt és bűzös végtagot” – ahogyan ez a kizárásról készült korabeli dokumentumban áll. Letartóztatták, börtönbe is zárták, de hagyták megszökni, így kevésbé blamálta a rendet és a Nagymestert. A festő Máltáról Szicíliába szökött, majd visszatért Nápolyba, ahol újra a Colonnák pártfogását élvezte, akik megpróbálták elintézni számára a pápai kegyelmet, hiszen a festő Itáliában még mindig szökésben volt.
Egy nápolyi fogadóban üldözői rajtaütöttek, és súlyosan megsebesítették. Felgyógyulása után, 1610 nyarán a pápai kegyelemben reménykedve útnak indult Rómába. Porto Ercole kikötővárosban lemaradt a hajóról, amin minden holmija már fent volt. Itt halt meg 1610. július 18-án. Korábban úgy vélték, a tengerparton lehelte ki lelkét, de a művészettörténészek legújabb kutatásai szerint ágyban érte a vég, amit valószínűleg malária okozott. A pápa kegyelmet adó levele az elhunyta után két nappal érkezett meg.
Még nincs hozzászólás