Felülről láttam magamat
Hallottunk már olyat, hogy valaki a balesete vagy műtétje közben felülről látta a sebzett testét, de nem érzett fájdalmat vagy kétségbeesést. A beszámoló hihetetlen, félelmetes, mégis megnyugtató. Mert ha ez igaz, akkor az is igaz, hogy a testünk és a tudatunk különválik, és nem tűnünk el teljesen.
Bár egyre több beszámoló születik a testelhagyás történetéről, mégis megcáfolják a szakemberek a hitelességét. A szkeptikusok, orvosok, fizikusok azzal érvelnek, hogy az ilyen ’látomások’ pusztán a sokkban lévő agy neurológiai tünetei, amit az is bizonyít, hogy a jelenség előidézhető bizonyos agyterületek ingerlésével vagy kábítószerrel is.
A túlvilág csillogóbb
Ugyanakkor, akik visszatértek a fizikai halál állapotából a testükbe, azt állítják, hogy a testen kívüli életük sokkal élőbb, színesebb, ragyogóbb, mint az, amit itt hagytak, és nem is akarnak ebbe az életbe visszatérni. A valóság tehát szerintük az, hogy a földi lét csupán valami álom, a valódi létezés pedig a másik, amit spirituális lényekként élünk.
A végtelen létben szavakkal nem elmesélhető boldogságot éreztek, vagy akár azonosultak is ezzel a boldogsággal, maguk voltak a boldogság. Miközben totális békességben voltak, mindent egyszerre tapasztaltak, ami körülöttük történt, olyasmit is, ami sok ezer kilométerrel távolabb volt a fizikai testüknél. Tapasztalták más élők gondolatait, érzéseit, és egyszerre voltak tudatában a múltnak, jelennek és a jövőnek.
Anyja miatt tért vissza
Egy dokumentumfilmben nyilatkozik egy balesetet szenvedett nő, aki eszméletét vesztette a mentőben, amely a kórházba rohant vele, de elmondása szerint sosem volt még annyira tudatos. Átélte saját lényének halhatatlanságát, és úgy érezte, abban a testen túli fényességben van igazán otthon, és nem akar többé a teste korlátai között élni.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2022. évfolyama 8. számának 53. oldalán!)
Még nincs hozzászólás