Félig már a "sötét" oldalon
Ezt az idényt már játékos-edzőként teljesítette Kaposvárott a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó Szécsi Zoltán. A játékos pályafutása végéhez közeledő kapus tele van tervekkel, ráadásul nem csak a sport érdekli. A tehenészet is.
RIDIKÜL MAGAZIN A 2000 és 2008 között három olimpiai bajnoki címet szerző vízilabdázók szép lassan abbahagyják, Kásás Tamás, Benedek Tibor és Molnár Tamás már kiszállt a vízből, Biros Péter a szezon végén fejezi be, de mi a helyzet veled?
SZÉCSI ZOLTÁN Még nem biztos, hogy folytatom, jövőre inkább már csak rendelkezésre szeretnék állni, ha bármi gond van, be tudjak ugrani. Az első másfél hónapom kiábrándító volt edzőként, de amikor elkészült végre az uszodánk Kaposvárott, már úgy dologozhattunk, ahogy én szerettem volna. Élvezem az edzői feladatokat, valószínűleg ez lesz a következő lépcsőfok a pályafutásomban.
RM Mennyire vagy edzőalkat?
SZZ Ha ezt elmondanám, meg kellene, hogy öljelek (jó ideig ördögi mosollyal néz, hasonlóan, mint az ellenfél játékosaira egy-egy kivédett lövés után – a szerző). A titkot nem árulom el, de vannak olyan meglátásaim, amikkel érvényesülhetek.
Nekem most azért jó, mert még nem álltam át a „sötét oldalra”, még tudok játékosfejjel gondolkozni. Én is együtt úszom a fiúkkal, és talán jobban megérzem, ha eljönnek a holtpontok, vagy másként reagál a csapat. Néha bizony az edzőnek is alkalmazkodnia kell a játékosokhoz.
Szerintem fontos az egyéni képzés, hogy ne én mondjam meg a játékosoknak, melyik szituációban hová kell helyezkedni, hanem saját maguk érezzenek rá. Figyelni kell a közösséget, néha ki kell engedni a gőzt, de inkább engem utáljanak, mint egymást. Nem vagyok szigorú, az első évemben mindössze egyszer volt büntetőúszás a fiúknak…
RM Az előbb említett klasszisok közül sokan maradtak a vízilabdánál, pedig civilben is kurrens végzettségekkel rendelkeznek. Mennyire törvényszerű, hogy aki magas szinten játszik, az utána sem hagyja el a sportágat?
SZZ Nagyon egyszerű: miért legyek egy középszerű közgazdász, amikor helyette kiváló edző lehetek? Amiben a legjobb vagy, azt kell továbbvinni. Nekem is vannak egyéb üzleti érdekeltségeim, amiket szeretek csinálni, de például kereslet-kínálat függvényeket utoljára a mikroökonómia vizsgán húzogattam.
A 2002-es diplomázás után mehettem volna abba az irányba is, de vélhetően ezen a területen sem a közgazdasági tudásomat fizették volna meg, hanem inkább az arcomat és a nevemet.
RM A kortársaid közül sokan és viszonylag hosszú ideig légióskodtak külföldön, főleg Olaszországban. A te karrieredben mindössze egy ilyen szezon volt: miért?
SZZ Jó volt, szép volt, elég volt. Anyagilag nem jelentett olyan nagy különbséget az olaszországi és az itthoni fizetések között, akkor meg minek szaladgáljak ki folyton. A gyerekek miatt sem akartam sokáig kint lenni, mert lehet, hogy megtanulnak plusz egy nyelvet, de hiányzik nekik az otthon, amit Magyarországon kaphattak meg.
2001-ben Benedek Tibi ajánlására hívott például az olasz sztárcsapat, a Recco is, de visszautasítottam. Egyedül, teljesen szuverén döntést hoztam ebben a kérdésben, de nem bántam meg azóta sem.
RM Ha nem vízilabda, és nem család, akkor mi tölti ki az életedet?
SZZ Talán meglepő, de most mezőgazdasággal is foglalkozom. Szarvasmarhákat tartunk, és szántóföldi növényeket termesztünk, ma reggel például traktorozással kezdtem a napot. Az életemet persze nehezíti, hogy Eger mellett van a földünk, így sokat kell ingáznom. Eszem ágában sem volt ezzel foglalkozni, el akartuk adni a földet, amit örököltem, aztán mégis így alakult, sőt, mostanra már szerelem lett belőle.
A feleségemmel ketten visszük a vállalkozást, és van öt alkalmazottunk is. Már több, mint hobbi, de a megélhetésünket még nem tudná biztosítani. Számomra ez egy jó kikapcsolódás, ami fárasztó ugyan, de kint van a természetben. Biros Peti horgászni ment, én traktorozni…
RM A vízben általában sapkában szerepeltek, de azért az utcán háromszoros olimpiai bajnokként, gondolom, meg szoktak ismerni...
SZZ Előfordul, persze, hogy felismernek. Meg lehet ezt is szokni, de abszolút nem terhes a számomra. Nemcsak a vízilabdában szerepelek, ott van például most a Játék határok nélkül című műsor is, amiben gyakran láthatnak a nézők. Ezt a figyelmet huszonöt évesen is tudtam kezelni, most már rutinos vagyok benne.
Sokfelé hívnak, általában eleget is szoktam tenni ezeknek a felkéréseknek. Egyszer utasítottam vissza valamit kategorikusan, amikor egy társkereső oldal arcának szerettek volna megnyerni. Többször hívtak már főzős vagy túlélőműsorokba is, de sajnos annyi szabadidőm nincs, amennyi ezekhez kellene.
RM Nem volt mindig zökkenőmentes a magánéleted, amivel sokat foglalkozott egy időben a sajtó – milyen most a helyzet?
SZZ Sajnos az előző házasságomat követő vagyonmegosztási per nyolcadik éve tart, és még mindig nem jutott nyugvópontra, de nem idegesítem magam rajta. Szerintem az emberek túl sokat gondolkoznak azon, hogy jó vagy rossz nekik. Mindig azt teszem, amit tennem kell, nem töprengek azon, hogy ez most jó vagy rossz. Tudomásul veszem az élet által adott rosszat, és épp emiatt talán felhőtlenebbül tudok örülni a jónak is.
RM Közeleg az aktív sportolói pályafutásod vége: teszel azért, hogy a sokak által irigyelt pólós alakod később is megmaradjon?
SZZ Mostanában kezdtem el otthon nyújtani, de semmi több. Ha van idő és lehetőség, akkor nyaranta Szabadiban wakeboardozom néhány kört, de amúgy nem jellemző, hogy külön sportolnék, a vízilabda kellőképpen lefárasztja az embert.
A gyerekek, persze, sportolnak, a lányom elkezdett kézilabdázni, jót tett neki az ott töltött egy év. A fiam vízilabdázik az Újpestben, aminek örülök, mert látom, hogy nagyon élvezi. Ő erősebb testalkat nálam, így a mezőnyben játszik. A legkisebb, Zénó viszont most még csak körbe-körbe szaladgál.
RM Az olimpia közeledtével egyre többeket érdekel a vízilabda. A sportág szabályai kapcsán rendre új ötletek vetődnek fel, amikkel látványosabbá, eladhatóbbá lehetne tenni. Te erről mit gondolsz?
SZZ Volt 2013-ban egy javaslat, amit a szakma megfúrt, pedig az lett volna a legérthetőbb változat a nézők számára. Eszerint, ha a szerelni igyekvő védőjátékos egyik keze a víz alatt van, akkor szabaddobás jár, ha mindkettő a víz alá kerül, azonnal kiállítás.
Sokan mondják, hogy a víz alatti kamerákat is be kellene vonni a zsűrizésbe, de ez nem egyszerű, mert a nézőnek nehéz megmutatni egyszerre azt, ami a víz felett és alatt zajlik. Ez egy megoldhatatlan rendezői probléma: ha azt mutatod, ami a víz alatt történik, a néző nem látja a labdát. Ha meg víz alatti kamerák segítik a közvetítést, akkor a helyszíni nézőknek hogyan indokolod meg a bírói döntéseket?
RM Talán te voltál az első olyan kapus, aki az ellenfélnek történő beszólogatást, mutogatást az eredményesség érdekében használta fel. Ez mennyire volt tudatos?
SZZ Abszolút nem, annak idején egy hülyeségből indult az egész, amikor Papesz (Molnár Tamás) egyik lövése előtt beszóltam neki, majd kivédtem a labdát. Aztán 2003 körül le is szoktam erről a heccelésről, mert túl sokszor ütött vissza. Utána már csak akkor alkalmaztam, ha nagyon kirobbant belőlem valami.
Mint például az athéni olimpia döntőjében, de akkor se az ellenfelet hergeltem, sokkal inkább a csapattársakat akartam felpörgetni vele. Nem hiszem, hogy ezt lehetne mesterségesen csinálni, inkább szándékosan vissza is fogtam magam. Mert azt vettem észre, hogy ha higgadt maradok, az még ijesztőbb az ellenfeleknek.
RM Hogy látod a jövődet, tíz év múlva mivel szeretnél foglalkozni?
SZZ Ott leszek, ahol lennem kell, majd hozza az idő. Ki tudja, holnap talán jön az évszázad ajánlata Floridából, vagy iszonyatosan beindul a marhafarmunk? Az viszont biztos, hogy a sportdiplomácia nem érdekel különösebben. Időnként kérdezik azt is, hogy nem akarok-e játékvezető lenni, mint Molnár Tamás, de abszolút nem vonz ez a terület sem. Ahogy mondani szokták, az már a legsötétebb oldal…
Még nincs hozzászólás