Felülről láttam magamat
Hallottunk már olyat, hogy valaki a balesete vagy műtétje közben felülről látta a sebzett testét, de nem érzett fájdalmat vagy kétségbeesést. A beszámoló hihetetlen, félelmetes, mégis megnyugtató. Mert ha ez igaz, akkor az is igaz, hogy a testünk és a tudatunk különválik, és nem tűnünk el teljesen.
Bár egyre több beszámoló születik a testelhagyás történetéről, mégis megcáfolják a szakemberek a hitelességét. A szkeptikusok, orvosok, fizikusok azzal érvelnek, hogy az ilyen ’látomások’ pusztán a sokkban lévő agy neurológiai tünetei, amit az is bizonyít, hogy a jelenség előidézhető bizonyos agyterületek ingerlésével vagy kábítószerrel is.
A túlvilág csillogóbb
Ugyanakkor, akik visszatértek a fizikai halál állapotából a testükbe, azt állítják, hogy a testen kívüli életük sokkal élőbb, színesebb, ragyogóbb, mint az, amit itt hagytak, és nem is akarnak ebbe az életbe visszatérni. A valóság tehát szerintük az, hogy a földi lét csupán valami álom, a valódi létezés pedig a másik, amit spirituális lényekként élünk.
A végtelen létben szavakkal nem elmesélhető boldogságot éreztek, vagy akár azonosultak is ezzel a boldogsággal, maguk voltak a boldogság. Miközben totális békességben voltak, mindent egyszerre tapasztaltak, ami körülöttük történt, olyasmit is, ami sok ezer kilométerrel távolabb volt a fizikai testüknél. Tapasztalták más élők gondolatait, érzéseit, és egyszerre voltak tudatában a múltnak, jelennek és a jövőnek.
Anyja miatt tért vissza
Egy dokumentumfilmben nyilatkozik egy balesetet szenvedett nő, aki eszméletét vesztette a mentőben, amely a kórházba rohant vele, de elmondása szerint sosem volt még annyira tudatos. Átélte saját lényének halhatatlanságát, és úgy érezte, abban a testen túli fényességben van igazán otthon, és nem akar többé a teste korlátai között élni.
De akkor hirtelen meglátta kétségbeesett édesanyját, amint a kórházba igyekszik hozzá sírva, és úgy döntött, hogy az ő megnyugtatására inkább mégis visszatér a testébe.
Egy internetes videofelvételen Nádas Péter író beszél arról, hogy egy infarktusos állapottal járó fizikai halál miként „repítette át” önmagán túlra, ahol felismerte, hogy egész fizikai életében azt a körülírhatatlan tökéletességet és békét, megelégedettséget kereste, de csak akkor és abban a dimenzióban találta meg.
Meditációval is elérhető
De nem kizárólag egy baleset vagy betegség során tapasztalható meg a testenkívüliség élménye. Meditációval is át lehet surranni a másvilágra. Akik rendszeresen meditálnak, nagy eséllyel megismerik lényük végtelenségét, a béke, a csend és a határtalanság tudatát.
Egyik ismerősöm arról számolt be, hogy egy meditáció közben kívülről látta önmagát, amint épp elernyed a teste, elalszik és álmodni kezd. Azt is pontosan látta kívülről, hogy mit álmodik.
Egy másik alkalommal azt tapasztalta, hogy egyszer csak hatalmasra nő a lénye, oszlani kezd, miközben hömpölyögve, pulzálva forog. Látta a testét a földön kuporogva, mintha egy kis gyűrött rongydarab lenne, de képes volt szeretetet érezni iránta.
Ezután azt tapasztalta, hogy a ’dolog’, ami a saját tudata, mintha szürkévé, semmilyenné vált volna, majd hirtelen felbukkant benne egy lágy, meleg fény, és olyan mérhetetlen szeretet öntötte el, amilyet a földi síkon képtelenség megtapasztalni.
Akkor mintha üzenetet kapott volna, mintha valakik odaátról biztosították volna, hogy végtelenül szeretve van, és minden a legnagyobb rendben van, és nincs miért aggódnia az életében, hiszen lénye halhatatlan, végtelen és határtalan.
Kísérlet a testelhagyás igazságáról
A kaliforniai Charles T. Tart professzor, aki a 70-es években létrehozott transzperszonális pszichológia egyik alapító tagja, érdekes kísérletet végzett a testelhagyás lehetőségének bizonyítására, melyet a Journal of the American Society for Psychical Research tudományos lap is leközölt.
Tart professzor egy olyan hölgy testelhagyásának igazát vizsgálta, aki állítása szerint meditáció útján képes kilépni a testéből. A kísérlethez berendeztek egy szobát, volt benne egy ágy, az ágy fölött magasan egy polc, a szoba falán megfigyelőablak, ahonnan a kísérlet vezetői végig figyelemmel tartották a hölgyet. Miss Z. mindvégig az ágyon feküdt.
A feladata az volt, hogy anélkül hogy elmoccanna a helyéről, olvassa el és mondja vissza a magasban lévő polcon elhelyezett papírlapon lévő ötjegyű számot. Miss Z., amint visszatért a testébe, pontosan visszamondta a számsort, mely a 25132 volt. Hogy Miss Z. véletlenül találta volna el a számokat, annak esélye 59 ezer az egyhez.
Meditálni bárki képes
Sokan azt mondják, hogy fogalmuk sincs, mit kell csinálni meditáció közben, és hogy ők képtelenek rá. Az a helyzet, hogy meditálás közben a világon semmit sem kell csinálni, épp attól működik, hogy csak engedjük, hogy megtörténjen. Vannak elmetechnikák, melyek elcsendesítik a gondolatokat, és segítenek a belsőnkre koncentrálni, de hatásosabb a szív technikája.
Ez azt jelenti, hogy csendben ülve engedjük, hogy a fejünkben csapongjanak a gondolatok, hiszen úgysem lehet megállítani őket, de mi a szívünk tájékára fókuszáljuk a figyelmünket. Ott érezhető az a bizonyos énérzés, amely hol könnyed és boldog, hol pedig szorongó, szomorú. Az ismétlendő kérdések: Ki érzi ezt, ki látja, hogy milyen érzés van bennem. Ki vagyok én?
Minél jobban figyeljük ezt az érzést, annál könnyebben megtörténik az áttörés. Lehet, hogy csak egy pihentető, üdítő néhány percet fogunk eltölteni, de az is lehet, hogy boldogság-érzés önt el, esetleg megtapasztaljuk valódi önmagunkat, ami túl van a test-elme határain, és mint örök megfigyelő létezik.
Mooji, korunk egyre nagyobb tiszteletnek és szeretetnek örvendő spirituális tanítója azt mondja, ha minden ember, vagy csak az emberiség fele, vagy legalább az emberek 20 százaléka naponta kétszer tíz percre leülne meditálni, a világ megváltozna, és csupa csodálatos dolog történne a bolygón.
Még nincs hozzászólás